Gálaelőadást tartott a Barcelona vasárnap este az Athletic ellen a Camp Nouban, látványos és gólzáporos meccsen verte meg ellenfelét 4-0-ra. A csapatnak ezúttal nem igazán volt gyenge pontja, Xavi megoldásai ültek, a szélsővédők kiválóak voltak, a középpálya szépen diktálta az iramot, Lewandowski megint húzóember volt, gólt szerzett és gólpasszt adott, de még mellettük is egyértelműen kiemelkedett Dembélé, aki gyakorlatilag barcelonai pályafutása legjobb teljesítményét hozta, világklasszis megoldásokkal négy gólban is közvetlenül szerepet játszott. Ez pedig a szubjektív pontozásunk alapján is megért egy 10-est.

Dembélé-varázslat, sima győzelem: Barça-Athletic 4-0

Kezdőjátékosok:

Ter Stegen: 6

Kevés dolga volt, aztán annyira elunta magát, hogy a 89. percben csinált egy kis izgalmat, és csak Busquetsnek és Garcíának volt köszönhető, hogy nem kapott gólt – pár másodpercen eltéréssel mindketten a gólvonalról tisztáztak a német kapus ellenfélnek adott ajándék labdája után. Nyilván nehéz lehet egész meccsen fenntartani a koncentrációt úgy, hogy az Athletic csak 3-szor talált kaput, azok is könnyű védések voltak, de hát, a Barçában ilyen a kapussors. Az önbizalmát mondjuk nem fogja ez a hiba elvenni, főleg, hogy kisegítették a társak, úgyhogy ünnepelhet egy újabb rekordot: az első kapus lett a Ligában, aki az első 11 fordulóban 9-szer is kapott gól nélkül hozott le bajnokit. Komoly dolog ez, kezeljük a helyén, mert sokszor kellettek a védései hozzá.

Sergi Roberto: 8,33

Talán 5 éve játszott ilyen jól utoljára, még a Luis Enrique-éra végén, miután Alves lelépett a Juventusba. Egyértelműen évek óta az egyik legjobb meccse volt, most rengeteget volt játékban előrefele passzokkal és területbe futásokkal, Dembélével szétszedték a bilbaóiak baloldalát, nem csak standard vissza- és oldalpasszokkal játszott. Határozott, pontos volt, lőtt egy (szerencsés, de megérdemelt) gólt, ami akár kettő is lehetett volna, ha az 53. percben még határozottabb és labdaszerzése után kapuig gyalogolva fellövi a rövidbe. Vagy bárhova. Óriási pech, hogy most sérült meg, főleg, hogy a vállsérülés óriási szívás tud lenni. Egy hónapot jósolnak neki felépülésre – ha a ficam mellé nem szakadtak el a szalagjai, akkor ez összejöhet.

Koundé: 7

Ő volt a stabil pont a védelemben, leszámítva, hogy egyszer a kb. utolsó emberként cselezgetett, ami nagyon nem jött be, de az Athletic ezen a napon semmi ajándékkal nem élt. Valahogy az egész védelem magabiztosabbnak tűnik, ha pályán van, úgyhogy kihúzhatná sérülés nélkül a következő pár hónapot évet.

Eric García: 7

Nagy hibája nem volt, cserébe néha olyan megoldásai voltak Barcelona futballistaként, amik egy megyei játékosnak is a „becsületére” váltak volna. Egy jó gyertya, világ végére rúgdosott labdák, ellenfél letarolása… Gyakorlatilag úgy sikerült kisárgáznia magát, hogy túl sok kontaktot nem kellett vállalnia. A gólvonalos mentése miatt persze jár a pirospont, ami mindenképpen felfelé húzza az értékelését, de… De valahogy nem az igazi továbbra sem az összkép.

Baldé: 8

Újra nagyszerű meccse volt pár halványabb alkalom után, félelmet nem ismerve futotta meg a balszélt támadásban, rengeteg labdakihozatal múlt azon, ahogy kihozta futással vagy passzokkal a labdát, ültek a cselei is… Ha kisebb kilengésekkel tud hozni tartósan egy hasonló formát, akkor lehet, hogy nyáron nem kerül szóba a balhátvéd pozíció megerősítése – mert ő lesz a megfelelő megoldás rá hosszú távon. Ehhez persze még kell kis taktikai érettség, fizikálisan is lehetne erősebb, de ahogy csapatban, a potenciál ott van benne is.

