Az ellenfelek reagáltak, Enrique még nem | Busquets szerepe a kulcs
Az FC Barcelona együttese meglehetõsen gyenge formát fut az õsszel, amivel alapvetõen semmi gond nem lenne, mert a trófeák sorsa májusban dõl el, így ha lõtávolon belül sikerül maradnia a csapatnak, úgy a bajnoki ponthátrány és a Bajnokok Ligájában mutatott alacsonyabb színvonalú teljesítmény sem adna okot aggodalomra. A feltételes mód azonban nem a véletlen mûve, mert a Barça problémái tendenciózusak, és nem csupán hozzáállásbeli, de koncepció- és helyezkedésbeli hiányosságokra is visszavezethetõek.
Jelenlegi írásom kiindulópontjának tegyük meg Luis Enrique sajtótájékoztatóját, melyet a tréner a Hércules elleni, szerda esti kupameccs elõtt adott a médiának. Enrique elmondta, hogy a Barcelona jelen pillanatban valóban nem futballozik jól, a teljesítményébõl pedig hiányzik a kiegyensúlyozottság. A tréner viszont óva intene mindenkit attól, hogy máris leírják a csapatát, hiszen az elsõ, a katalán együttes élén eltöltött idényében is hasonlóan alakult az õsz, aztán triplázás lett a vége. Ezzel az érveléssel pedig egyet is lehet érteni.
Amint azt a bevezetõben is írtam, õsszel bõven elég lõtávolon belül maradni a Ligában, mert a januári és februári sorozatterhelés valamint az azt követõ két hónap az, ami igazán fontos szakasza az idénynek. Ott kell nagyon résen lenni, mert március és április környékén már minden apróbb hiba trófeákba kerülhet, mint ahogyan azt megtapasztalhatta tavaly áprilisban a Barcelona. Lélektanilag ráadásul még talán könnyebb is egy gyengébb szezonkezdet után felpörögni az idény második felére, mint ugyanazt a magas színvonalat hozni az idény teljes egészében.
Ahhoz azonban, hogy ezt a lélektani elõnyt kiaknázhassa bármelyik csapat és jelen esetben a Barcelona is, szükség van a hibák kijavítására, és ezen a ponton kritizálható Luis Enrique vezetõedzõ, mert a koncepció- és helyezkedésbeli hiányosságok már nem elõször kerülnek pontokba. Az erre adott választ a tréner részérõl pedig nem nagyon lehet a pályán felfedezni.
A csapat játékkoncepciója már nem Busquets igényeihez van hozzáigazítva
A Sky Sports sporttelevízió által közölt statisztika szerint Busquets a 2011-2012-es idényben, vagyis Pep Guardiola utolsó, a Barcelona élén eltöltött szezonja során 83 passzt adott átlagosan egy meccs alatt. Ez a szám folyamatosan csökken, mióta Luis Enrique átvette a stafétabotot, és a világbajnok középpályás az azóta mögöttünk hagyott két évben 80.1 valamint 75 passzt hajtott végre átlagosan egy mérkõzésen. Busquets – ellentétben azzal, amit sokan gondolnak – azonban nem felejtett el futballozni, és továbbra is nyugodtan lehet a világ egyik legintelligensebb illetve legjobb középpályásának nevezni a posztján, hiszen 91%-os a passzpontossági mutatóval bír az idei szezonra vonatkozóan. Ezzel harmadik a spanyol bajnokság e rangsorában, melyet Toni Kroos vezet 92.7%-kal, Roque Mesa, a Las Palmas futballistája pedig 92.1%-kal a második helyen találhatja magát.
Minek köszönhetõ akkor az, hogy Busquets passzainak száma évek óta csökken? Ez annak a koncepcióbeli váltásnak köszönhetõ, amit még Luis Enrique eszközölt a csapaton a 2014-es kinevezése után. A spanyol tréner fokozatosan háttérbe szorította a középpálya szerepét, egyre több karmesteri felelõsséget adva Messinek, és a célja az volt, hogy a Barcelona egy közvetlenebb játékstílussal lépjen pályára, és amilyen gyorsan csak lehet, juttassa el a labdát a támadó hármasához. A számok e téren sem hazudnak: a Barça a tréner elsõ, 2014-2015-ös idényében átlagosan még 679.1 passzt hajtott végre, a másodikban viszont már csak 637.1-nél állt meg ez a mutató.
Ezzel a koncepcióváltással pedig alapvetõen semmi probléma nem volt, mert Enrique úgy változtatott a csapat arculatán, hogy mindeközben hû maradt a klub filozófiájához, melyet Cruyff honosított meg Barcelonában, és melyet annak legjobb tanítványa, Pep Guardiola emelt addig soha nem látott szintre. Enrique tehát felismerte a problémákat, amire a fenti válaszokat adta – nagyon helyesen. Az eredmények és a mutatott játék õt igazolták.
