Saját iromány, úgy egy hete írtam, gondoltam megosztom veletek is.
A címe:
Real Madrid, átigazolások háttere...
Telefonbeszélgetés Adriano Galliani és Florentino Perez között:
- Szeva Galliani úr? Mizu nálatok?
- Ááá, semmi különös csak vagyogatunk itt a nagy gazdasági világválság kellős közepén.
- Na figyu, én tele vagyok zsével, plusz szívesen segítenék rajtatok, szal ha gondolod megvehetek tőled egy-két játékost.
- Hát izé nem tom. Szívemhez nőttek ezek a játékosok azért is vannak itt már vagy 10 éve. Favalli például már készül a civil életre, napközit tart a gyerekeknek másodállásban. Maldini is néha beugrik segíteni a napközibe. Clarence és Pippo pedig szerepet vállalnak az olasz szemétmaffiában. Szó mi szó nem adnám őket szívesen, hiszen együtt nőttem fel velük.
- Jó, jó, de én meg annyira szívemen viselem sorsotok, hadd segítsek, kérlek! Az a helyzet hogy mostanában nagyon unatkozom és hát egész véletlenül elnök leszek Madridban. És hát azon morfondíroztam egyik éjjel, hogy miért ne hoznám vissza a galaktikusokat Madridba. Fel is hívtam Zizou-t, Davidet, Luist, de nincs sok kedvük a dologhoz. Nincs esetleg egy világklasszisotok?
- Hát ami azt illeti van egy srác…
- Remélem nem holland mer abból van elég…
- Nem, nem ő egy brazil játékos.
- Kicsoda? Romário? Ja bocs ő nem is brazil volt. Már tudom, Pelé az. Ugye?
- Őőő nem egészen, tudod ő már visszavonult.
- Ja nem is tudtam, gondolom most a napokban.
- Szóval őt Kakának hívják.
- És jó a srác? Tudod nem akarok mellé lőni ilyen Van der Vaartokkal, Pepékkel.
- Megértem. Bízhatsz bennem. Első osztályú a kölyök.
- Na okés. Ha te mondod. Akkor leteszek érte 100 misit.
- Mennyit??? Florentino! Már megint elfelejtetted bevenni a gyógyszered? Annyit nem kérünk érte. Mit csinálnánk ennyi lóvéval? Tartsd meg! Inkább fektesd be az építőipari vállalkozásodba, vagy add a culágereknek mit bánom én. Te tisztára tudod mosni a cégeden keresztül. Nekünk nem kell ennyi lé. Na egyefene, hallgass ide, mivel barátok vagyunk legyen 75 millió. Amiből 10-et a kőműveseknek adsz. Ezt még eltudjuk tusolni valahogy.
- Hát jó, legyen. De szerinted ez elég lesz ahhoz, hogy folyton-folyvást beszéljen rólunk a média. Kétségeim vannak.
- Egyszerű! Ha nem, akkor elkezded valamelyik nagy klub játékosát csábítgatni.
- Jó de mégis kicsodát! Tudod nem nagyon értek a labdarúgáshoz. Te kit javasolnál?
- Mondjuk, lássuk csak… Ott van az, a lófejű Manchesterben.
- Ki? A Lipcsei Peti?
- Ki az a Lipcsei??? Én Cristiano Ronaldóról beszélek!
- Nem ismerem. Tartsd egy pillanatig, megkérdezem a feleségem hátha ő tudja kiről van szó! Na vagyok, azt mondja a nejem, hogy leigazolhatom, mert tök cuki, meg jóképű, meg sokat írnak róla az újságok.
- Az az. A zselézett hajú, metroszexuális. Na ő még nagy fogás lehet. De egy baj van vele.
- Meleg?
- Őőő, azt hiszem. De nem ezt akartam mondani. Nem ez a probléma.
- Hát akkor micsoda?
- Pénzéhes és hát nem a klubhűség mintapéldája.
- Rá se ránts! Engem ez egy cseppet sem izgat. Az a fontos, hogy beszéljenek rólam és a csapatról az emberek. Tudod, mi itt Madridban nagyon nehéz időszakon megyünk most át. Ott van ugye a Barcelona. Megnyertek mindent, a BL-t, a bajnokságot, a kupát és ha ez még nem lett volna elég, lazán gurítottak egy 6-ost nekünk itt a szentélyünkben. Ráadásul egy kezdő edzővel! És hogy? Gyönyörű futballal. Nagybetűs támadófocival! Esküszöm, nem értem őket! Nem költöttek nyáron 50 milliót, és mégis… Itt valami nagyon nem stimmel.
- Okés, okés. Én csak azt tanácsolom neked, mint jó barátnak tegyél le Sir Alexéknak 100 millió euró körüli összeget, a cicafiúnak meg egy jó zsíros szerződést, így legalább megoldódik a problémád az első meccsig. Utána meg majd kitalálunk valamit, hogy miért nem jönnek az eredmények és hogy miért kerültetek csőd közelbe. Na, fel a fejjel! Puszilom az egész családot!
- Gracias, gracias Galliani! Megfogadom a tanácsod! De most már leteszem, mert sok lesz a telefonszámla, itt a nagy pénzügyi válság kellős közepén, nem hiányzik ez nekem. Azt már meg se említem, hogy a múlt hónapban már a gázszámlát se tudtam kifizetni. Bye-Bye!
„A Barcelona az a csapat, mely meg fogja nyerni a bajnokságot, az a gárda, melynek élvezni kell a játékát, mint rajongó, és szenvedni ellene a végsőkig, mint ellenfél.”
Miguel Angel Lotina