Busquets: 7

Ügyesen, magához képest kevesebbet dajkálta a labdát, jól forgatta az oldalakat és osztogatott, ami mindenképpen kellett ahhoz, hogy az első félidő ilyen jól sikerüljön…

De Jong: 8

… mert most volt társa Busquetsnek abban, hogy megossza a feladatkörét: de Jonggal a meccs egy jelentős részében duplaszűrőt játszottak, hol a spanyol, hol a holland lépett vissza a védelembe is, ezzel meg képtelen volt mit kezdeni Valverde, ahogy a meccs utáni nyilatkozatában is elismerte. A Villarreal elleni találkozóhoz hasonlóan rengetegszer tudta felgyorsítani a támadást üres területen labdát kapva, a hozzáállása, motivációja egészen példaértékű volt – a 92. percben, 10 emberrel játszva (miután Roberto kiszállt sérülés miatt) is sprintben közlekedett, kérte a labdát és csak az lebegett a szeme előtt, hogyan lehet áttörni a bilbaói védelmen – és ez jellemezte egész meccsen.

Aranyfiú Gavi: 7

A csapat bulldog energiabombáját Dani García kinyírta fél óra után egy szerencsétlen (szándékos?) leütközéssel, ami után kb. csillagokat láthatott Gavi. A 3-0-s eredmény kialakításában viszont tevékeny részt vállalt addig is, az ellenfél letámadásában is ismét élen járt. Számunkra nem kérdés, hogy a legjobb helyre került a Golden Boy díj. A sérülése nem lesz komoly, a lefújás után már a pályán pacsizott, bár nála ezen sem lepődünk meg.

Pedri: 7

Hamis szélső volt, ha lehet ilyet mondani, még hamisabb is, mint anno Iniesta, amikor jó néhányszor kikerült a baloldali támadó posztjára (ha már sokszor, néha feleslegesen is ő a mérce). Folyamatosan befelé játszott és szépen szedte össze és osztotta tovább a labdákat, főleg az üresen ácsorgó Dembélé irányába szórta őket, amikor túltöltötte a csapat a pálya baloldalát. Most végre kapott egy kis pihenőt is, bő egy órát játszott csak.

Lewandowski: 8

Ha semmi mást nem csinált volna, mint azt a gólt meglővi, amit meglőtt… Már akkor is állva tapsolnánk. De mezőnyben is remek volt, megint, mr. Lewangoalski, úgyhogy maximális önbizalommal mehet neki szerdán a Bayernnek, már csak becsületből is – és ezúttal talán a közös múlt sem fogja megremegtetni a lábát, mint Münchenben.

Dembélé: 10

Ritkán szoktunk 10-es osztályzatot adni, de most Dembélé kiérdemelte. A száraz tények azok, hogy volt négy kulcspassza, adott három gólpasszt és szerzett egy (fejes!) gólt, utóbbi az első volt a négyből a mérkőzésen, neki pedig pályafutása során a második fejesgólja (ezt pl. elhisszük a statisztikusoknak). Ami pedig a tényeken túlmutat, az az, hogy elképesztő magabiztossággal, könnyedséggel szedte szét a vendégek védelmét, gyakorlatilag nem volt rossz, felesleges mozdulata és megoldása, ami nála teljesen hihetetlennek tűnik. Pedig ez most a valóság volt, most tényleg szintet lépett, és ezzel bebizonyította, hogy simán képes top-top világklasszis teljesítményre. Eddig az volt a kérdés, hogy képes-e maga mögött hagyni a folyamatos sérüléseit és lesz-e belőle még egyáltalán focista. Egyelőre úgy néz ki igen, a következő kérdés pedig az lesz, képes-e tartósan, fontos(abb) meccseken is ennyire meghatározó lenni, és a hátára venni a csapatot, mint a korábbi években többek között Messi, Neymar vagy anno Ronaldinho. Ha igen, akkor a csapat vezére lehet a pályán, ő lesz a döntő faktor a kiélezett meccseken – a mai meccs alapján csak rajta múlik, beérik-e valaha ez a potenciál.

