Érdemes végiggondolni mi vezetett odáig, hogy a 2011-es világlegjobb csapata 2013 elejére válságba kerüljön. Mert válság van. Nem óriási a probléma, de hazudik, aki azt mondja, hogy minden rendben.
A csapatépítés kb. már Cruyff-al elkezdődött, végül Pep-nél csúcsosodott ki. Kétszer is - 2009-ben és 2011-ben. A 2 győztes BL döntőn. 2011 után indult meg a lejtőn a csapat. Szépen lassan.
Volt egy Valdes-Alves,Piqué,Mascherano/Puyol,Abidal-Busquets, Xavi,Iniesta-Villa,Messi,Pedro alapcsapatunk. Ennek a csapatnak több főbb erőssége is volt.
Egyrészt Alves az egész jobbszél befutására képes volt, most is az. Ez által Pedro-nak több lehetősége volt befelé húzódni, esetenként már-már a középcsatár pozíciójába. Ennek a legjobb példája a 2011-es BL döntőn szerzett gólja. (érdemes megnézni) De ugyanezt megcsinálta Villa is a másik oldalról. A két szélső támadó rendszeres középre húzódása adott lehetőséget Messinek, hogy visszább húzódjon és mélységből tudjon megindulni, passzolni. Pedro-ban és Villa-ban bármikor benne volt a gól, lekötötték a védők figyelmét, így több hely Maradt Messinek. A szélső védekezést tekintve igaz, hogy Alves rendre fennragadt a támadásoknál, de mivel Abidal fő feladata és erőssége a védekezés volt, így Busquets segítségével az ellenfél szinte mindig 4 védővel találta szemben magát a kontratámadásoknál. Ezeknél vagy Piqué húzódott ki Alves helyére, az ő helyére pedig Busquets lépett hátra, vagy Busquets ment ki a vonal mellé labdát szerezni. Ez egy tökéletes gépezet volt.
Másrészt volt egy Xavi-Iniesta tengelyünk a középpályán. Labdabiztos, pontos, kreatív játék volt ennek a jellemzője, mindenki félt tőlük. Ez a páros kiegészülve egy Busquets-el, remekül meg tudta akasztani az ellenfél támadásait - már az ellenfél térfelén.
Az igaz, hogy a csapatunk fizikálisan gyenge volt már akkor is - a többi élcsapat 180-190 cm-es védekező alakzataihoz, atletikusabb játékosaihoz képest képest -, de a szervezettség és az ügyesség a fizikai hátrányt képes volt ellensúlyozni.
Mi maradt mára ebből?
A csapat játéka szinte semmit sem változott 11/12-ben. Papíron talán erősödtünk is. De csak papíron.
Cesc leigazolásával elviekben egy olyan játékos érkezett, aki saját nevelés, érzi a játékunkat, remek társa lehet vagy Xavi-nak vagy Iniesta-nak. Éppen csak azt felejtette el a vezetés, hogy Fabregás 8
éven keresztül egy olyan poszton játszott és vált klasszissá, ami a Pep-féle Barcelona-ban nem létezik. A beépítésével megbomlott az egykor félelmetes Xavi-Iniesta tengely - tehát a csapat egyik erőssége jócskán meggyengült. Cesc viszont azóta sem találja a helyét, a teljesítménye elég hullámzó. Ha Xavi/Iniesta helyén a kp-án játszik, akkor túl távol kerül a kaputól, ha pedig szélső csatárként, akkor túlságosan kitolódik a szélre, amihez a kellő gyorsasága nincs meg. Nem érzi úgy a többieket sem, mint mondjuk az előtte 7-8 évet együtt játszó Xavi és Iniesta. Tulajdonképpen olyan értéké veszítette el vele a csapat, amit máshogy nem lehet pótolni.
Thiago más tészta, ő még nagyon fiatal, belőle bármi lehet.
