Lluís Mascaró, katalán Sport főszerkesztője az elmúlt két, küzdelmes meccset követően véleménycikkben elemezte és értékelte a csapat helyzetét, a statisztikák elemzése helyett azonban Xavi és a játékosok lelkiállapotának perspektívájából nézve. Miért megy kevésbé a szekér, mint pár hete? Miért ünnepelt úgy Xavi vasárnap, mintha bajnokságot nyert volna? Mit is hajtott végre a csapat az elmúlt hónapokban? Az elismert újságíró ezekre a kérdésekre keresi a választ.
A Barcelona hetente két döntőt játszik, mindezt győzelmi kényszer mellett. Ez nagy mentális és fizikai megterhelést jelent, ami megbosszulja magát. A Barcelona most lépett be a fáradtság újabb szakaszába. Ezt láttuk Frankfurtban és ezt láttuk a Levante ellen is. Szerencsére a csapat versenyképességének hála, mindkét szituációban sikerült kezelni a krízist. Ami egy, a visszavágó szempontjából fontos döntetlent eredményezett az Európa-ligában és egy emlékezetes győzelmet a bajnokságban. Azonban a Barça játékának színvonala nem ütötte meg azt a szintet, amit az elmúlt hetekben megszokhattunk. Közelében sem volt a Bernabéuban mutatott produkciónak, ami érthető. A Barça felé támasztott követelmények a lehető legmagasabbak. A csapat nem követhet el hibákat, mert nincs mozgástere, és ez még a mostani szezon rettenetesen sikerült első harmadának az öröksége.
Amely katasztrófának a helyreállításához – ahhoz, hogy a minimálisan kitűzött célok teljesüljenek – rendkívüli erőfeszítések szükségesek és ennek következményei vannak. Xavi szintén nem engedheti meg magának, hogy erősebben rotáljon. Van egy, általa határozottan kijelölt kezdő tizenegy, amely kihajtja magából a maximumot, és emellett jutnak játéklehetőséghez más játékosok, mint például Gavi és Adama. Luuk de Jong is szóhoz jut a legkritikusabb esetekben, és reménykedve várja Ansu Fati visszatérését. Így már valamivel jobb, ezzel kell kihúzni júniusig. A legjobb esetben (amennyiben a csapat eléri az Európa-liga döntőjét) 12 meccsről beszélünk, ahol minden alkalommal a győzelem a cél. Ez egy nagyon kemény feladat egy épülő csapat esetében.
Xavi tisztában van a projekt nehézségeivel. Ezért ünnepelt a Levante elleni hősies győzelem után, mintha egy trófeát nyertek volna. Egy olyan meccs volt, ahol mintha minden a Barça ellen fordult volna, beleértve a Munuera Montero (a mérkőzés játékvezetője – a ford.) által befújt büntetőket. A Barça azonban túltette magát a balszerencsés eseteken. Éppen ebben rejlik a csapat erőssége. Három hónappal ezelőtt ez a reakció elképzelhetetlen lett volna. Mivel Xavi nemcsak visszatért az eredeti stílushoz annak érdekében, hogy a Barça újra felismerhető legyen, hanem elérte, hogy helyreálljon a csapat lelkiállapota.
Ez a csapat rendkívül versenyképes. Ezt mutatja a bajnokságban elért hét győzelem is, és ezt bizonyítja az is, hogy a csapat 15 meccse nem kapott ki, ami nem fordult elő három szezon óta (utoljára a 2018-2019-es szezonban, Valverde edzősége idején). A cél a jó játék és a győzelem, viszont rosszul játszani (kevésbé jól) és győzni szintén nagyon fontos. Részét képzi a bajnokcsapattá válás rögös útjának.
A cikk Lluis Mascaró, a katalán Sport főszerkesztője által 2022.04.12. 6:30-kor közzétett „El espirítu de un equipo ganador” című véleménycikkének a fordítása.
***
