Real Madrid 2008/2009
Miután az első évet sikeresnek mondhattuk, és a BL-en kivűl mindent megnyertünk, nem lehettek kisebb céljaink a 2. idényre sem, minthogy ezeket a dicső sikereket újra elérjük, esetleg túlszárnyaljuk. A vezetőség mindebben támogatott, és céljaink elérése érdekében komoly pénzösszegeket tettek elérhetővé, hogy
minőségi igazolásokkal erősitsük meg a keretet. A szezon rögtön azzal kezdődött, hogy a Deportivo la Coruna ellen kellett bizonyitani, méghozzá a SzuperKupa két mérkőzése folyamán. Annak ellenére, hogy a keret jórésze a Pekingi Olimpiai Játékokon vett részt, mint válogatottjának oszlopos tagja, sikerült megnyerni az első serleget az évben, 5-2s összesitéssel.
E sikeren felbuzdulva még optimistábban tekintettünk előre, és még motiváltabb lett a csapat. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen az új taktika, az új játékosok, és a fiatalos lendület meghozta gyümölcsét, a csapat szenzációsnak nevezhető veretlenségi sorozatot produkált, ami 37 meccsen keresztül tartott. De a Racing Santander megálljt parancsolt nekünk, és 1-3ra megvertek. Érthető volt a csüggedtség, hiszen egy nemmindennapi sorozat szakadt meg.
Szerencsére hamar túltette a csapat ezen magát, és nem kerültünk hullámvölgybe. Bajnokságot simán vezettük, Király Kupában a Barcat búcsúztatva az elődöntőbe kerültünk, Bajnokok Ligájában meg a tavalyi évben az elődöntőben minket kiverő MU csapatát ütöttük el a továbbjutástól, már a nyolcaddöntőben. A negyeddöntőben aztán a bajnokságban is rivális Valencia együttesével mértük össze erőnket, és 3-1gyel masiroztunk az elődöntőbe, ahol a
Chelsea várt ránk. Mint utóbb kiderült, idén is itt ért véget számunkra a sorozat, ezúttal is az elődöntőben búcsúztunk, ezúttal is egy angol csapattal szemben, amely nemmellesleg a cimvédő is volt, és meg is védte a cimét.
Mivel a
Spanyol Király Kupát akkorra már behúztuk, igy csak a bajnokságra kellett koncentrálnunk.
Arra a bajnokságra, amelynek a végén ismét
mi örülhettünk leginkább.
Előző szezonban 99 pontot sikerlt elérnünk, most "csak" 95 jött össze. Ennek ellenére a rúgott gólok tekintetében csak 2vel maradtunk el a tavalyitól, kapott gólokéban meg javultunk, a 3 védős taktika mellett is.
Az utolsó fordulóra már csak egy kérdés maradt, az, hogy ki nyeri majd a
gólkirály cimet. Nagyon szoros verseny volt, és mivel sem Zigic, sem Villa nem talált be a 38. játéknapon, mig Pepe igen, igy ő nyerte ezt a cimet. Európában "csak" ezüstcipős lett, ugyanis Miroslav Klose kevesebb mérkőzésen ért el ugyanennyi találatot.
Az év játékosa is a mi csapatunkból került ki, sőt.
Mivel Casillas kapta a legkevesebb gólt, igy értelemszerűen ő lett az
év kapusa.
A menedzserek versenyét szerény személyem
nyerte meg.
Itt néhány
adat látható a szezonról.
Ha az eredményesség mellett vmire, akkor a
gazdálkodásra igenis büszke lehetek, hiszen igencsak jól megy a sora a klubnak anyagilag. Még mindig van 150 M euró, amit elkölthetek játékosokra.
A Primera Division
álomcsapatában is jutott hely néhány játékosnak a csapatból.
És végül,de nem utolsósorban
ŐK azok, akik mindezt véghezvitték.
Aranycipős is lett, kár hogy egyet se lőtt lábbal, egy Aranysapka jobban dukált volna 
Csak szögletekből ennyi gól?
ÉÉÉÉS a 37. fordulóban, a 95. percben 14 méterről szerzett gólt, LÁBBAL. Na ez a nemmind1 