Sánchezzel pedig jól befürdött a csapat. Támadót küldünk el (Bojan), helyette pedig egy szélsőt igazoltunk. Pep elgondolása valószínűleg az lehetett, hogy Sánchez gyorsasága és technikája pótolni fogja azt, hogy kapura veszélytelen. Nem így történt. Sánchez ugyan gyors, de technikásnak korántsem olyan technikás, mint azt sokan még itt is hiszik. Olaszországban rendre volt területe és ideje lekezelni a labdát, utána megindulni és bemutatni pár olyan begyakorolható trükköt, mint a biciklicsel vagy a marseille roulette. Nálunk nincs területe és ideje erre. Nálunk szinte már a labdakezelésnél el kell kezdeni a cselt, mert nem marad idő dédelgetni a labdát. Erre viszont Sánchez képtelen. Azért csetlik-botlik, mert már a labdakezeléssel is gondja van - ahhoz, hogy cselt tudjon bemutatni sietnie kell, ezért kapkod. Sánchez játékával éppen ezért nem kicsit gyengül a támadósorunk. Pedro sem az a kimondott gólvágó, így tehát ha együtt lépnek Sánchez-zel pályára, a góllövést szinte egyedül Messi képes csak végrehajtani. Villa játékának kivételével a 2011-es csapat újabb erősségéből vált gyengeség. Az sem megoldás, hogy Iniesta-t kitesszük a szélre, mert ezzel alapvetően bontjuk meg a középpálya magabiztosságát, a csatársor pedig így sem lesz gólerősebb. A Messi- centrikus játékot pedig a rangadókon nem bírja el a csapat. Sem 2012-ben nem bírta, sem idén. Persze, a kicsik ellen fossa a gólokat a Bolha és az eredményekkel sincs igazán probléma, mert a felépített játékrendszer még mindig tökéletes, a játékoskeretek közötti különbség pedig a ligában kiütközik. A csapat igazi gyengesége a rangadókon mutatkozik meg.
Azt persze senki sem láthatta előre, hogy tavaly Villa-val és idén és tavaly is Abidal-lal hosszú távon nem tervezhetünk. Villa kiesése és szinte állandóan megkérdőjelezett formája (néha jogosan, néha jogtalanul) miatt szükség lett volna egy igazi góllövő megszerzésére a nyáron. Ezt a vezetőség nem tette meg. Hibáztak. Puyol sorozatos sérülései és életkora miatt szükséges lett volna már 2011 nyarán, de legkésőbb 2012 nyarán egy középhátvéd igazolása. Az látszódott már akkor is, hogy az edző(k) felől a fiatal középhátvédjeink felé nincs meg a kellő bizalom - inkább játszott Busquets középső védőt, mint mondjuk Bartra vagy Fontás. Ugyanakkor érthetetlen módon igény nem volt egy középhátvédre. Helyett elköltöttünk egy valag pénzt arra az Alex Songra, aki Busquets mögött esélyt sem fog kapni a kezdőbe kerüléshez. Felmerül (bennem) a kérdés, mi lett volna, ha mondjuk hozunk egy középhátvédet és Busquets pihentetését Mascherano-val oldjuk meg és akkor Dos Santosról még szó sem esett. Újabb hiba az igazolási politikában.
Végül a csapat utolsó erősségét, a hátsó stabilitást is sikerült megbontani egy rossz igazolással. Maxwell távozásával és Abidal megbetegedésével Adriano maradt az egyetlen balhátvéd a csapatban, adott volt tehát a feladat, hogy igazoljunk egy balhátvédet. Alba lett a megoldás, aki a spanyol válogatottban Alves szintű támadómunkát mutatott be, ami imponáló volt a széljátékot erősíteni akaró Tito számára. Egy dolgot azonban egyáltalán nem vett figyelembe. Lehet, hogy Alba játékát a spanyolok elbírják, anélkül, hogy a védekezésük gyengülne, sőt, Arbeloa is elöl ragadhat néha - akárcsak nálunk Alves - mivel a spanyolok 2 védekező középpályással állnak fel, akik képesek pótolni a fennragadó szélsőket és megadni a megfelelő stabilitást a hátsó alakzatnak az ellenfél kontráinál. A Barcelona azonban még mindig csak 1 vkp-sal játszik, így ha Alves-en kívül a másik szél is üresen marad a kontráknál, az ellenfél támadását csakis a két középhátvédnek - kiegészülve adott esetben Busquets-el - kellene elhárítani. Ezt egy védelem sem bírja el. Gyakorlatilag így meccsről meccsre 3 védős taktikával áll fel a csapat, mert nincs hátul bal oldalt egy Abidal. Alba tehát akármennyire is tűnik a gólpasszai, góljai miatt jó igazolásnak, a védelmünk borzasztó teljesítményéről legfőképp ő tehet - még akkor is, ha nyilván ezért nem ő a felelős, ő is a legjobbját próbálja nyújtani. Nem ő a taktika kidolgozója.
Így jutottunk el odáig, hogy a 2011-es csapat összes erősségét sikerült gyengeséggé formálni és szinte teljesen ellehetetleníteni a csapat helyzetét a rangadókon. Lehet mondani, hogy azért szenvedtünk így, mert Tito nem volt itt, de ezt az idei taktikát alapvetően ő dolgozta ki.
Mi segíthetne? Átgondoltabb igazolások és egy új taktikai fogás, ami nem gyökeresen változtatja meg a csapat játékát, de új feladat elé állítja a riválisokat.
Eredményeket ismerjük (9 kapott, 4 rúgott gól)
