Xavi Hernández nem csak mint edző, hanem mint szurkoló is értékelte a Madrid ellen elért 0-4-es győzelmet. Egyrészről az eufória szólt belőle, mint szurkolóból, másrészről viszont edzőként igyekezett hűteni is a kedélyeket, és kiemelte: még semmit sem értek el, semmit sem nyertek.
Hogyan tudta ennyire kontroll alatt tartani a meccset a Barcelona – még úgy is, hogy Alvest feláldozta?
“Boldog vagyok, és örülök minden szurkoló, az egész klub miatt. Szerintem ez a győzelem meg tudja változtatni a jelen és a jövő dinamikáját. Törekedtünk arra, hogy Modric és Kroos mögé tudjunk kerülni. Alaba kiváltott Frenkie-re, és így Dembélé már egy az egyben volt. Azt kértem a játékosoktól, hogy ne veszítsenek el feleslegesen labdákat, és ezt még megerősítettük Araújóval. Elégedett vagyok, mert jobbak voltunk, mint a Madrid a saját stadionjában. Tudtuk, hogyan kell játszani ellenük, arra is képesek voltunk, hogy nekimenjünk annak a játékosnak, aki éppen kiváltott a labdás játékosunkra. Nagyon nagy mérkőzést játszottunk. Én a Barça edzője vagyok, és igazi culé. Az ilyen győzelmeket pedig a culéknak ki kell élvezniük.
Mit szimbolizál ez a győzelem, azon túl, hogy nyertek?
“Talán így van, de ezt meghagyom nektek. Mindenesetre ez a követendő út, a játékmodell. Vannak olyan játékosaink, akik nagyon jól megértik egymást a pályán, és élvezik a játékot. Már a Szuperkupa során is versenyre keltünk, és akkor is mondtuk, hogy akár nyerhettünk is volna. Akkor is mondtam, hogy versenyre tudunk kelni a Madriddal. Büszke vagyok, de folytatni kell a munkát. Még nem értünk el semmit. Ez a Clásico volt, ez megerősíti a projektet, de tovább kell mennünk, és további győzelmeket aratni. Mindenesetre egy igazi család vagyunk, és ez fontos. Nem az számít, hogy valaki ellen menjünk, hanem meggyőztük magunkat, hogy így, ebben a stílusban kell futballoznunk.”
Iskolájáték volt? Történelmi este? Hogyan minősítené?
“Jobb ha ha ti értékelitek. Én boldog vagyok, ezt ki kell élvezni, mert culé vagyok. Ez a követendő út, ezen az úton kell folytatnunk. A Madrid vezette a bajnokságot, óriási sorozatuk volt, és bizonyítottuk, hogy versenyre tudunk kelni velük. A minősítést rátok bízom.”
Mit jelent önnek, mint edzőnek és culénak?
“Azt gondolom, hogy mi vagyunk a világ legjobb klubja. Ezt minden kétséget kizáróan meg fogjuk ünnepelni. Egy ilyen győzelmet nehéz elérni. 0-4-et játszani a Bernabéuban… Akadtak olyan játékosok, akiket kritizáltak, ítélkeztek fölöttük. És most bátrak voltak. Én egy újonc vagyok, és 0-4-et játszani, nagyon sok erőt ad. Ez megerősíti az elképzeléseinket, és a Barçának úgy kell versenyeznie, hogy ilyen játékkal győz.”
Most doktorált edzőként?
“Nincs szükségem arra, hogy most megdicsőüljek. A dicsőség a Barcelona-szurkolóké. Ez nem egy személyes győzelem, hanem a Barcelona egész családjának győzelme. Nem is akarok személyes győzelmeket elérni, csak a játékosoknak szeretnék sikereket. Ezért vagyok itt.”
Még 0-4-nél is előre küldte és munkára bíztatta a játékosait.
“Ma valóban vezettünk 0-4-re, de akkor is kell futni, besegíteni a szélsőnek, letámadni. Ma valóban 0-4 volt az állás meccs közben, de a minap csak 0-1, és simán elveszíthettük volna a meccset. Bosszantania kell minket minden egyes elveszített labdának. Engem nagyon zavar minden elveszített labda. És ha vannak elvárások, akkor vannak eredmények is.”
Lélektanilag mit jelent egy ilyen győzelem?
“Három pontot jelent. Szerintem változtatunk a csapat körüli dinamikán, azon a tétlen vesztes állapoton, amiben voltunk. Bizonyítottuk, hogy tudunk küzdeni, és ott vagyunk a szeren. Az első cél a BL indulás elérése, de nem zárunk ki semmit, ez egy óriási siker a Barça számára.
Emlékeztette ez a szituáció a 2004-es helyzetre?
“Egy kicsit emlékeztet arra az 1-2-re 2004-ből, de még sok munka áll előttünk. Ez nem egy trófea. Tovább kell dolgozni önfeláldozóan. Sok munka áll előttünk. Nem értük el a céljainkat a szezont tekintve, tovább kell mennünk.”
