Peter írta: ↑2024.01.09. 19:24:01
gránit írta: ↑2024.01.09. 18:50:24
Talán azért, mert a Barcelonától megszoktak védjegyszerű játékelemeket, ezek miatt váltak a csapat szurkolóivá, és ezeket hiányolják. Egyetlen szurkolót nem láttam vagy hallottam még trófeákat számonkérni Xavin. Szerintem nem ez a bizalom kulcsa.
Itt a pont.
Aki ezt érti, érzi, aki nem, az sosem fogja egyiket sem.
Márpedig nagyon jól érzékelhető, hogy a szurkolók egy jó részének a kupák a fontosak, meg persze az eredmények. Itt a fórumon is ég és föld a különbség egy jó (= izgalmas és/vagy sok elemében kifejezetten bíztató) meccsen kialakult pontvesztés (pl vs Girona), és egy marginális, siralmas meccsen elért győzelem után, pedig nem feltétlen lenne ez indokolt. Óriási hatással van az eredmény az emberekre, és arra, hogy hogyan ítélik meg a látottakat... sokszor kb egy az egyben ugyanazt a játékot, csak más végeredmény kapcsán.
Ettől függetlenül biztosan sokan vannak (Én magam mindig is közéjük soroltam nyíltan és kimondottan), akik a jó játékot részesítik előnyben, és a kupákat meg az eredményeket egyel kevésbé, legalábbis hosszú távon.
A hatalmas nézetkülönbségek, amik hónapok óta dominálják ezt a fórumot, szerintem nem abból adódnak, hogy valaki számára az eredmény, valaki számára meg a játék a fontosabb, és nem is abból, hogy érzi-e valaki, hogy ki mit hiányol vagy mit szeretne számonkérni.
Hanem abból, hogy a társaság egyik fele úgy látja: a rendkívül súlyos hosszú és rövidtávú körülmények lehetetlenítik el többnyire a jó játékot, nem pedig (például) az edző személye és potenciálja. A másik fele meg persze nem így látja.
Meg abból is adódnak, hogy a társaság egyik fele szerint hosszabb távon (szezononként vagy akár több évre) nézve megvan a kellő mértékű, tempójú
overall előrelépés, a másik fele szerint meg biztosan lenne edző, aki tudná ezt sokkal jobban, ugyanezen körülmények közt, ugyanezekkel a keretekkel, ugyanezeken az időtávokon.
Nekem tényleg a legfontosabb a játék, hogy jól szórakozzak a meccseken, meg az, hogy lássam a fejlődést, a fényt a (hosszú) alagút végén. Egyáltalán nem érdekel, ha néha kikapunk, sem az, hogy nem szerzünk pl idén címeket. Baromira nem érdekel. Ettől még úgy látom, hogy a klub óriási bajokkal küzd, és hogy eleve lehetetlen elérni pár éves távon az általam preferált dolgokat, szóval megelégszem azzal, ha a klub gödörből való kimászására látok jó esélyt. Meg persze az is nagyon fontos tényező, hogy a Barcán kívüli világot is szemlélem folyamatosan, és nem látom, hogy mi (vagy ki) jelenthetne akár csak valószínűsíthetően (nem pedig garantáltan) jobb játékot, gyorsabb javulást.
Egyébként én feltétel nélküli bizalomról és türelemről írtam az eredeti hozzászólásomban, ennél pedig eleve értelmetlen az, hogy mik vajon az okok, és mi a bizalom(vesztés) kulcsa. Szerintem ez a klub szőröstül bőröstül olyan ótvar helyzetben van, hogy részünkről csak az összezárás lenne értelmezhető segítség. Feltéve persze, hogy egy klub szurkolói, pártolói, és szimpatizáns újságírói meg véleményvezérei szeretnének segíteni is, nem csak a hangjukat hallatni.
Én sose megyek neki annak, hogy fogalmazzunk meg kritikát, akár lehet az rendszeres, részletes, és indokolt esetben még súlyos is. De elítélem és károsnak tartom viszont az ezekkel sokszor csomagban érkező szélsőségeket és végzetes/végletes konklúziókat. Pláne úgy, hogy hétről hétre csak ugyanúgy ismétlődnek, minden új gondolattól mentesen.
Úgy az eurobarca fórumon, mint a twitteren, vagy épp a Mundo véleménycikkeiben például.
"Az a baj az Interneten terjedő idézetekkel, hogy nem tudod róluk megállapítani, valódiak-e."
- József Attila