Érdekes okfejtés.
Én erre csak hosszabb terjedelemben tudok válaszolni, nyilván így nem sok értelme.
Nos, ha Ronaldinhóra gondolok, akkor természetesen ott van az, hogy továbbra sincs meg a kellő motiváció. Ilyen sikerek, ilyen természet, felfogás, világnézet, ennyi pénz után ő már nem leli akkora örömét a profi sportban, persze ez esetben kaphatna kevesebb fizetést is, minden esetre ez nem a mi dolgunk/gondunk.
Érthető, hogy egy ilyen Serie A nem mozgatja meg a fantáziáját. Ezzel szemben, amikor úgy érzi, hogy ismét van igazi tét, igazi sikerre lehetőség, akkor nem lehet rá panasz. Ez a VB-re hatványozottan igaz lenne. S itt
nem arra kell gondolni, hogy megváltaná a világot, minden meccsen sziporkázna, bírná az iramot végig, hanem arra, hogy hozzá tudna tenni, képes lenne klasszis teljesítményt is nyújtani, s ez nem a szimpátiáról - unszimpátiáról szól.
Ha csupán a tegnapi meccset nézem, nos kis túlzással azt mondhatom, hogy
az ő játéka, megmozdulásai úgy kellenek ennek a mai labdarúgásnak, mint egy falat kenyér. Mert a mai elit csapatok nagy része – s itt most az
angol „droid-futballra” gondolok – az iram miatt szórakoztató leginkább, de
szerintem sokan – köztük én is – élnek-halak a szép megmozdulásokért, feleslegesnek nevezhető cselekért, sarkazásokért.
Sokat elmond a tegnapi meccsről, hogy Seedorf tanár úr negyed óra alatt több élvezhető cselt csinált, mint az angolok „tizenx” játékosa egész meccsen. Akkor már Ronaldinhót, aki ugye csak egy félidőt töltött érdemben a pályán, ne is említsük.
Ez a Brazil válogatott látványosságban – a korábbi évekhez képest – a béka alsó fertálya alatt van, nem kicsit. Nem akarom minősíteni Dunga elképzeléseit, csupán arra akarok rávilágítani, hogy ha valakire – aki azért bele tud csempészni némi játékot, úgymond szépséget a játékba, nem beszélve arról, milyen váratlan, hasznos húzásokra, passzokra képes –, Ronaldinhóra szüksége van ennek a válogatottnak, s nem csupán, mint epizódszereplő!
Elano, Carlos Eduardo, Nilmar, Robinho, Hulk, Tardelli, Anderson, Thiago Neves, Sobis – csak hogy néhány nevet említsek, akik az elmúlt időszakban szerepeltek a válogatott keretében. Ezek nagy része vicc kategória, ha Ronaldinhóhoz hasonlítom.
Bármelyik helyett szerepelhetett volna és szerepelhetne. Nem azért, mert nem jó futballisták, hanem, mert Ronaldinho még 30 percek alatt is többre képes, mint ők egész meccsen. Arról nem beszélve, hogy ezek a labdarúgók sem a tökéletes hozzáállásról nevezetesek.
Végül még egy érdekes dolog. Ezen tegnap Hajdú B. esetében is kacagtam – igaz, nem állítom, hogy én értelmezem jól a dolgot:
dinamikája nem olyan… (

) Ez nevetséges. Vagyis, attól függ. Nem tudom, hogy a labdarúgásban pontosan mit takar ez a szó. Az én definícióm alapján nem látok nagy problémát ebben, hiszen képes agilisan futballozni, gyorsan, cselek segítségével irányt változtatni, s lendületbe jönni, még ha mondjuk a végsebessége és a gyorsulása nem vetekszik egy Rooneyval – ebből a perspektívából Xavi sem dinamikus, ami nonszensz. Az, hogy mezőnyben nem képes, s nem is akar robotolni, az más kérdés, de az nálam köszönőviszonyban sincs a dinamikával. Az
erőnléte természetesen közel sem megfelelő, hogy a múlttal ne is példálózzunk.
Ellenben: a Milanban Patón, Thiago Silván és talán Nestán kívül ki az, aki képes mérkőzéseket végigbrusztolni? Mert a szépfiú, Clarance, Ambrosini, Pippo, Pirlo és a hód…, nos végképp nem. Ezt persze nem bírja el egy ilyen meccsen a csapat, ezért is omlottak össze mintegy fél órára a rossonerik. Támogatása sem volt a baloldalon, s a középpályától sem igazán, sőt egyik csapatrésztől sem.
Ez merőben más lenne a válogatottban, ez egész egyszerűen vitathatatlan, ahogy az is, hogy egy kevésbé „dinamikus” játékost bőven elviselne az erényei miatt. Úgyis ott lenne még 7-8-9 duracell-nyuszi, s ez még mindig a jobbik eet, mintha ilyen Van Nistelrooy-féle támadó jelentené az a "mínusz egy játékost", ami ismét csak abszurd megközelítés. Persze Dungának valami merőben más elképzelése van – sajnos.
Azt hiszem, ezzel részemről indokoltam, hogy lenne helye, s nem csupán pár percekre.
Mondom mindezt úgy, hogy a hozzáállásával abszolút nem értek egyet.