Hát-hát-hát...
Sajnos (vagy nem) eddig nem tudtam reagálni, mivel egy 7 fős barátitársasággel Tour de Balatont csináltunk, s a tourról is lemaradtam, Koló tragédiájáról is, meg minden egyébről.
abban mindenképpen egyetértek, hogy a Tour már nem a régi. Én a magam részéről már 2-3 éve nem figyelem nagyon a versenyt. Azelőtt tudtam melyik csapatok indulnak, a csapatok összes kerekesét, újonc-vízhordó-sprinter-csapatfőnök-váltórugófelelőst névszerint, taktikákat, szakaszesélyeseket, volt, hogy előre leosztottam a trikókat és bejött, de ma már... Komolyan mondom fogalmam sincs az egészről. Nézem, a neveket nem ismerem, az esélyeseket sem. Engem mindig a hegyitrikó érdekelt a legjobban, azt se tudom kin van a pöttyös most, és kire várható. Csak a kolumbiaiakért izgulok, amúgy nem találom olyannak, mint régen. Az első hét mindig unalomba fullad, végülis ott azok nyerik a szakaszokat, akik nem [auto_cenzúra] le. Nincsenek klasszikusan nagy szökések, hatalmas szenvedők, nagy figurák (mondjuk, mint Comesso volt anno a Saecoból). Egyszerűen nem olyan izgalmas, mint régen, habár vannak jó szakaszok, ez kétsgtelen, és a Tournak megvan a maga varázsa.
És én nagyon sajnálom, hogy nem láttam a régi nagy Tourokat. Amikor meg lehetett állni, amikor a kormányszáron feltört tojásokat ették, amikor a hatalmas esőben a legkeményebb hegyi szakaszon két versenyző szökött (ez Kolumbiaában nagyon legendás történet, mert az egyik kolumbiai volt, csak a nevét nem tudom, mert régi Tour vot, s ott is csak az öregek mesélik), egymást leszakítva, de a másik mindig visszaért, s mindeketten estek, de mindeketten megvárták egymást, és sárosan, szakadtan véresen értek be a célba ketten. kevés ilyen nagy legendát mesélhétnék én a gyermekeimnek, meg kevés nevet. Nincsenek Merckexek, még Armstrong sem az.
Mindezt meg tovább mélyíti a dopping. Valaki mondta, hogy többen mennek dopping nélkül, mint ahányan nem. Hát ezt így kijelenteni hülyeség szerintem. Benne kell lenni egy adott sportban, hogy lásd. Én kéziztem sokáig, egyértelműen kijelenthetem, hogy játszottam olyan játékosokkal és ellen, akiknek nincs szükségük rá, és ebben a sportban nem élnek vele. De nem voltam még kerékpáros klub tagja (főleg nem olyan országban, amely kinevel nagy neveket), nem tudom, hogy mennyire emberi szintű teljesítmény az, amit végrehajtanak. És mit számít az, ha csak 10 ember doppingol, de a lényeg a között a 10 között dől el? nekem ami gyanús az az, hogy már szinte az összes csapat került hírbe dopping miatt, s azok az esetek, mikor egy egész csapat visszalép hát finoman szólva gyanúsak.
ozsimiki írta:U.i.: már kitárgyaltuk,szal nem zavar,ha beírja pár ember,h így,meg úgy doppingolt...ő volt,van,és lesz is ennek a sportnak a legendája,akárh is fáj ez egyeseknek

Ez meg naivitás. Ez nem fáj nekem (főleg, hogy nekem a pöttyös trikó a szent, a sárga annyira nem érdekel), egyszerűen nem hiszem el. Nem hiszem el ezt, hogy egy sportoló a hererákjáig egyáltalán nem emelkedik ki a mezőnyből, megműtik, aztán meg sporttörténelmi tettet hajt végre. Erre mondja apám (aki utálja, mint a sz...), hogy biztos 20 kilós volt a heréje... Másrészt Armstrong csak a Tourért élt. A régi nagy nevek sokat tekertek, tavasztól őszig, Armstronag az egész évét erre hegyezte ki. Aztán van az az eset, hogy rábeszélte Belokit, hogy induljon a Touron, hogy segítse őt, cserébe Armstrong elindul a Vueltán, hogy Belokinak segítsen azt megnyerni. Beloki teljesítette az ígéretét, Armstrong nem. És az is éredekes, hogy, mennyire kiállt Michele Ferrari mellett (az "EPO doktor mellet). Jacques Anquetil hány évvel azután bukott le, hogy doppingolt? Nem is bukott le, soha nem jönnek rá, ha nem ismeri be. És hogy miért nem bukott le Armstrong? Szerintem azért, mert egy amerikai csapatban, egy amerikai kerekes simán hozzájuthat a legmodernebb doppingszerekhez. Biztosan ebben is élen állnak...