Xavi a felesége, Nuria Cunillera, valamint testvére és segítője, Óscar Hernández részvételével tartott sajtótájékoztatón 22 óra előtt, másfél órával a Villarreal ellen 3-5-re elveszített mérkőzés után jelentette be, hogy június 30-án távozik a Barçától, és döntése „visszavonhatatlan”, még akkor is, ha megnyerik a Bajnokok Ligáját. Mindezt egy rövid beszéddel tette, mielőtt átadta volna a szót az újságíróknak.
„Mielőtt felteszik a nekem vonatkozó kérdéseket, szeretném bejelenteni, hogy június 30-tól nem folytatom a Barça edzőjeként. Ezt a döntést az elnökkel, Rafa Yuste-val, Decóval és Alejandro Echevarríával közösen hoztam meg. A csapatnak irányváltásra van szüksége, és mint Culé, úgy érzem, ez így nem mehet tovább. Úgy gondolom, hogy a klubnak dinamikai változásra van szüksége. Mint Culé, a játékosok érdekében úgy gondolom, hogy ez a helyes lépés. Nagy felelőséggel játszunk. A vezetőség, mindenki érdekében az a legjobb, ha én távozom. Természetesen mindig a legjobbat próbálom tenni a klub érdekében. Azt hiszem, ez segíteni fog megváltoztatni a dinamikát. Ezt az üzenetet szeretném átadni. Azt hiszem, helyesen cselekszem.”
Majd a kezdeti döbbenet után, amit már akkor látni lehetett, amikor családja egy részének kíséretében megjelent a sajtószobában, így folytatta: „Ez valamelyest oldja az általános feszültséget. A mai napig jó munkát végeztek. De úgy gondolom, hogy a projektem edzőként június 30-ig szól. Ez némileg leveszi rólam a feszültséget. A döntésem már napok óta megszületett, és így bizonyos értelemben felszabadultam. Nem akarok probléma lenni a csapat számára. Mindig is a megoldás akartam lenni a Barça számára. Ahogy két évvel és három hónappal ezelőtt is az voltam, amikor aláírtam. Úgy gondolom, az a legjobb, ha június 30-án távozom a posztomról. Köszönöm az elnök úrnak a bizalmat. Mindez általánosságban levesz rólam egy feszültséget.”
Arra a kérdésre, hogy a Laportával való találkozása hogy alakult, amelyen tájékoztatta őt a döntésről (amit nem közölt a játékosokkal), Xavi a következőket mondta: „Nagyon kedélyes beszélgetést folytattunk az elnökkel. A bizalma abszolút megvan az irányomba, még egy kicsit el is érzékenyült. Decóval is, Alejandróval is… De azt hiszem, itt az ideje ennek. Engem nem a gazdasági szempontok vezérelnek, hanem a szívem. Úgy gondolom, hogy ez a legjobb a klubnak. Nem akarok problémát okozni életem klubjának. Ez a mai meccs egy példa arra, hogy irányváltásra van szükségünk, mert ez kegyetlen volt, és itt az ideje, hogy megváltoztassuk ezt a dinamikát. Gyakorlatilag nem emlékszem olyan katasztrofális meccsre a pályafutásom során, mint a mai. A klub érdekében meg kellett hoznunk ezt a döntést. Gondoltam az elnökre, Decóra és mindenekelőtt a játékosokra, akik megérdemlik az irányváltást. Ragaszkodom ehhez. Nem probléma, hanem megoldás akarok lenni, és hiszem, hogy mostantól júniusig még megoldás lehetek. Nem a szerződésem miatt vagyok itt, nem akarok ragaszkodni egy szerződéshez.”
Az edzőt arról is kérdezték, hogy a madridi sajtó nyomása erre a döntésére hatással volt-e: „Van energiám, nem erről van szó. Ma, amikor bejelentem, hogy távozom, kevésbé fognak megölni. Ha még egy évig folytatnám, megölnétek. Nem lehet Ferguson esetét megismételni a Barcelonánál. Szerintem jót teszek a klubnak ezzel, semmi többet. Nekem az első naptól kezdve azt mondták, hogy nem vagyok jó edző…”. Az eddigi két megnyert trófeájáról így nyilatkozott: „Mindig is Culé voltam. A hátralévő hónapokban is azért fogok dolgozni, hogy újabb címeket nyerjünk. Különösen izgatott vagyok a Bajnokok Ligája miatt. A bajnokság megnyerése nem rajtunk múlik, de én mindent beleadok. A távozásom után továbbra is el fogok jönni a Camp Nouba a gyerekeimmel, a feleségemmel. Pihenni fogok, itt leszek Barcelonában velük.”
***
