Ti valami félreértetek...Legalábbis én eddig nem is szidtam őket, a Sevilla elleni vereségért egy kicsit sem, mármint az eredményért.Egy teljesen szétszedett és újraépített csapattól elvárjátok, hogy azonnal bárhogyan is játszon. Azt hiszitek, hogy ha valaki aranylabdás, akkor bárhol bármikor bármit meg tud csinálni. Eleve hiszitek, hogy embereknek kell megnyerni minden meccset, nem a csapatnak. Szerinted bárkinek is van kedve, energiája játszani, dolgozni, folyamatosan törekedni a javulásra, ha már 1 bő hónap után, vagy 1-1 nehezebb és végül nem jól sikerült mérkőzés után már is gyalázzák az illető(ke)t?
Viszont egy valamiért kőkeményen lehet ostorozni a játékosok jórészét: a hozzáállásért! Egyszerűen vicc, amit sokan művelnek.
A mai meccset simán hozni kellett volna, mert az e Milán még annyál is gyengébb volt, mint amit vártam. lassúak, gyengék voltak, az első félidőben 3-0-ra kellett volna vezetnünk, de olyan hozzáállás produkáltunk, hogy vicc.
Mondjuk Kakát sose tartottam akkora játékosnak, mint sokan, de tényleg azt hittem, hogy egy labdát át tud venni legalább. Lehet újra kell fogalmaznom az elvárásaimat!Azt hiszitek, hogy ha valaki aranylabdás, akkor bárhol bármikor bármit meg tud csinálni.

Vagy azt hittem, hogy az a Xabi, aki mindig is úgy játszott, mint egy gép, kötélből vannak az idegei, szóval ő talán nem ad el labdát a saját 16osánál. Vagy az egyik legnagyobb csatárígéret kicsit többet fog mutatni ennél...
Én novemberre vártam az értelmesebb játékot, az igazit meg tavaszra, de a rendes hozzáállást az első naptól fogva.

Azt kell írnom, mint amit tőletek sokan: remélem, hogy még jókor jött ez a pofon, és hatalmas nagy lecseszések lesznek a csapatnál...Nem a képességekben van a hiba, ezt tudjuk, a csapatjátékhoz idő is kell, bár az is lasabban megy, mint gondoltam. De amíg nincs meg a rutinos csapatjáték, addig kaparni kell, küzdeni ezerrel, ez a minimum!
Ramost meg már nem tudom hogy szidni, elképesztő hova sűlyedt!
