Nos, eltelt egy nap a hazatérés óta.
Arról, hogy mit éltünk át/meg, hogy mit láttunk, majd Háry Peti ír egy nagyon kimerítő útinaplót.
Én inkább a benyomásaimról írnék pár gondolatot. Ezek az én érzéseim, de mindannyian ezt érezhettük, ezt láthattuk.
Barcelona, Katalónia egy rendezett város, országrész. Egy normálisan működő város, barátságos, kedves, mosolygó emberekkel. Egy város, ahol a jövőnek élnek, a jövőbe terveznek. Van 9 metróvonal - most kezdik el építeni a tizediket. A Sagrera metrómegálló és a reptér között gyorsvasút építését kezdték meg - rohamtempóban.
Az emberek segítőkészek, kedvesek, előzékenyek. Sokat nevetgélnek, mosolyognak, hangoskodnak. Az autósok türelmesek, nem tülkölnek, ha a piroson megyünk át - erre sok példa volt, és én voltam a főbenjáró

Nem anyáznak, nem rázzák az öklüket, hanem megállnak, és türelmesen várnak.
A strand ingyenesen igénybe vehető, nem úgy, mint pl. a Balatonon, amit már teljesen körbekerítettek.
Tisztaság, rend van mindenütt. A metrók tiszták, rendezettek. Az információs táblák nincsenek megrongálva, sem lefestve, sem széttörve. Mint ahogy a turisták közlekedését elősegítő metróvonalakat mutató rospektusok sem. A peron, a metrólejáró tiszta, rendszeresen felmossák őket, minden este. Az utcákat nem lepi el a szemét, a műemlékeket nem az imádság tartja össze, hanem a rendszeres felújítás, a gondos kezek, az ápolás.
A közlekedés egyszerű, bár a sok egyirányú utca által kaotikusnak tűnhet - de csak az idegennek. Minden szervezett, amerre jártunk építkezéseket láttunk. Él a város, fejlődik.Épületeket renoválnak, építkeznek, utakat újítanak fel, építenek.
Szóval, egy normális országban jártam.
Hozzánk képest Barcelona, Katalónia maga az Elisium, a tökély, a rendezettség, a fegyelmezettség. Pedig ők is nagy kakiban vannak. Mégis tudnak mosolyogni.