2008.01.24. 21:39:40
Blest!
Nem értem az összefüggést a mondatom, és a belinkelt cikk között.
Lantos Gábor amúgy az egyik legjobb riporter, cikkíró, akinek írásai, közvetítései élményszámba mennek, és lekötnek.
A magyar sport tényleg a 24. órában van. De! Az nem a kormányzat/állam hibája, hogy Nagy Laci most már a világversenyeken sorozatosan trágyábbnál trágyább teljesítményt nyújt. A világ egyik legjobb átlövőjétől az 1 gól elfogadhatatlan teljesítmény. Egyszer megeshet, de sorozatosan, nem.
Az is külön tanulmány lehetne, hogy a honosított Nenad Puljezsevics jobban fel van spannolva egy magyar válogatott meccsen, mint a született magyarok. Nenad szemében láttam a győzni akarást, a hitet, a küzdelmet, a 'mindenen keresztülmegyek, mindent eltaposok, kivédem az ellenfél szemét'-mentalitást. Hogy lehetséges ez?
Északiak. Külön népség: csodálatosak, barátságosak, mosolygósak - és soha nem adják fel. Mínusz 5-nél, két perccel a vége előtt is úgy szurkolnak, mintha ők vezetnének. 2003-ban kinn voltam a magyar-dán meccsen. Egy szlovéniai magyar barátom vette meg a jegyeket, amik a dán tábor szektorába szóltak. Beültünk a helyünkre, meg sem mertünk szólalni az elején. Magyar zászló volt nálunk, tehát tudták kik vagyunk, kinek szurkolunk. Az első félidő közepénél már nem bírtam magammal, elkezdtem szurkolni, üvölteni, a gólnál ugrálni őrjöngeni - de, senki nem hurrogott le, nem szóltak rám, nem akartak meglincselni, ferde szemmel sem néztek rám. A meccs végén a mellettem álló fiatal dán lánnyal összeölelkeztünk, megpusziltuk egymást, és zászlót cseréltünk.
El kellene felejteni a tipikus magyar mentalitást, hogy lazsálunk, ha jobban megy a szekér, és elpilledünk, ha valami nem megy. Gondoljatok a vízilabdázókra. 1976-tól kezdve úgy mentek ki az olimpiákra, világversenyekre, hogy nyerni kell, mert a. hely és lejjebb, az kudarc. Nekem, nem. Számomra a bronzérem ugyanolyan örömteli, mint az első. És 2000-ben megtört az átok. Mindannyian emlékszünk 2000. október elsejének délelőttjére. Életem egyik legfelejthetetlenebb napja. 23 évesen úgy bőgtem, mint egy csacsi, és olyan boldog, büszke voltam, mint kevesen itthon. Mert "győzelemre születtek". Ezt jól jegyezzük meg! Pekingben is nyerni fognak, ebben biztos vagyok.
Ja, és aki beírta, hogy "Hajrá Izland!" az ássa el magát, de jó mélyre, hogy soha vissza ne térhessen a mélyből.
Ha összeáll a védekezés akkor meglehet,bár a támadásokkal is elég sok gond volt az elején...
Jövőhéten minden szegedinek jelenése van a Sportcsarnokban 
Innentől BL-döntő 
