Megszültem...
Feedback?
Sokat akar a szarka, nem bírja a Barca?
Gondolatok a lehetséges buktatókról
A radikális változtatások ugyan elmaradni látszódnak, de a vezetőség felébredt Csipkerózsika-álmából. A koncentráció, a Barcelonára mindig jellemző látványos játék és az eredmények elmaradása miatt a hiányposztokra minőségi játékosok érkeztek a nyár folyamán, akik – a B csapat kötelékéből a nagyokhoz irányított két tehetséggel együtt - nemcsak alternatívaként szolgálnak, hanem minden bizonnyal fejtörést is okozhatnak majd Frank Rijkaard vezetőedző számára. Hogy miért?
A két évvel korábbi, verhetetlennek tűnő, ugyanakkor a szép játékot is előtérbe helyező csapat a tavalyi évben a minőségi javulás (Thuram, Zambrotta) ellenére sokszor motiválatlansággal küzdött, így a katalán vezetés a nyári erősítések, a sikeréhség felélesztése mellett tette le a voksát. Txiki a „gyenge láncszemek” helyére újakat szerződtetett, így a jövőben nem is igazán beszélhetünk hiányposztokról. Legalábbis a nevek, az előzetes teljesítményük és az előidényben mutatott produkciójuk alapján mindenképpen erre a következtetésre juthatunk. Csakhogy a nagy nevek önmagukban még nem jelentenek garanciát semmire, az egyéniségeket – mint egy jó tésztát - homogén egésszé kell gyúrni. Ráadásul a Barcának saját magán kívül (amely talán a legnagyobb dió lesz) még 19 vetélytárssal is farkasszemet kell néznie a 2007/08-as idény során…
A csapattá kovácsolás ugyan nem ígérkezik áthidalhatatlan feladatnak, hiszen az öltözőben a holland tréner jó pedagógiai érzékének is köszönhetően állandó jó hangulat uralkodik, de az érkezőkkel együtt immáron szinte kezelhetetlen mértéket ölt a keret labdarúgóinak száma. A gárda nagycsapatához jelenleg 26 játékos (kilenc támadó, hét középpályás, 8 védő és két kapus) tartozik! Ez a szám még akkor is túlságosan magasnak tűnik, ha azokat a futballistákat nem vesszük számba, akiknek minden valószínűség szerint nincs maradása. Ezquerro, Maxi, Motta és esetleg Gudjohnsen távozása esetén is még minden összecsapáson négyen-öten a lelátóra kényszerülhetnek, holott szinte bármelyik más csapatban akár rendszeresen kezdőként is szerephez juthatnának. A lehetőség hiányában frusztrált játékosok nyilvánvalóan nem tesznek majd jót a csapatmorálnak. Főleg, ha nehezen kezelhető (pl. Eto’o), esetleg korábban állandó kezdő (Pl. Deco, Ronaldinho) labdarúgó kerülne hosszabb-rövidebb időre a partvonalon kívülre…
Az eddigi előkészületi mérkőzéseken a jól megszokott hadrendben léptek pályára Ronaldinhóék. A Copán részt vevő, ezért az alapozáshoz később csatlakozó Messivel azonban Rijkaard megkísérelheti a „fantasztikus négyes” pályára küldését is. A felállás módosítása pedig a szintén telített középpálya elől szívná el a játékperceket. Ily módon a kötelező védekező mentalitású középpályás mellett csak egy kreatív játékosnak marad helye a pálya középső részén. Nem is csoda, hogy Decót ismét szóba hozták a Chelsea-vel…
Az állandó lehetőség hiányában Eto’oék nem vagy csak sokkal nagyobb áldozatok árán érhetik el csúcsformájukat, mivel nem garantált, hogy két egymást követő meccsen pályára lépnek, és ha igen, akkor ugyanazokkal a társakkal és ugyanabban a szisztémában. Nehezebben lendülnek majd játékba, és az esetleges rossz formájuk miatt az egészséges versenyhelyzet átcsaphat széthúzásba. Ez az ördögi kör pedig egy egész év munkáját pecsételheti meg…
Az előzőekhez nem közvetlenül kapcsolódó, mégis jelentős, megoldandó feladatot jelent a holland edzőnek a klikkesedés problémaköre: a hirtelen megnőtt francia ajkú játékosok és a többiek közötti csoportosulás is a sikeres idény útjába állíthat akadályt. Kisebb ugyan a valószínűsége, mint a korábban felsoroltaknak, mégsem lehet egy vállrándítással elintézni és csak úgy félresöpörni. Elég, ha csak a Louis Van Gaal vezetőedzői munkálkodása alatti „holland különítményre” gondolunk, igaz, ennyire szélsőséges esettel jelen esetben nem kell számolni.
Az éremnek két oldala van. Az igazolásokból akkor lesznek erősítések, ha ezeket a komplex problémákat sikerül orvosolnia Frank Rijkaardnak. Mindenesetre olybá tűnik, hogy nagyban megkönnyítené saját munkáját a szakmai stáb, ha megfelelő ajánlat esetén néhány játékostól fájdalmas búcsút venne…
Az mindenesetre leszögezhető, hogy pályafutása talán legnagyobb kihívása előtt áll a holland, hiszen ebben az idényben tényleg minden a rendelkezésére áll ahhoz, hogy minden porondon helyt álljon a gárda. Itt a lehetőség, hogy véglegesen elhallgattassa a kritikusait, és megmutassa, nem hiába kapta ő 2003-ban Joan Laportától a karmesteri pálcát.
