Végre eljutok odáig, hogy írjak is a múlt heti eseményekről... Hihetetlen, hogy nem tudtam élőben megnézni életem egyik legfontosabb sporthoz köthető eseményét
Bár azért telefonon kaptam végig a híreket, és így is nagyon izgultam, és örültem, de ez azért mégsem az igazi...
Aztán vasárnap este visszanéztem a meccset, és úgy is sírtam, hogy már tudtam az eredményt... Hatalmas dolog ez! Minden elismerésem a srácoké, akik eddig is hősök voltak a szememben, most viszont istenek lettek
Csodálatos dolgot értek el, és a legszebb az egészben az, hogy tényleg ők voltak a legjobbak, az ukránok ellen sem játszottak alárendelt szerepet, sőt, jobbak voltak! Ez a csapat megérett az A-csoportra
Az sem érdekel, ha jövőre simán kihullanak a srácok, már ezért megérte hokit nézni. Most egyébként úgy gondolom, hogy az alsó régióból akárkit elkaphatunk, és akár meglehet a bentmaradás is. Persze ezzel ráérünk majd később foglalkozni, most élvezni kell a helyzetet, azt, hogy ezek a srácok a legjobbak között fognak egy év múlva játszani.
Egy dolog a végére: Nagyon remélem, hogy Pat Cortinának élete végéig szóló szerződést fog ajánlani a szövetség! Engedjék neki, hogy legyen klubcsapata is, adják meg neki, amit csak kér! Ez az ember kell nekünk! Az pedig, hogy könnyezett a Himnusz alatt, még nagyobbá tette a szememben...
Jobbak voltak az Oroszok nincs mese.
Utána meg KANADA-Svéd...