Idén azonban egyelõre nem reagál sikeresen az ellenfelek lépéseire, és mintha a koncepcióváltással is átesett volna a ló túloldalára. Az elõbbit a következõ sorokban részletezem, az utóbbit pedig csak röviden megerõsíti az a tény, hogy a Real Sociedad többet passzolt a hétvégén, mint az a Barcelona, mely a filozófiája alapján ezzel kontrollálná a mérkõzést.
Ami az ellenfeleket illeti, a riválisok – természetes folyamat részeként – már kiismerték Enrique rendszerét és annak módosított változatait, és ennek következtében elkezdték a meccstaktikájukat ezekhez igazítani. Ezen a ponton kell visszatérni Busquets szerepére, akinek a semlegesítése – közvetlenebb stílus ide vagy oda – az ellenfelek legfõbb feladata. Egyébként ez is mutatja, hogy miért világklasszis a világbajnok középpályás.
Ennek receptjét idén elõször az Alavés ismerte fel a 2-1-es, Camp Nouban aratott gyõzelme alkalmával. A baszk együttes egyrészt igyekezett megakadályozni, hogy Busquets labdát kapjon, másrészt, ha már megkapta azt a játékos, úgy agresszíven letámadták, és nyomást helyeztek rá. Ennek az eredménye volt, hogy Busquets ugyan 90 végrehajtott passzal és 94.4%-os passzpontossági mutatóval zárta a találkozót, de két alkalommal is nagyon veszélyesen helyzetben veszített labdát.
Ismét elõjött a probléma a vigói vereség alkalmával, amikor is a Barcelona egy 4-3-as pofonba futott bele a Celta ellen. Itt Busquets csupán 60 passzt adott, 89.8%-os hatékonysággal, ami azért is érzékeny pont, mert a közvetlenebb stílus következtében és Xavi távozásával Iniesta valamint õ az, akik kontrollálni tudják a játékot, valamint akik el tudják juttatni a labdát a támadóhármashoz.
A Barça fenti hibáit természetesen Pep Guaridola használta ki a legjobban, hiszen a City háromszor is elvette Busquetstõl a labdát, és további hat alkalommal kényszerítette pontatlan passzra a letámadásával a két csapat manchesteri, végül 3-1-es katalán vereséggel végzõdõ összecsapásán. A fenti kép hûen tükrözi azt, hogy Busquets – edzõi utasításra vagy egyszerûen hibák folyományaként – egyedül marad a pálya közepén, nem kap kellõ támogatást a támadások felépítése során, ami két okból is problémás. Egyrészt nincs megjátszható társ a közelében, másrészt egy esetleges labdavesztés után a labdát az õt körbezáró City-játékosok szerzik meg, és esély sincs egy labdavesztés utáni gyors labdaszerzésre.
A legeklatánsabb példa Busquets szerepének az elhanyagolására az alábbi kép, mely az együttes labdakihozatalra vonatkozó elképzelését tükrözi a hétvégi, Sociedad elleni döntetlen alkalmával. Illetve egészen pontosan annak hiányát. A baszkok tökéletesen kihasználták azt, hogy Busquets visszatérõ jelleggel nem kap segítséget a középpályásoktól a labdakihozataloknál, így még könnyebb õt izolálni, és kivonni a passzlehetõségekbõl, vagyis marad az, hogy a hátsó négyes összejátszhat ter Stegennel. Ezt pedig követheti egy felívelés, várhatóan a szélrõl, hiszen a Sociedad úgy támadott le, hogy oda terelje a játékot.
Az ellenfelek tehát reagáltak a közvetlenebb stílusra, kivonják Busquetset a játékból, amit azért is tudnak egyre gyakrabban megtenni, mert asszisztál hozzá a Barcelona helyezkedése a labdakihozatalok alkalmával. Busquets nélkül kellene feljuttatni a labdát Messiékhez, ami ha sikerül is, a csapatrészek közötti nagyobb távolságok miatt sebezhetõbbé teszi a katalán együttest. Ennek következtében pedig Carlos Vela egymaga mesterhármast szerezhetett volna vasárnap este az Anoetában.
Ami pedig a tendenciát illeti, ez a legnagyobb baj: nem csak Carlos Vela vezethette többször is szabadon a katalán védelemre a labdát, hanem a fent felsorolt mérkõzések aktuális fõszereplõi is hasonlóan kényelmes szituációban találhatták magukat.
Hibák mindig lesznek, és a sikerek természetes velejárója, hogy valamikor egy bizonyos visszaesés is be fog következni. Az viszont, hogy ez a sikertelenebb idõszak milyen mértékû lesz, valamint hogy mikor fog bekövetkezni, az edzõi stáb és a játékosok felelõssége. Egyelõre egyik fél sem reagált megfelelõen az õsszel látott problémákra.
