2009.01.16. 21:17:27
MichaaBee! Tudom, kissé borúlátó, kesernyés..., ettől még ajánlom neked szeretettel:
Miskolc..., dicső múlt, a magyar acél hazája.
Gépsárkányok, füstokádó szörnyetegek városa.
Egykoron még a Szinva kincset rejtő völgyének nyitott kapuja,
mára egy letűnt kor emlékeit cipelő kizsákmányolt rabszolga.
Nincs pihenő, fényes nappal vagy épp éjszaka
bármerre jársz, csak a járművek őrjítő hangja...
Robosztus autóbusz, az öreg piros és persze a kis sárga,
az egyik jön, a másik megy - rendületlenül az aszfalt óceánban.
Rozsdás, piszkos, zajos, mégis tömve emberekkel,
nyüzsgés, tolakodás, alig akad egy talpalattnyi hely.
Nincs választás, a távolságot le kell győzni,
eljutni valahova nem egyszerű, már-már emberfeletti!
Az utcákon megannyi autó, bennük türelmetlen lakosok,
kik a tiszteletet nem ismervén riogatják a gyalogost.
Pedig ő is ember, csupán kasztni nélkül, igyekszik valahova,
átszökken az úton, majd eltűnik, talán felszállt a villamosra.
Biciklisek próbálnak eme szörnyű tájon életben maradni,
kerékpárút itt-ott, ez van, bárcsak tudnának repülni!
A Tiszai várja az utasok tömkelegét, ez a mozdonyok hazája,
itt nincs ember, nincs más, ez Miskolc szörnyű valósága.
Ettől még ez a lakhelyem, itt kell közlekednem,
így napról napra nekivágok a hatalmas rengetegnek.
Próbálom megérteni, miért rohan ennyire a világ?
Miért nem figyelünk egymásra, a város tisztaságára?
Napról napra jobban nyomaszt, de nincs rá megoldás,
jön az új nap hajnala, s folytatódik a rohanás.
A gázolaj szaga eljut mindenhova, lassan megszokod,
majd egy fuvallat, s a csípős benzingőz hasítja orrod.
Újabb nap, új emberekkel, még több gépszörnyeteggel,
versenyfutás az idővel, átitatva megannyi stresszel...
Ez lenne a városom, így közlekedünk,
ezzel minősítjük jelentéktelen életünk.
Toni Torres
"As I walk through the valley of the shadow of death, I have no fear because I am the meanest motherfucker in the whole valley" - Gen. George S. Patton