Akkor még egyszer, utoljára, a gyengébbek kedvéért. Akinek nem inge, ne vegye magára.
Van a vicc, a hülyéskedés, a tréfa. Ez, nem az volt - szerintem.
Az én esetem és ez ugyanaz a kávéház, csak annyi a különbség, hogy más volt az eszköz, és az nem április elsején íródott.
Itt sokan beleélték magukat a dologba, én is. Minden vágyam látni Barcelonát, a stadiont, a múzeumot. Magamba szívni a katalán nagyváros levegőjét, járni ott, ahol szeretett klubom futballistái járnak, leülni a Sagrada Familia egyik padjára és imádkozni Istenhez, ahol lehet, hogy pár nappal korábban Deco vagy Márquez tette ugyanezt. Elhittem, beleéltem magamat, és most mérhetetlenül csalódott vagyok.
Ezen fenn lehet akadni, ki lehet osztani, le lehet hülyézni - megszoktam már. De, nincs igazatok. MOST, NINCS!
És, Bálint!
Az utolsó megjegyzésed pedig igaztalan és fájó. Nem vártam volna ezt Tőled! Mástól igen, de Tőled nem. Na mindegy, sokat lenyeltem már, ezt is le fogom. Mert szeretlek Benneteket, mert szeretem a honlapot olvasgatni, a véleményeket böngészgetni, és az éteren keresztül érdekes-értékes emberekkel megismerkedni.
Barátsággal: Varga Tamás, a meg nem értett.