4 – With a goal and three assists, Ousmane Dembéle 🇫🇷 has been directly involved in four goals in a single game for Barcelona for the first time in all competitions (165 games). Stellar. pic.twitter.com/aY1qAN7ZJn

— OptaJose (@OptaJose) October 23, 2022

X4vi: 9

Nehéz szerep az övé, mert gyakorlatilag semmi nem elég jó a szurkolók és sokszor a média számára, amit csinál a csapatnál. Ha nyer, akkor az az ellenfél kritikája (=Spanyolországban könnyű!), ha veszít, akkor pedig képtelen felnőni az elvárásokhoz. Pedig jó lenne megállni egy pillanatra és a várható BL-kiesés ellenére is megnézni, mit csinál és hol tartunk most. Ott tartunk, ahol reálisan tartani lehet. Mert amit most csinál, azt úgy hívják, hogy építkezés (igen, még mindig), ami ritkán jár együtt azonnali eredményekkel. Ez egy folyamat, a sok kis előrelépés mellett néha egy-egy oldalra-, néha egy-két hátralépéssel, sok kísérletezéssel és olykor pofára eséssel tarkítva. Jelenleg ott tartunk, hogy a bajnokságban egyértelmű bajnokesélyessé vált a csapat, 11 forduló alatt 9-szer nem kapott gólt, 7-szer háromgólos vagy annál nagyobb arányú győzelmet aratott. Van a csapatnak stílusa, sok év után ismét élvezetes meccseket játszik. Futballistát faragott Dembéléből, képes túllépni a sokszor indokolatlanul ráaggatott „letűnt” „tikitakázáson”, amit a mai meccs is bizonyított, De Jong-Busquets kettőse ült, Pedri szerepköre is, a letámadás minősége, a direkt játék és még lehetne sorolni. Taktikailag működött ez egyébként Münchenben is, de ott az eredményt nem tudták a játékosok szállítani. Most utóbbi is érkezett. És itt tartunk most, az építkezésnek ezt a következő lépcsőfokát kell megugrania, hogy akkor is jöjjenek az eredmények, akkor is képes legyen Dembélé a vállára venni a csapatot, akkor is jól süljenek el a taktikai finomhangolások, amikor számít, illetve ne legyen ennyire kétarcú a csapat, mint amennyire még az jelenleg. Ez pedig idő és rengeteg munka eredménye lesz, amit nem lehet megspórolni. De meglesz az eredménye, ilyen kis lépésekből látszik ez, mint amit vasárnap is megtett a csapattal.

Cserék:

Kessié: 5

Gavi sérülése miatt ezúttal sokat játszott, de látványosan kereste a helyet a pályán. Az első két labdaérintéséből gyakorlatilag gólt lőhetett volna, de Baldé és Roberto beadásánál vagy luftot rúgott, vagy lassú volt és nem tudta kapura tenni. Nagyon idegen láncszem egyelőre a csapatban, de ezt ő is elmondta, hogy szoknia kell a felállást és a játékstílust is. A hozzáállására mindenesetre nem lehet panasz – ha csak ezen fog múlni, akkor hasznos tagja lesz a csapatnak, de az nem látszik, hogy annyira húzóember tud majd lenni, mint tavaly a Milanban volt.

Ansu Fati: 6

Első támadásánál majdnem gól, aztán valahogy semmi nem jött össze neki. Túl sokat nem vállalt a kapott félórában, nem is volt túl kreatív, amit csinált a balszélről általában befelé cselezve, de nála továbbra is a percek számítanak, amit a pályán tölt sérülés nélkül. Fizikálisan egyébként még nem tűnik továbbra sem topnak, de lehet, hogy csak annak volt köszönhető, hogy nem voltak látványos megmozdulásai, hogy már tét nélküli volt a meccs, mire beállt.

Ferran Torres: 7.5

Fatival ellentétben remekül szállt be a meccsbe, megint gólt szerzett csereként, de ami fontosabb, hogy a szezon eleji csetlő-botló énjét mintha-mintha maga mögött kezdené hagyni. A gólja előtt a mozgása és érkezése a kapu elé zseniális volt, a befejezése pedig kiváló.

20 – Ferrán Torres scored against Athletic the Barcelona’s goal with the most passes in LaLiga since March 2021 (22 passes, Antoine Griezmann v Huesca). Elaboration. pic.twitter.com/lRTbSXnP3b

— OptaJose (@OptaJose) October 24, 2022

Torres gólját 20 passz előzte meg, a Ligában másfél éve nem volt olyan gól, amit ilyen felvezetés előzött volna meg

Marcos Alonso: 6

Beállt, hogy Koundé pihenhessen, ami rendes tőle és Xavitól.

Pablo Torre: N/A

Bemutatkozott tétmeccsen a Ligában, úgyhogy biztos felejthetetlen marad számára az este. Pechje volt, hogy Roberto megsérült a mérkőzés végén, mert így 10 emberrel játszva már nem igazán tudott sokat hozzátenni a meccshez, de az pl. már sokat sejtet a kvalitásait illetően, hogy egyből a beállása utána ő végezhette el a szögletet, ügyes, labdabiztos srácnak tűnik.

***