Perrero írta:Hát elvileg ő reformálja a dolgokat, és én az állítólagos egészségügyi reformok után voltam. Elképesztő ami ott van/volt és valószínűleg lesz is.. Nem akarok politikába belemenni, de ezt még megjegyezném, hogy a reformok előtt is ugyanez volt, és nem csak ez az egy eset volt.. Sajnos relatíve sokat járok/jártam kórházakba "szerencsére" nem feltétlenül magam miatt, de mindenhol elég érdekes állapotokkal találkoztam...
Ja és köszi.
Höhh viszka el nyú fájörfoksz nula hejesirásí híba a hozásszollásomba
Nálam többet biztos nem jártál kórházba...
És nem mindenről a miniszter tehet. Sőt...
Elmesélek egy történetet, hosszú lesz, de tanulságos.
2003. áprilisban Pécsett voltam, az egyetemi kiegészítőn. Ez hétfőtől-csütörtökig tartott. Szerdán délután Édesanyám - aki súlyos szívbeteg, két szívműtétet végeztek el rajta, műbillentyűje van - infarktust kapott. Én csütörtök este értem haza Szombathelyre, és másnap kora délelőtt bementem hozzá a kardiológiára. A folyosón összefutottam az osztályvezető főorvossal, egy 160 centis seggdugasszal. Bemutatkozom, VT vagyok, és Édesanyám állapota felől érdeklődnék. Mire a doktor azt mondja: "Neki erre nincs ideje". Na, elfutott a méreg, a fejem elvörösödött, és megkérdeztem tőle: "Ha lerugdalom a lépcsőn, akkor lesz ideje?" Mire megszeppenve, meglepődve, beinvitált a szobájába, és 10 perces kis előadásban ecsetelte Anyám állapotát, és nyugtatott meg, hogy nincs gond, még egy napig az intenzíven tartják, aztán utána átviszik egy kórterembe. A végén mondom a dokinak: "Nekem elég lett volna fél perc is, és három mondat".
Értenek ezek a szóból, csak nem szabad betojni.
Persze, van rendes orvos is. Pl. aki Pesten műtötte: egy fillért sem fogadott el, de abban a 3 hétben, amíg Anyám fenn volt, naponta 3-4-szer meglátogatta, megvizsgálta, foglalkozott vele. Úgy hívták: prof. dr. Lónyay Tihamér. Az Isten áldása legyen rajta.
Egy másik oldalon én is ösztönöztem másokat züllésre de kb.akkora sikert értem el mint te most.