Gündogan egyike azoknak a játékosoknak, akiknek a jelenléte a pályán impozáns. Nem az általa játszott futball miatt, amely első ránézésre egyszerű, és pont ezért a legnehezebben kivitelezhető, hanem a személyisége miatt. A német középpályás a Sportnak adott egy hosszabb interjút a közelgő, szerdai Paris Saint-Germain elleni Bajnokok Ligája-negyeddöntő első felvonása előtt, amelynek első részében beszélt a gyermekkoráról és az átigazolásának körülményeiről, most pedig kitért a Bajnokok Ligájára, mesélt a tapasztalatairól és Xavi távozásáról is.
Gündogan: „Szeretek kilépni a komfortzónámból, és ez az egyik oka annak, hogy Barcelonába jöttem”
A vereség megtanít a győzelemre?
„Valamint élvezni, amikor nyersz.”
Te győztes mentalitással rendelkezel
„Igen, de a sikerek előtt sokszor veszítettem, nagyon sokat. Vereségek nélkül nem lehet nyerni.”
Látod ezt a győztes mentalitást a csapatban?
„Azt hiszem, az utóbbi időben jó úton haladunk. Az elmúlt két hónapot nézve úgy érzem, csapatként fejlődtünk, az eredmények is ezt mutatják, hátul nagyon stabilak vagyunk, nagyon jól védekezünk, támadásban pedig sok gólt lövünk, és sok lehetőséget alakítunk ki… Még mindig úgy gondolom, hogy tudunk jobbak lenni, de ez a szép dolog, tudni, hogy jól teljesítesz, de tisztában lenni azzal, hogy tudsz még ennél is jobb lenni. Rengeteg potenciál van ebben a csapatban. Igaz, hogy a bajnokság megnyeréséről még nem lehet beszélni, de ha úgy folytatjuk, ahogy az elmúlt hetekben, akkor ott lehetünk a végelszámolásnál. A bajnokságban való helyzetünk persze most nehéznek tűnik, de sosem lehet tudni, a Bajnokok Ligájában pedig talpon kell maradnunk. Úgy érzem, hogy a sorozat megnyerésére minden csapatnak van esélye, és ez teszi olyan izgalmassá ezt a versenyt.”
Az elmúlt időszakban mutatott játékkal a csapat képes lehet legyőzni a PSG-t?
„Úgy gondolom, hogy a válogatott szünet előtt jók voltunk, bár igaz, hogy a legutóbbi meccsen nem játszottunk olyan jól, mint előtte. Játszhattunk volna jobban is, de az is fontos, hogy nyertünk. Ha úgy tudunk játszani, mint például a Napoli ellen otthon, akkor lesz esélyünk a Bajnokok Ligájában. Szerintem igen, de persze a PSG-nek nagyszerű játékosai vannak. Különösen a szélsőiket kell majd semlegesítenünk, nagyon jól kell majd védekeznünk ellenük, de ezt csapatként kell majd megtennünk. Ha ez sikerül, akkor lesz esélyünk.”
Ha úgy alakul, a Bajnokok Ligája döntőjében a City-vel is találkozhattok
„Igen, valóban. Szeretnék a Barcelonával Bajnokok Ligája-döntőt játszani, ez rendkívüli lenne, és nem számít, hogy ki ellen, de igen, a Manchester Citynek nagyszerű csapata van, és valószínűleg most nekik van a legnagyobb esélyük a döntőbe jutásra, de ahogy már mondtam, a Bajnokok Ligája kegyetlen, és sosem lehet tudni, mi történik.”
Mi változott meg a csapatban az elmúlt két hónapban?
„Nos, továbbra is a földön kell maradnunk. Tetszik, hogy eufória és optimizmus van a klub körül, de tisztában kell lennünk azzal, hogy továbbra is sokat és keményen kell dolgoznunk, hogy életben maradjunk, mert a Bajnokok Ligája brutális sorozat, amely nagyon kegyetlen. Egy pillanat alatt a kieshetsz, hiába vagy az egyik legnagyobb esélyes. Ezt már megtapasztaltam a pályafutásom során, és nem számít, ki az ellenfél. Természetesen most boldogok vagyunk, és sokan nem gondolták volna a szezon elején, hogy majd a negyeddöntőbe jutunk, de ahogy mondtam, egyre jobbnak kell lennünk, hogy a kulcsmeccseken a megfelelő döntéseket hozzuk meg. A Bajnokok Ligájában ez a kulcs, a helyes döntések meghozatala. Ezt egyelőre megtettük, és ha továbbra is így teszünk, akkor nincs okunk arra, hogy ne legyünk magabiztosak, vagy ne higgyünk abban, hogy ott lehetünk az elődöntőben.”
Könnyű ilyen fiatal csapattal egy társaságban lenni?
„(Elgondolkodik rajta és nevet). Valószínűleg könnyebb ez, amikor fiatal vagy, de amikor már kicsit tapasztaltabb vagy, néha nem érted, miről van szó. Különböző generációkról van szó, és igen, néhányan a fiatal játékosok szülei is lehetnénk! Persze, ez egy másik generáció, más körülmények között nőnek fel az emberek, és sok mindenben nem ugyanolyan a gondolkodásmódjuk, mint nekem, de őszintén szólva én is tanulok tőlük. Az ő szemszögükből is nézem néha az eseményeket, és imádom, amikor a fiatal srácok úgy edzenek vagy játszanak, mint Lamine vagy Pau, anélkül, hogy túl sokat gondolkodnának. Kimennek és játszanak, és azt gondolod, hogy nem érzik a nyomást, vagy nem érdekli őket a nyomás, és valójában ennek így is kellene lennie. Ezért tudnak rendkívüli teljesítményt nyújtani rendszeresen, mert ez nem érdekli őket. Tudják, hogy tehetségesek, és játszanak. Emlékszem, amikor én tizenhat-tizenhét éves voltam, és pályára léptem, ideges voltam, hogy ne hibázzak, talán még egy kicsit félénk is. Szükségünk van a fiatalok lendületére.”
Két évre írtál alá az érkezésedkor, még van egy év a szerződésedből
„Ez a terv, két évre köteleztem el magam, és ennek teljesítésén kívül semmi mást nem tervezek.”
Problémát jelent, hogy Xavi távozik?
„Lássuk csak, ez nem probléma, mert tudom, hogyan működik a futball, ez egy üzlet. Persze szomorú dolog ez, és az ember arra gondol, hogy ha a szezon első felében úgy játszottunk volna, ahogy most játszunk, talán másképp alakultak volna a dolgok, de a futballban mindig minden a mostról szól. Ezt el kell fogadnod és tiszteletben kell tartanod. Őszintén szólva nem tudhatod, mi fog történni a jövőben. Lehet, hogy jön egy új edző, és nem kedveli majd a játékomat… Nem tudom, sosem lehet tudni. De ez a probléma a következő szezonra vonatkozik, nem erre a szezonra. Most élveznünk kell ezeket a pillanatokat, és az előttünk álló meccseket.”
Úgy tűnik, hogy az egész pályát irányítod, amikor játszol. Szeretnél edző lenni?
„Igen, hogy őszinte legyek. Őrült lennék, ha nem gondolnék rá, mert rendkívüli edzőim voltak a pályafutásom során, és mindannyiuktól tanultam. Bizonyos tekintetben hasonlóan dolgoztak, valamiben viszont másképp, és ez nekem jó, mert más-más módszereket tanultam meg a hasonló problémák kezelésére. Határozottan igen, el tudom képzelni, hogy a kispad mellett legyek, amikor befejezem a futballkarrieremet.”
***
