galamb írta:Nem gondolom, hogy az lenne a legfontosabb most, hogy bárkit is hibáztassunk, vagy bárkire is újjal mutogassunk. Persze nem mi fogjuk megmondani a tutit, de inkább a megoldásokon, a lehetőségeken kellene gondolkodni és leginkább szívből szurkolni szeretett csapatunknak. Mondanom sem kell mennyire szükségük van erre. Kétségtelen nehéz helyzetben vagyunk a sok sérült miatt, éppen ezért nagy összefogásra van szükség csapaton belül és kívül egyaránt. Bízom a fiúkban, bár van bennem némi aggodalom is, de valami azt súgja, hogy jól jövünk ki ebből a helyzetből is.
Az a gond, hogy most nem volt ujjal mutogatás. Nem tudtunk az Osasunával mit kezdeni, még csak nem is azért, mert annyit játszottunk, amennyit engedtek. Pep döntött, kockáztatott, Iniesta kiesett. Érvágás, pech és ugyanúgy hiba, amit nem tudom miért kellene elmismásolni.
Én egyet értek veled, hogy fontos az összefogás. Ugyanakkor... Ez a csapat két klasszikuson minket is cserben hagyott, no és magát. Ettől még szorítanunk kell, bízni. Viszont olyan szintű összefogásra, olyan mértékű optimizmusra, a hibák olyan mértékű elpalástolására már nincs okunk, nem érdemlik teljes mértékben meg, mint egy éve. Érezniük kell, hogy többre képesek, és el is várják tőlük. A Remuntada idején soha nem látott módon összefogtunk, mégis a szurkolók felének körülbelül az volt végül a benyomása, hogy nem tettek meg mindent a játékosok, az edző, pedig ott aztán minden szurkolói erő mozgósítva volt. Most először Madridban embereljék meg magukat, s aztán talán a Nou Camp-beli visszavágón újra az önfeledt, elsöprő szurkolás következhet. Addig viszont maradjunk meg a kellő buzdításnál, de az előző három meccs miatt jöhetnek a kritikák is - jogosan.
Van az, amikor egy csapatnak nem megy jól, de mindent kiadnak magukból, a lehetőségekhez képest. És van az, amikor tudjuk, hogy többre képes mindenki egyenként és csapatként, bizonyítottak is, mégis nem megy. Ilyenkor a hibákat kell keresni.
).
