Az ősi riválisok Klasszikusán nem bírt egymással a két csapat, így 0-0-ra végződött a La Liga 10. játéknapjából pótolt összecsapás az FC Barcelona és a Real Madrid között a Camp Nouban. Mindkettő csapat előtt adódtak helyzetek, ám a mezőnyben a madridiak akarata dominált, a Barça támadójátéka pedig rendkívül esetleges volt, és főként Messi improvizációjára volt utalva. Habár a tabellán továbbra is fej-fej mellett halad a két együttes, ebből a meccsből egyértelműen a Madrid meríthet több erőt a folytatásra.
Ernesto Valverde az eredeti tervei szerint kihagyta volna a kezdőcsapatból az utóbbi hetekben ismét főszerepet kapó Ivan Rakiticet, ám Sergio Busquets lázas megbetegedés miatt végül kikerült a csapatból, így a horvát mellett Sergi Roberto kezdett a középpályán, a jobb szélen pedig Nelson Semedo bizonyíthatott. A Madridból kimaradt a horvát Luka Modric, így a kreativitás Benzema mellett főként Isco és Bale feladata lett.
A mérkőzésről barcelonai szempontból nem sok szépet és kellemeset lehet írni. A katalánok igazán sosem vették át a meccs irányítását, és noha a Madrid is messze volt attól, hogy sorra dolgozza ki az óriási helyzeteket, a fővárosi gárda akarata érvényesült a mezőnyben, és az ígéretes lehetőségek számában is felülmúlta a katalánokat Zinedine Zidane együttese. Ráadásul a madridiak a második félidőben be is találtak ter Stegen kapujába, ám Mendy a kiugratás pillanatában minimálisan lesre futott, így hiába lőtt a kapuba a beadásából Bale, Hernández Hernández játékvezető érvénytelenítette a találatot a ‘VAR’ segítségével. Mi több, a madridiak két tizenegyest is reklamálhattak még az első félidőben, az egyiknél Lenglet, a másiknál Rakitic közbeavatkozását látták szabálytalannak Varane-nal szemben – a játékvezető sípja mind a két alkalommal néma maradt.
Csakhogy érzékeltessük a játék képét: harminc perc elteltével a Madrid hétszer lőtt már kapura, vagyis összességében inkább a katalánok térfelén folyt a játék, és mind Lenglet, mind pedig Piqué kiváló helyezkedésére volt szükség ahhoz, hogy az utolsó passzok ne jussanak el a vendégek támadóihoz. Zidane szemmel láthatóan feltolta a védekezést, és már a Barcelona térfelén is nyomást gyakorolt a labdás középpályásokra, nem engedve kibontakozni a hazai támadásokat. A mindenféle struktúrát nélkülöző és főleg az egyéni képességekre támaszkodó barcelonai labdakihozatalok pedig ennek szellemében nem voltak különösebben hatékonyak.
Azt viszont nem lehet elvitatni, hogy a fent említett egyéni képességek megtalálhatóak a Barçában, így a vendégek által uralt periódus közepette Sergio Ramosnak a gólvonalról kellett mentenie Leo Messi lövését, a félidő előtt pedig az argentin szenzációs – és már számtalanszor kivitelezett – passzából Jordi Alba lőhetett volna gólt közvetlen közelről, ám a spanyol a kapu mellé lőtte a játékszert. A félidőben így 0-0-ás eredménnyel vonultak öltözőbe a csapatok.
A második játékrészben sem változott sok minden, és megint a Madrid volt a jobb csapat. Labda nélkül a vendégek stabilabban álltak a lábukon, a labdával mezőnyben jobban sáfárkodtak, Ter Stegen kapujára pedig szintén veszélyesebbek voltak. A védelem azonban mindkét oldalon jól teljesített, és a védőknek utolsó pillanatos mentések sorozatát kellett bemutatniuk. Valverde valamelyest próbált változtatni, bár Semedo lecserélése főként még a szélső állapotának szólhatott, a helyére Vidal állt be, visszaküldve Sergi Robertót a védelembe. Ezen felül érkezett még a pályára Ansu Fati, ezzel pedig ő lett a legfiatalabb játékos, aki valaha is pályára lépett egy Klasszikuson. A mester nem igazán tudott belenyúlni a meccsbe, amit a kapura lövési tendenciák is megerősítenek: a Barcelona végül kilenc, míg a Madrid 17 kísérlettel zárt.
Valverde alatt nem meglepő ez a játék, a tréner eddig is főként a játékosok egyéni képességeire, és nem a kidolgozott struktúrákra épített. A mérkőzés pozitívuma Frenkie de Jong lehetett, aki ismét megmutatta, hogy nem ismeri a nyomást, a tehetségét illetően pedig eddig sem lehettek kételyek. A negatív oldalon számos tényező sorakozik, a fent említett kidolgozottság hiányán túl továbbra sem érthető Luis Suárez állandó szerepeltetése. Akkor is ezt írnánk, ha végül a 91. percben gólt szerzett volna egy ollózó mozdulattal. Védekezésben emberhátrány, a támadásokban elvétve van jó megoldása, le pedig már egyáltalán nem támadja az ellenfelét az egykor megszokott intenzitással.
A Liga akkor sem dőlt volna el, ha nyer a Barcelona. A játéka viszont egyértelmű jele annak, hogy a szakmai stáb vagy nem látja az évek óta fellelhető hibákat vagy ezt a focit képzeli el a csapatnak. Így vagy úgy, egyik eshetőség sem jelent jót a jövőre nézve…
FC Barcelona – Real Madrid: 0-0 ( 0-0 )
Camp Nou, Barcelona
93.426 néző
Vezette: Hernández Hernández
FC Barcelona: Ter Stegen, Semedo (Arturo Vidal, 55′), Piqué, Lenglet, Jordi Alba, Rakitic, Sergi Roberto, De Jong, Messi, Griezmann (Ansu Fati, 82′), Luis Suárez.
Real Madrid: Courtois, Carvajal, Varane, Sergio Ramos, Mendy, Casemiro, Kroos, Fede Valverde (Modric, 79′), Isco (Rodrigo, 79′), Bale, Benzema.
