Nagyszerű, helyenként látványos csapatjáték, kitűnő egyéni teljesítmények, magabiztos győzelem, zseniális taktikai döntések edzői szempontból, extázis, csillagos ötös… Akár így is értékelhetnénk a vasárnap esti El Clásicón nyújtott teljesítményét a Barcelonának, amely 4-0-ra győzött a Real Madrid vendégeként. Ha nem is mindenki játszott élete formájában, az mégis bizonyos, hogy a szezon eddigi legjobb teljesítményét nyújtotta Xavi együttese, és ugyan ezt már mondtuk korábban is valamilyen szempontból a Valencia, az Athletic, a Napoli, az Osasuna, vagy éppen a Galatasaray elleni Európa-liga-visszavágót követően, de azért tegnap mégiscsak a Real volt az ellenfél a Bernabéuban. Megfogalmaztuk a véleményünket szavak és pontok formájában is a csapat teljesítményét illetően, amelyet ezen elvek alapján tettünk meg.
A kezdőcsapat:
Ter Stegen: 7,5
Valverde lövésénél a szuper volt, az megadta az alaphangot, aztán utána is végig magabiztos volt kézzel és lábbal is. Négy védéssel járult hozzá a csapat sikeréhez, igaz csak egyszer kellett bravúrt bemutatnia, az viszont biztosan jó hatással lesz az önbizalmára nézve.
Araújo: 8
A meccs egyik főszereplője volt, hogy ő játszott és nem Alves. Fel tudta venni a futóversenyt Viníciusszal szemben, aki egyszer-egyszer ugyan megverte, de azok voltak a kivételek, mert egyébként zseniálisan lehozta a párharcokat ellene. A fejesgólja a korona a teljesítményén, valamint egy újabb üzenet Laportáéknak, hogy ne habozzanak a szerződéshosszabbítással.
Piqué: 8
Nagyon jó azt látni, hogy 35 évesen ilyen módon felszívta magát, mióta Xavi az edző. Tanári módon védekezett, rengeteg blokk, kifejelt labda és tisztázás fűződik a nevéhez. A Real Madrid letámadásainál néha inkább előre ívelte a labdát a támadók felé, de ahhoz képest így se rossz a mutatója, mivel 12 indításából 7 pontosnak bizonyult. Tegyük azt is gyorsan hozzá, hogy Araújo és/vagy Eric García mellett szükség van valakire, aki (főleg ilyen) meccseken is hatalmas rutinnal, önbizalommal és kellő csibészséggel rendelkezik a védelemben.
García: 8
Talán a legjobb meccsét játszotta, mióta Barcelonába igazolt. Rendkívül magabiztos volt, előre játékban is hasznát vette a csapat, mivel gyakran kilépett a védelemből, és játszotta meg jól a labdát (lásd: Frenkie de Jong felé történő mélységi indítás a 35. percben), és ha kellett, akkor biztosított hátul. Félelmetes pontossággal passzolt még így is (81/79 sikeres passz, 98%), az összes párharcát megnyerte földön és levegőben is, négy labdaszerzése, két tisztázása és egy blokkja volt. Azt kívánjuk neki, hogy ettől soha ne játsszon rosszabbul, mert ez a teljesítmény is tanári volt tőle. A meccs közben Viniciusnak is üzent – a spanyolok azt olvasták le a szájáról, hogy „A következő évben a tiéd lesz az Aranylabda” -, de hát kivel nem szaladt még el a ló egyszer sem a meccs hevében… Azért reméljük, nem lesz igaza.
Alba: 7,5
Lehet, hogy taktikai megfontolásból is támadott kevesebbet, ahogy a másik oldalon Araújo szintén. Ferrán Torres vitte inkább előre az akciókat, és indult el befelé, vagy adta be a labdát. Ennek ellenére jól játszott, és kiosztott három kulcspasszt is.
Pedri: 8
Ékes példája annak, hogy lehet vannak olyan periódusai, amikor nem úgy megy a játék, vagy keveset van játékban, de elég egy megmozdulás, amivel mérkőzéseket dönthet el. Ezt legutóbb is bizonyította a Galatasaray ellen, és most is jelezte, hogy a pályán van: a félidő felénél, a 23. perc környékén adott hatalmas labdát Aubameyangnak, amiből végül nem született gól. Egyébként egészen a lecseréléséig hasznos volt az összjátékban, jól kötötte össze a védelmet a támadókkal és megint voltak szép megindulásai.
Busquets: 8
Rá is ugyanaz igaz, mint Piquére és Albára is: hetek óta megbízható teljesítményt nyújtanak, és igazolják, hogy helyük van a csapatban. Kétszer is zseniális labdával kínálta meg Ferrán Torrest, és összességében is jól mozgatta a játékot.
Frenkie de Jong: 8
Rengeteget dolgozott mezőnyben, belement párharcokba — amelyek közül egy kivételével mindet megnyerte —, jól mozgott be üres területekbe, aminek köszönhetően Ferrán Torres góljában is fontos szerepet játszott, és a 71 perc során, amit a pályán töltött mindössze három(!) passzt rontott. Nem mellesleg három kulcspasszt is a magáénak tudhat, összességében kiváló meccset játszott.
