Másodszor is sikerült ugyanabba a folyóba lépni – Intercity-Barcelona értékelő

Kiszenvedte a továbbjutást a legjobb 16 közé a Barcelona szerda este a harmadosztályú Intercity ellen, amivel ugyan elkerülte a szégyenteljes kiesést, de a csapat nem igazán lehet büszke a teljesítményére. A forgatókönyv kottára megegyezett az Espanyol elleni meccsel: a játékosok kihagytak minden helyzetet, hogy már a félidőben eldőljön a mérkőzés, aztán több kisebb-nagyobb, de teljesen elkerülhető hibából visszahozták az ellenfelet – ezúttal háromszor is. Araújo jó teljesítménnyel tért vissza, Pablo Torre ismét ígéretes volt, Dembélé pedig nagyon szélsőséges volt megint. Szokásos értékelőnk alább, pontozni meg ezek alapján az elvek alapján szoktunk.

Hosszabbításban előzte a Barcelona-vonat az Intercity-t: Intercity – Barcelona: 3-4

Inaki Pena: 4

A 18. percben az első komoly ellenfél helyzetnél, ha jobb ütemben lépett volna ki a kapujából, akkor védhetett volna, aztán csak nézte, ahogy három gólt lőnek neki. Egy igazán nagy védése volt még 2-3-as vezetésnél, ilyenből most elfért volna több is.

Bellerín: 4

Volt egy-két jó (f)elfutása, de nem volt túl sok hozzáadott értéke a támadásokhoz/a meccshez, inkább csak támogatta Dembélét, aki sokkal többet vállalt a jobbszélen.

Puyol Araújo: 7

Visszatért 3 hónap után, percek alatt fejelt egy gólt, később majdnem még egyet, a gólvonalon becsúszva mentette meg a csapatot az egyenlítéstől, és gyakorlatilag esélytelen volt megverni őt földön, vízen és levegőben. Már vártuk, hogy újra ott legyen a pályán, nem rajta múlt, hogy 3 gólt kapott a csapat. Sőt, igazából a lecserélése után kezdett összeomlani igazán a csapat védekezése.

Koundé: 5

Kicsit könnyelműre vette a figurát, főleg a meccs elején, de később sem volt az az átjátszhatatlan védő, akit eddig többségében láttunk a Barcelonában. Játszott sorrendben balközépen, jobbközépen, jobbhátvédként, a támadásokba is egész jól bekapcsolódott, de például az első Intercity kontránál egy ütemet késett és lemaradt a kapuig robogó ellenfélről – ott Araújo mentett helyette is -, majd az első egyenlítésnél is lemaradt a támadóról.

Alba: 5

Összehozta a második Intercity gólt, amikor elfelejtette, hogy védekeznie kéne és simán megelőzték, aztán összehozta a harmadik barcelonai gólt egy szép gólpasszal. Rajta mindenképpen látszott, hogy nem ez a meccs lesz élete csúcspontja, ennek megfelelő intenzitással és kedvvel is játszott helyenként.

Kessié: 5

A statisztikák szerint volt 3 kulcspassza, de nagyítóval kell keresni a jelentősebb megmozdulásait a meccsen. Védekezésben hozta a kötelezőt, párharcait döntő többségében megnyerte, támadásban viszont nem tudott semmi pluszt adni. Gyakorlatilag semmit nem láttunk még tőle barcelonai pályafutása alatt, ami miatt számolni kellene vele hosszú távon.

Busquets: 4

Nem volt meghatározó pont a meccsen, hozta a sokévi átlagot, de a gyengébb verzióban. Ezúttal nem hozott szép passzmutatókat sem (nulla kulcspassz, 79% pontosság).

Pablo Torre: 6.5

Sokat volt játékban az első félidőben, az első három szöglete kivétel nélkül embert talált, amiből Araújo az elsőt be is fejelte; a harmadik mellé ment, a másodikat pedig Koundé rontotta el. Ügyesen mozgott és sokat vállalt, 4 kulcspasszal zárt, ami Memphisszel és Dembélével holtversenyben a legtöbb volt a meccsen. Benne volt a legnagyobb kreativitás a meccsen, játszhatna többet is a jövőben.

Dembélé: 6

Többször próbálkozott erőből-lendületből megoldani egy-egy elleni helyzeteket, amik ugyan általában sikerültek, de a folytatások a legtöbbször borzasztóak lettek. Így megvoltak szokás szerint az érthetetlenül elszórt labdái és a helyzetekkel is bőkezűen bánt, rajta mindenképpen múlt, hogy nem egy sima meccset játszott a csapat. A második félidőben aztán a 100. helyzetét végre gólra váltotta, ahol kivételesen jó megoldást választott és okosan átemelte a kapust. Elég sokat volt játékban, tíz lövése volt (csak 3 kapura), sokszor lépett vissza a védőkig labdáért és onnan próbált akciókat indítani – ez elég egyértelműen mutatja, hogy rá épített a leginkább támadásban Xavi. Ha hatékonyabb lenne, az nem válna a csapat kárára…

Ferran: 3

A meccs elején nem nagyon volt játékban, mivel középen játszott és a betömörülő ellenfél védői között nem jutott sok tér neki, ezért később sokszor hátrébb lépett, de sokat nem tudott hozzátenni a támadásokhoz így sem. A második félidőben cserélt Memphisszel, volt is egy helyzete, de eltöketlenkedte, úgyhogy várta is a pad.

