Újranézés vol. 2
Bourne-trilógia
Azt kell, hogy mondjam, ez egy egyszeri és azóta megismételhetetlen teljesítmény volt, azon kevés trilógiák egyike, ahol a folytatások nem értek fel egy komplett katasztrófával (sőt!), és alapjaiban változtatta meg az akciófilmeket ez a 3 alkotás. Elsősorban pedig a belőlük áradó hitelesség és realisztikusság. Mert alapvetően nem arra alapoznak, hogy a főhős szinte természetfeletti képességekkel bír (persze azért nem egy átlagos ember), hanem a különböző módszereire és a tudására. Kezdve a követségen a rádió és a menekülési útvonal megszerzésétől a második rész kenyérpirítós trükkjén át Vosen széfjének kinyitásáig rengeteg ilyen alapvetően egyszerű dolgokból összeálló, számunkra mégis zseniálisnak tűnő megoldást láthatunk. De pl. elég csak olyanokra gondolni, hogy amíg a Die Hard 5-ben egy helikopterrel szétlövik egész Moszkvát, különösebb retorzió nélkül, Karl Urbant itt két pisztolylövés után lekapcsolják az orosz rendőrök. De mondhatnám azt is, ahogyan végig mutatják a CIA és a hatóságok munkamódszereit. (Ja és sebtisztítás vodkával FTW!
)
Nagyon tetszett a rendezésben, hogy Liman és Greengrass is remekül építette a feszültséget, gyakorlatilag nem voltak látványos akciók, de ők nyugodtan csinálhattak egy fél órás háztetőn rohangálást, mert így is élvezte a néző. A zene sztem már-már klasszikus, persze teljesen más jellegű, mint mondjuk Zimmer zenéi, de én a mai napig beleborzongok, amikor meghallom ezt a témát (és egyébként nagyon sajnálom, h Powell már az utóbbi időben csak rajzfilmekhez komponál). Ja és szép dolog az esélyegyenlőség, de Parkinson-kórosokat ne használjunk már operatőrnek, mert Oliver Wood "remek" fényképezése már szinte májkülbéji követhetetlenségűre emelte az akciójeleneteket.
A filmek egyébként:
Bourne-rejtély: nyitánynak abszolút jó, a Mátrixhoz hasonlóan azt kell, hogy mondjam, h a folytatások fényében már kevésbé tűnik ambiciózusnak és az alapozó részek sokat elvesznek a játékidőből, de a fent említett stílusjegyek miatt ez is maradandó élmény. 8/10
Bourne-csapda: itt már rögtön pörög az egész az elejétől kezdve, és van is egy-két emlékezetes pillanata, elsősorban az autós üldözés a végén. Sztem nincs még egy ilyen jelenet, ahol ennyire brutális leamortizálnák a szereplők a kocsikat a szokásos előzgetős móka helyett, iszonyat látványos és természetesen realisztikus az egész. Ugyanakkor talán túl sokat foglalkozik a konspirációs szál összerakásával, de a vége egyértelműen felnyomja 9/10-re.
Bourne-ultimátum: mielőtt megnéztem vna az egész trilógiát, meglepve vettem észre, hogy bár időben ezt láttam a legkésőbb, ez maradt meg a legkevésbé. És valóban talán egy kicsit kevés emlékezetes pillanata van, a londoni kémjátszma nagyon jó, az autós üldözés viszont csak a moszkvai rövidebbre vágott újrázása, szóval ilyen szempontból a nagy durranások elmaradnak. Viszont sztem a flashback-ek most nagyot erősítettek a főszereplő karakterdrámáján, ezért kap egy 9/10-et ez is.
Nekem hatalmas élmény volt, a könyvet is beszereztem a minap.