Dembélé: 8,5
Ilyen Dembélét el tudnánk képzelni hosszú távon is, pedig most még maradt is benne: a két gólpassza mellett rúghatott volna gólt is, és elszórt pár labdát, de ez a teljesítmény most nagyon rendben volt tőle. Annyiszor verte meg a szélen Nacho-t gyakorlatilag, ahányszor akarta, így született Auba gólja is többek között. Ebben a szezonban már a kilencedik gólpasszát jegyezte Dembélé, amellyel holtversenyben a második Óscar Trejóval, a Rayo Vallecano támadójával, és megközelítette Benzemát is, akinek 11 van eddig ebben az idényben. Mindezt úgy, hogy az elsőt december közepén adta. Az El Clásicók történelmét tekintve pedig elmondhatja magáról, hogy a második Barcelona-játékos a 21. században, aki minden sorozatot figyelembe véve két gólpasszt jegyzett egy Klasszikus első félidejében a Santiago Bernabéuban. Erre korábban csak egy játékos volt képes, méghozzá Xavi Hernández, még 2009 májusában.
Aubameyang: 9,5
Ilyen magas értéket ritkán adtunk, mióta léteznek a játékos értékelő cikkeink, de ezt a meccs és a teljesítménye is indokolja. Nem tudjuk mikor volt utoljára ilyen jól/gyorsan bevált igazolása a klubnak (talán sose), de eszméletlen, amit művel: 11 meccs, 9 gól, 1 gólpassz, és ingyen érkezett a csapathoz… Ehhez pedig még hozzájön több rekord is, ugyanis Auba a második játékos, aki két gólt szerzett és egy gólpasszt is kiosztott az első El Clásicóján – az első játékos, akinek ez korábban sikerült Alfredo di Stéfano volt 1953 október 25-én. Ezen felül pedig az is elmondható róla, hogy ő az első játékos a 21. században, aki öt egymást követő mérkőzésen is be tudott találni a Real Madrid ellen (6 gól), illetve hogy ő az első olyan futballista szintén a 21. században, aki közvetlenül három gólban is szerepet játszott az első Klasszikusán. Álomszerű bemutatkozás, rekorddöntögetés, Dragon ball.
Ferrán Torres: 9
Folyamatosan fejlődik, ezzel is beigazolódni látszanak Xavi szavai azt követően, hogy a gyengébben sikerült meccsei után sokan kritizálták Torrest. Carvajallal vívott sokszor izgalmas csatákat, nagyon hasznos volt az összjátékot tekintve, jól mozgott a területekbe, és jól is vette észre, amikor csapattársakat kellett megjátszani. Kihagyott ugyan egy százszázalékosnak tűnő helyzetet a második félidő kezdete után néhány másodperccel, amelyet alig néhány pillanattal később jóvá is tett azzal, hogy a következő helyzetét Aubameyang zseniális átadásából gólra váltotta, illetve hogy ő is kiszolgálta egyszer gaboni csapattársát. Kulcsszerepe volt neki is a győzelemben.
Cserék:
Alves: 400
Róla azért érdemes külön beszélni, mivel azzal, hogy beállt, elérte a 400. hivatalos szereplését a Barcelona színeiben. Az ő karaktere és pályafutása példa lehet generációk számára, és a küzdeni akarása is arról tanúskodik, hogy óriási dolgokat képes elérni az ember, ha eleget tesz érte. Ezt mi sem bizonyítja jobban annál, hogy a legtöbb trófeával rendelkező futballistának mondhatja magát 46 trófeával, ezek közül pedig a felét, vagyis 23-at a Barcelonával szerzett meg. Ékes példája a küzdeni akarásnak, igazi legenda a brazil hátvéd…
Gavi, Memphis, Nico, Adama: –
Nem kaptak túl sok lehetőséget ezúttal, de ennek nyilván taktikai oka is volt, hogy kicsit húzza is az időt a Barcelona. Ettől függetlenül Gavi és Memphis is bátran szálltak be a játékba, és a többiekről is el lehet mondani, hogy bár keveset, de nagy kedvvel játszottak — igaz egy ilyen meccsen minden perc nagy élmény lehet.
Vezetőedző:
Xavi Hernández: 10
Ha valakinek a személyét ki kell emelni, aki nélkül talán most nem beszélnénk a csapatról ilyen szuperlatívuszokban, az Xavi Hernández (és nyilván az edzői stábja). Hihetetlen munka rejlik abban, amit ő beletett ebbe a csapatba négy hónap alatt. Ő a harmadik olyan Barcelona-edző, aki négy vagy több góllal tudott nyerni az első Klasszikusán Ferdinand Daučík — aki 1951-ben tudta ezt véghez vinni, akkor 7-2-re nyert a Barcelona — és Helenio Herrera után (1959, 4-0 a Camp Nouban). Nem szeretnénk nyilván az eksztatikus állapotból kifolyólag ezekkel a szavakkal dobálózni, de nem titok, hogy játékosként legendának tekinti minden futballt ismerő és követő ember, és jó irányba halad afelé, hogy egyszer majd edzőként is ezzel a jelzővel illessék. Nyilván még sok-sok év és meccs kell majd ehhez, de ezt a „történelmi” bemutatkozást már nem tudja senki elvenni tőle. Az is egyértelmű, hogy ezzel most magasra tette a mércét a csapattal szemben és az elvárások is ki fognak lőni az egekbe, ha a szezon végéig folytatja ezt a szériát a csapattal, de alighanem hozzá volt már szokva játékosként is ezekhez, és ahhoz is, hogy tudja, hogyan kell ezeket megugrani.
***