Memphis: 5

Balszélen kezdett és onnan próbálta becselezgetni magát középre, inkább kevesebb, mint több sikerrel, úgyhogy az ő esetében is indokolt volt, hogy cserélt később Ferrannal. Középen egy fokkal jobb volt, kapura nem volt veszélyes, a többiek kiszolgálásában inkább jeleskedett, de mindez pont arra volt csak elég, hogy később cseréljék le.

Xavi: 5.5

Ha azt nézzük, hogy egy harmadosztályú csapatot nem sikerült simá(bba)n megverni, le kéne húzni rendesen az értékelésben. De a valóság ezzel szemben árnyaltabb, mert egyrészt felrakta azt a kezdőt, ami még sosem játszott együtt, mégis 45 percig teljesen jól működött és gólokat kellett volna lőni – a helyzetek megvoltak hozzá. Másrészt pedig, ami még fontosabb, a meccsre felkészítette a fiúkat, egyáltalán nem vette félvállról a csapat a találkozót, kellő intenzitással és agresszivitással lépett pályára mindenki és nem rajta múlt, hogy (megint) nem sikerült időben lezárni a meccset – az ugyanis látszott, hogy nem akar a csapat újra az Espanyol ellen látott folyóba lépni. Aztán mégis sikerült, mert ahogy telt az idő, úgy fogyott a koncentráció és lett gyengébb játék színvonala. Az egyenlítés után jól cserélt, Ferran teljesen haszontalan volt, Gavi pedig egyből hozzá tudott tenni a meccshez és aztán újból előnyben volt a csapat. Azzal viszont mindenképpen kell kezdeni valamit, ráadásul sürgősen, hogy a meccsek eleji, alapvetően megfelelő hozzáállás és intenzitás után a második félidőben leül a csapat, ha nem rúgja be a helyzeteit és néha teljesen amatőr hibákat vét a védelemben, amivel minden addig felépített eredményt képes elrontani.

Cserék:

Gavi: 7

Beállt és egyből volt egy parádés szerelése az ellenfél térfelén, majd adott egy zseniális gólpasszt Dembélének. Mindig leírjuk, de most is igaz, bárcsak több társára ragadna rá a hozzáállása.

Raphinha: 6.5

A beállása után kétszer is tökéletesen érkezett a kapu elé, az elsőt belőtte, a másodikat egészen nagy helyzetben hagyta ki. Később aztán úgy érezhette, hogy egy Messi-Xavi-Iniesta klónná fejlődött, mert minden passzával 8 emberen keresztül akart egyből gólpasszt adni – nyilván nem igazán akart összejönni a lehetetlen, pedig kitartóan próbálkozott. Egyébként először ért el gólt és adott gólpasszt egy meccsen belül a Barçában az OptaJosé statisztikái szerint.

Ez volt a második, amit sikerült kihagynia…

Eric García: 5

Beállt, hogy Araújo pihenhessen egyet, de messze nem volt képes úgy irányítani a védelmet, mint az uruguayi társa.

Fati: 6

A lábában volt a negyedik a Barça gól a rendes játékidőben, azt kihagyta, aztán a hosszabbításban már belőtte a továbbjutást jelentő gólt, amikor ott volt előtte a helyzet. Nehéz megfogalmazni vele kapcsolatban az érzéseket, de mintha erőtlen lenne – nem elég kemény, nem elég pontos, nem elég koncentrált. Valami egészen biztosan hiányzik nála.

Marcos Alonso: 3

A foci alapvetően csapatsport, de egyedül is elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy ilyen gólképes lett a védelem. Pár perc alatt végignézte, hogyan gyalogolnak kapuig az ellenfél támadói (itt még Pena védett), aztán a félpályán utolsó emberként labdát vesztett, amiből jött a harmadik hazai gól. Pocsék napja volt kevés idő alatt is. Zsinórban második meccsén ajándékozott egy gólt az ellenfélnek, de reméljük ezzel be is fejezte a szezon további részére az utó-karácsonyt.

Baldé: –

Egy jobb labdaátvétellel simán gólt guríthatott volna a hosszabbításban, de ez nem az a meccs volt, ahol az ilyen alapvető dolgok sikerülnek.

***