2005.01.31. 15:47:53
Mourinho: Egyedül csak Istentõl félek
2005. január 31. 15:30:21
--------------------------------------------------------------------------------
--------------------------------------------------------------------------------
„Elnézést, ha nagyképûnek tûnök, de úgy vélem, sztárjátékosok után sztáredzõje van a Chelsea-nek – mondta bemutatkozó sajtóértekezletén José Maurinho, aki egyébként jó modorú, disztingvált portugál úriember; önérzetes és büszke. – Kiválóak a futballistái, és már ne haragudjanak, hogy ezt kell mondanom, kiváló a menedzserük is. Jól választott a Chelsea”. Hogyisne, nem akárki a 42 éves tréner...
Játékosként nem vitte sokra, 1992-ben került a Sportinghoz, mint Bobby Robson – tolmácsa. Két évvel késõbb már asszisztensként segítette két bajnoki címhez, valamint egy-egy kupához és szuperkupához a portugálokat. 1996-ban Robsonnal együtt a Barcához szerzõdött, az angol távozása után a holland Louis van Gaallal dolgozott tovább, majd a Benficánál és a Leirinánál edzõsködött. A Portóhoz 2002 januárjában szerzõdött, a következõ évben triplázott a csapattal: megnyerte a bajnokságot, a kupát és az UEFA-kupát. Tavaly a kupagyõzelem ugyan elmaradt, azonban a bajnokság mellé a Porto elhódította a BL-trófeát is. Ezt már nem nézhette tétlenül Roman Abramovics (39) üzletember (személyes vagyona megüti a 7,6 millárd angol fontot; percenként 3800 font a jövedelme), meghívta londoni orosz birodalmába, legyen a kék hadseregének a vezére. Évi ötmillió fontos fizetésért (ennél többet csak a juventusos Capello és az angol válogatott svéd edzõje, Eriksson keres). Mourinho rábólintott, egy feltétellel: egyedül õ dönt a játékos-igazolásról és az összeállításról. Abramovics belement.
És a Chelsea lassan verhetetlen szupercsapat. Szuverénül vezeti a bajnokságot, bejutott a Liga-kupa döntõjébe és a BL 16-os mezõnyébe. A fanyalgók erre azt mondanák, nem nagy eset, a tulaj az elmúlt másfél év alatt 250 millió fontért vásárolt játékosokat, így könnyû tündökölni. Maurinho kontrázna: „Sikerre csak akkor lehet esélye valakinek, ha a sztárok csapatot alkotnak. Nálunk minden másodpercben a csapatjáték dominál; a Chelsea-t az különbözteti meg Európa többi sztárgárdájától, hogy a nagy nevek itt nem elsõsorban magukra, hanem a kollektívára gondolnak”. Hétrõl hétre láthatjuk, a londoniak minden meccsen megdöbbentõ tempóban játszanak, mindenki kiveszi részét az iramfutballból. „A védekezéssel nincs gond. Amikor az ellenfélnél van a labda, biztonságban érezhetjük magunkat (a Chelsea 24 meccsen 8 gólt kapott – a szerk. megj.). Ám amikor nálunk van, nekünk kell irányítanunk a meccset minden pillanatban. Csak akkor leszek elégedett, ha ez bekövetkezik” – elmélkedik a tréner.
A siker további záloga? „Nem csak az a fontos egy játékosban, hogy jól focizzon, hanem az is, hogy kellemes ember legyen – állítja. – A Chelsea-nél nagyszerû emberek vannak”. Mourinho is igyekszik kellemes lenni, békejobbot nyújtott a nagy riválisoknak, Fergusson és Wenger edzõknek. „Ha nem kezdenek ki, csendben maradok. Ám ha elkezdenek kötözködni, még erõsebben vágok vissza”. Amikor megkérdezték, melyik csapat lehet veszélyes a Chelsea-re, finom iróniával válaszolt: „Az Arsenal. Majdnem olyan jó, mint mi...” Hogy nem fél-e Fergussontól, akivel korábban már volt konfliktusa? „Én egyedül csak az Istentõl félek...”
Hát így. Mourinho becsvágyó, büszke és önérzetes ember. Nem mellékesen pedig napjaink egyik legjobb edzõje.
a kis bekepzelt
Tiziano Crudeli fan
Már most pattanásig feszültek az idegeim, ha csak a meccsre gondolok, mi lesz aznap este?!... Jó lenne, ha nem kapnánk gólt hazai pályán az első meccsen, és persze ha lőnénk 1-2-t, de ha már nem kapunk, akkor az is jó! Akkor bármi lehet, csak lőni kell ott!!!!!!!!!!!!!
...
...
...
!
Csak nem szól hozzá... Láttam ma is! 
!
