2005.01.14. 21:43:25
TÖRTÉNELEM
A futballvilág legpatinásabb, legsikeresebb csapatáról van szó. A vörös-kék mesterek több mint 100 éve uralják a foci világát, sikereinek aktív részesei, legendák megteremtői. A Barcelona impozáns helyen található mind a rajongók, mind a hivatalos, hozzáértő szakértők szemében.
Nehéz lenne felsorolni minden egyes játékost, aki a Barca történelmében maradandó nyomot hagyott - a lista túlontúl hosszú lenne. Ha azonban azokra gondolunk, akik nem csak adtak, hanem teremtettek is valamit a csapat számára, akkor a sort Hans Gamperrel illik kezdeni. Hatalmas befolyása nem csak mint a Barcelona elnöke és irányítója érvényesült, játékosként is jelentős érdemei voltak. Az első negyed-évszázad maradandó nevei közé tartozik még Paulino Alcantara kapus, a legendás Josep Samitier, a rákember és Ricardo Zamora.
Két nagy sportember elhagyta azonban a csapatot az 1940-es évek elején. Cesar Rodriguez egy kiváló center, aki a Barca csúcstartójává vált pályafutásának nyolc éve alatt, és Maria Gonzalvo, a valaha vörös-kék mezt viselő középhátvédek talán legjobbika. Cselei évtizedekkel később is példaként álltak az ifjoncok előtt.
Ladislao Kubala, azaz a magyar Kubala László 1950-ben csatlakozott a klubhoz, érkezésével pedig ismét egy meglehetősen illusztris időszak következett a Barca történetében. A magyar sztár vezette támadásokkal a Barcelona mindent megnyert az 1951/52-es szezon ideje alatt. Ennek az időszaknak köszönhetően maradt fönt a Barcelona úgy a köztudatban, mint az ötszörös kupagyőztes csapat. E méltó szavak olyan játékosok verejtékét dicsérik, mint Basora, Velasco, a Gonzalvo fivérek, Ramallets, Cesar, Moreno és Manchon.
Az 1960-as években lefelé ívelt a Barca csillaga, egy-két remek játékos kiöregedett, és "nyugdíjazni" kellett őket. Ezen évek alatt élte a nagy rivális Real Madrid legendás éveit Puskással, Di Stefánoval, Riával és Kopával.
Az új generáció bevezetése a legendás Helenio Herrera érkezésével kezdődött, az ő közreműködésével szerezte meg a csapat a következő két ligabeli győzelmét, egy Spanyol Kupát - mindezt alig kétévnyi időszak alatt. E glóriás időszak csapatában játszott még Charly Rexach, Fuste, Eladio és Sadurni, valamint a két magyar, Kocsis és Czibor. Teljesítményükkel és kitartásukkal minden idők egyik leggyönyörűbb Barca-korszakának oszlopos tagjai voltak ők.
Az 1970-es évek alatt Johan Cruyff neve eggyé vált a Barcelonáéval. A vörös-kék mezt olyan tehetségek is viselték az évtized alatt, mint Rife, Asensi, Marcial, Rexach, Neeskens, Sotil és Krankl. E nagyformátumú csapat számtalan emlékezetes mutatvánnyal kápráztatta el a focivilágot, mint például az 5-0-s győzelem a Real otthonában, Liga-győzelem, ráadásul megszerezték első európai szintű bajnoki címüket is 1979-ben Baselben.
1980-ban kerültek a Barcához az addigi legnagyobb nevek, közülük a legismertebb Diego Armando Maradona volt. Az argentin szupersztár 1982-ben szerződött a csapathoz. Megvásárlása hatalmas kiadást jelentett a csapatnak, közel 1,2 milliárd pesetát adtak a labdazsonglőrért. Alig két szezont töltött a Barcánál, amikor átszerződött a Napolihoz. A Barcelona névsora ezek után sem szenvedett hiányt igazán nagy nevekben. A következő időszak álomcsapatába beletartozott a német Bernd Schuster irányító, Enrique Castro 'Quini' halálos rúgásaival a Barca-támadásokban nélkülözhetetlenné vált; Miguel Bernardo Bianchetti 'Migueli' a kiváló középhátvéd. És persze nem hagyhatjuk ki a karizmatikus baszk kapust, Francisco Javier Urruticoecheat sem, aki a büntető gyilkosává vált az 1984/85-ös szezonbeli Liga győzelem során.
1988-ban a Barcelona radikális változásokon ment keresztül, kis híján az egész csapat megváltozott. Johan Cruyff átvette a Barca-sisakot, olyan játékosokkal egyetemben, mint Zubizarreta, Eusebio, Begiristain, Julio Salinas, Bakero, Koeman, Laudrup, Stoichkov, Goikoetxea, Guardiola, Ferrer, Amor, Sergi, Nadal és Romario. A csapat olyan magas számban aratott győzelmeket ezzel a felállítással az elkövetkezendő négy év alatt, mint még soha: négy bajnoki cím, egy Európa Kupa győzelem és számtalan kisebb, de fontos siker. Cruyff távozása után ismét egy új időszak következett a csapat életében, de cseppet sem jelentéktelenebb, mint az előző. Ronaldo, Rivaldo, Figo, Luis Enrique és Kluivert - ők csak egy-kettő az akkori nagy nevek közül. Robson és Van Gaal irányítása alatt a Barcelona újabb győzelmi rekordot ért el, két Spanyol Kupa győzelmet szerzett, mindezt alig három év alatt.
Az FC Barcelona csapata 2000-2001-ben számtalan új arccal bővült. Llorenc Serra Ferrer edző a támadások egy újfajta stratégiáját fejlesztette ki olyan tehetségek alkalmazásával, mint Gerard, Overmars, Petit, Alfonso, De la Pena és Dutruel.
Bár többen nem csatlakoztak a Ferrer-féle támadás-elmélethez, mégis a legszomorúbb veszteség e téren Luis Figo, aki az ősellenfél Real Madridhoz igazolt át. A többiek, akik nem támogatták Ferrer tervét: Ronald de Boer, Frederic Dehu, Ruud Hesp, Winston Bogarde és Jari Litmanen. 2002 ismét a nagy változások éve volt. Rivaldo távozása majd Van Gaal bukása után sikerült a Manchester és a Real orra elöl elhoppolni a PSG világbajnok zsenijét, Ronaldinho-t, a kispadra pedig megszerezni a Rijkaard Henk ten Kate kettöst és bár 2003/04-es idény nem indult túl jól, a csapat végül is belelendült és a Barcelona ismét régi fényében csillog!
A többire pedig még mindenki emlékszik.