Pár gondolat. Elsőként nagy öröm, hogy megvan a 22. bajnoki arany!
Másodszor azért nem árt megjegyezni, hogy hiába tartják a spanyol bajnokságot 2 esélyesnek, a német, angol, olasz bajnoksághoz képest itt esett a legkésőbbre a bajnokavatás (egy nappal követheti a spanyolt a francia bajnok). Harmadszor hiába jobb csapat a Bayern jelenleg, mint mi, ha a bajnoki mérleget nézzük nagyjából ugyanúgy áll a két csapat - 33 meccsnél 1 vereség volt a különbség. Tehát a fölény ugyanannyi, hozzátéve, hogy mindkét bajnok legfőbb riválisa széthullott. A Dortmund nem bírta a kettős(hármas) terhelést és a BL-re koncentrált (megérte nekik), a Real Madridnál pedig olyan ellentétek alakultak ki az öltözőben, amit egy csapat sem bír el. Nem a csapatért, hanem saját magukért hajtottak a játékosok - amikor hajtottak. Mourinho év eleji "nincs csapatom" beszólása már beszédes volt, a Real Madrid pedig idén maximum 87 pontot gyűjthet, ami az utóbbi 3 évhez képest visszalépés, bár a 2. helyüket így sem veszélyeztette senki.
Visszatérve a Barcelona-hoz, szép lenne a csapattól, ha a maradék 4 meccsen begyűjtené a 3 pontot és befogná ezzel a 100 pontos Real Madridot.
Végül pedig Tito-ról. Nekem nagyon nem tetszett az a nyilatkozat, ahogy a bajnoki eredményt próbálta "fényezni". Nem tudom pl. az itteni madridisták mit szólnak hozzá, de kétlem, hogy ez lenne a történelem legjobb Real Madridja. Sőt... az idei egy szétesett csapat volt (a 100 pontos Real árnyéka), belső viszályokkal, nem kis ellentétekkel. Természetesen minden szurkoló tisztában van vele, hogy a liga szinte a legfontosabb trófea (nálam a BL a NO. 1., mert mégiscsak a legrangosabb nemzetközi trófea). Nálam a nyilatkozat ezen része már nem az ellenfél tiszteletéről árulkodik - ellentétben az előző bekezdéssel -, hanem a takarózásról az arcpirító BL kiesés után. Erre pedig semmi szükség.
(Na jó, abbahagytam.))
Ma este nyerni kell. 
