Agüero: „Nagyon nehéz pillanat ez. Büszke vagyok a karrieremre”

Szerdán délben hivatalos sajtótájékoztató keretében jelentette be Kun Agüero, hogy visszavonul a futballtól. Az argentin támadó ősszel diagnosztizált szívritmuszavara miatt nem folytatja a pályafutását orvosai tanácsára. A Barcelonától 5 meccsel és egy Real Madrid ellen szerzett góllal búcsúzik. 

Agüero nem saját elhatározásból hagy fel a profi futballal, az orvosok tanácsára nem kockáztatja egészségét, miután október végén az Alavés elleni bajnokin rosszul lett, majd szívritmuszavarral diagnosztizálták, és emiatt egy kisebb kardiológiai beavatkozáson is túl esett. Azóta folyamatosan vizsgálták és hamar rossz hírek érkeztek, a visszavonulásáról szóló hírek pedig már hetek óta keringtek a sajtóban.

A hét elején pedig biztossá vált a futball szempontjából legrosszabb forgatókönyv, miután szerda délre hivatalos sajtótájékoztatót hívott össze a klub. A rendkívül szomorú eseményen Agüero könnyek között búcsúzott.

„Azért jelentem itt meg előttetek, hogy elmondjam, úgy döntöttem felhagyok a professzionális futballal. Ez egy nagyon nehéz pillanat. Az első az egészségem és tudjátok, milyen problémával küzdök már egy jó hónapja. Jó kezekben voltam az orvosoknál, akik azt mondták, a legjobb dolog, ha abbahagyom a futballt, és ezt a döntésemet meghoztam több, mint egy héttel, 10 nappal ezelőtt. Mindent megtettem annak érdekében, hogy lássam, van-e bármi remény, de nem sok volt. Büszke vagyok a karrieremre…”

„Ötéves korom óta arról álmodtam, hogy futballozni fogok, az első osztályban, arra nem is gondoltam, hogy Európáig jutok. Köszönöm az Independientének és az Atlético Madridnak, hogy rám szavaztak, amikor 18 éves voltam, a Citynél lévő embereknek, akik tudják, hogyan érzek, a legjobbamat nyújtottam ott. A Barçának, hihetetlen volt, tudtam, hogy a világ egyik legjobb klubjához érkezem, és remekül bántak velem. Köszönöm mindenkinek, aki itt van, a családomnak is. Próbáltam a legjobbamat adni, hogy segítsek, de… köszönöm a csapattársaimnak is. És persze a válogatottnak, amit a legjobban imádok. Emelt fővel és boldogan távozom. Nem tudom, mit tartogat még számomra az élet, de azt tudom, hogy rengeteg ember van, aki szeret engem. Köszönöm a szurkolóknak is és az újságíróknak is, akik néha jól, néha keményen bántak velem, de emlékezni fogok ezekre a szép pillanatokra. Mindent köszönök.” 

„Egy szép góllal búcsúztam az Independientétől a Racing ellen, az EL-ben az Atléticótól, ami egy örömteli pillanat volt. A Citynél lőtt gólom, amivel megnyertük az első bajnoki címünket… Aztán az utolsó pillanatok egyike, a Copa América győzelem, két-három meccset játszottam, de ez volt az a cím, amit már évek óta szerettünk volna. És persze ott az utolsó gólom, amit a Madridnak lőttem.” 

„Mióta a Barçához jöttem, mindenki jól bánt velem. Rengeteg itt a szurkoló és megleptek, mekkora szeretettel fogadtak. Szerettem volna többet itt lenni, de okkal történnek dolgok. A legjobbakat kívánom most nekik, mert remek csapattársaim vannak, és nagyszerű fiatal játékosok.” 

„Jól vagyok most. Két hete kemény volt. Az első fizikai teszt után a klinikán az orvosok felhívtak, és elmondták, hogy nagyon nehéz lenne folytatnom. Utána megszoktam a gondolatot, még persze reménykedtem, de lassan elfogadtam. De nehéz volt.”

„Most csak boldog akarok lenni és élvezni azokat a pillanatokat, amiket a játékosok hiányolnak. Nem könnyű játékosként. Minden nap edzeni, utazni, játszani… óriási tiszteletet érdemel ez. Továbbra is közel leszek a labdarúgáshoz, biztosan, és most egy kicsit jobban fogom élvezni az életet. Nyugodt akarok maradni, nem csinálni semmit. A hagyatékom? Ezt rábíznám másokra, hogy megmondják, mit érdemlek. Hiba lenne nekem azt mondani, hogy világsztár lennék.” 

***