Egész egyszerűen fantasztikus volt. Az első 10 percet leszámítva momentuma sem volt a Manchesternek. Ez a 'felforgatott' védelem úgy rakta zsebre a MU támadóit, hogy öröm volt nézni - Piquet+Puyol istenit játszott, Sylvinho pedig anno Belletihez hasonlóan nagyon megérdemelte ezt a meccset -. Mégis, a fő védekezésünk ismételeten a labdatartást volt, volt, hogy 35öt passzoltak egymáshoz a srácok anélkül, hogy manchesteri akár a közelünkbe tudott volna kerülni. Oléztam... Messi, Xavi, Iniesta és Eto'o pedig istenek, ilyen egyszerű. Elmondhatatlan örömöt érzek... Úristen, Henry is de megérdemelte ezt végre!
Ha visszaolvastok, ma reggel 8 körül 1 év után újra írtam egy kommentet, amelyben elmondtam, hogy mit álmodtam előző éjjel: azt, hogy a Barca 2-0-ra nyer, az egyik gólt Messi lövi... Az álmom valóra vált... A támadófoci visszatért Európa trónjára, véget vetve az angol hegemóniának... és én földöntúli örömöt érzek, hozzátok hasonlóan

„Nagyon tetszik és csodálom azt a játékbeli dominanciát, amit a Barcelona fel tud építeni. A játékuk nem is a szemnek, hanem a léleknek kedves. A labdát tisztelettel, imádattal kezelik, szinte simogatják. Ezt a csapatot mindenki számára élvezet nézni.”
Alfredo Di Stéfano, a Real Madrid tiszteletbeli elnöke - 2011.04.17