bence0330 írta: ↑2023.04.30. 23:37:09
Hát, azért nem véletlenül csapkodott már kétszer is, eléggé zavarja.

Amikor visszafogja magát, akkor is rezignált arckifejezéssel jön le.
Ritkán mosolyog. Szerintem a legutóbbi interjú a rövidsége ellenére is beszédes, néhány mondatba sikerült belesűrítenie két olyan információt, ami segíthet megérteni az önképét és a személyiségét.
1. Yamalról: „én 15 évesen még a szomszéd csapatában játszottam”.
Nem lett volna elvárás, hogy Yamalt magához hasonlítsa, elég lett volna röviden megdicsérnie, de valamiért mégis fontosnak érezte elmondani, hogy saját magát nem tartja akkora tehetségnek. Nem egy Ronaldinho- vagy Neymar-szintű zseni, ezt a színvonalkülönbséget én is látom, de ő is tisztában van vele. Másrészt, ebben a megjegyzésben az is benne van, hogy ő, Raphinha, nemcsak elismeri, hanem gondolkodás nélkül ki is mondja a 10 évvel fiatalabb társa értékességét.
2. „Soha nem fogom azt gondolni, hogy a legjobb formában vagyok, mindig úgy gondolom, hogy még fejlődhetek egy kicsit."
Vagyis maximalista, ami szerintem az alacsony önértékeléséből, önbizalomhiányából adódik, nagyon vágyik a dicséretre, elismerésre, és ha nem kapja meg, annak az okát nem az edzőben, az ellenfelekben, hanem magában, a saját teljesítményében keresi.
Magát okolja, ha lecserélik, magára dühös, ha mellélő. Remélem, jó pszichológusa van. Egy kicsit lehetne asszertívebb, érdekérvényesítőbb, egyszer-egyszer oda lehetne szólni Lewandowskinak, hogy haver, itt álltam üresen.
Szerintem jó formában van, és remélem, hogy lesz alkalma még jobbnak lennie.
A két bajnokság összehasonlítása nélkül, jobb mutatói vannak, mint a vele egy poszton játszó és hasonló fizikumú (de talán magabiztosabb) Antonynak, a gólokban is, de főleg a gólpasszokban, a védekezéséről meg már többször is megemlékeztünk.
Nálam továbbra is ő kezdene, nem Dembélé.