Először is gratulálok a Real Madridnak. Jobbak voltak, megérdemelten jutottak tovább. Volt egy taktikájuk, amit sikeresen megvalósítottak. Most az sem lehet mondani, hogy jobbak voltunk játékban. Mert, ha megnézem, akkor nekik is voltak ziccereik, vagy helyzeteik, amiket nem lőttek be. Igaz nekünk több, de ez nem fontos. Tegnap egyszerűen nem érdemeltünk továbbjutást. Rég vertek el ilyen egyértelműen és rég voltan ennyire csalódott egy meccs miatt.
Viszont nem kell túlragozni a dolgot. Jobbak voltak, továbbmentek, mi hullámvölgyben vagyunk, előre kell tekinteni és a következő meccsekre összpontosítani.
Itt van a hétvége, ami az én nézőpontom szerint egy nagyon fontos meccs. Ez egy El Clasico, édes mindegy, hogy hány pont van a két csapat között, ez mindig presztízsmeccs marad. Tavaly azt mondtam, hogy ha a Real bajnok lesz, de a klasszikusokon megverjük őket, akkor nem leszek annyira csalódott. Ezt most fordítva is tartom. Ha kikapunk is meglesz a bajnoki cím nagy valószínűséggel, de teljesen más lesz, mint úgy, ha esetleg megtudnánk őket verni. Ami nem lesz könnyű, de nem is kivitelezhetetlen. Ha most nem próbálunk meg valami újat, akkor soha. És nem is kellenek nagy újdonságok, csak játszassuk azokat a játékosokat, akik a legjobb formában vannak és azon a poszton, ahol a leghasznosabbak.
Vége egy korszaknak? Nem hiszem, legalábbis egy korszak nem úgy szokott lezárulni, hogy az a trónról leszorított vezeti a bajnokságot, több mint tíz ponttal. És jöhetnek a madridisták, hogy Mourinho már nem tudta őket annyira a bajnokságban motiválni. Ez egészen egyszerűen hülyeség. Pont olyan hülyeség, mintha most mi azzal jönnénk így utólagosan, hogy a kupa nem is annyira fontos. De az volt. Ahogy a bajnokság is az, talán a legfontosabb. Ott a portugál valamit elrontott, vagy a játékosok, vagy csak mi voltunk, akkor sokkal jobb formában, nem lényeg. A lényeg az, hogy mi vezetjük a bajnokságot és, ha valami nagy tragédia nem történik, akkor a végén mi örülhetünk.
Amúgy Mourinho taktikája folyamatosan érett be. Talán a 2011-es kupadöntő volt ilyen szempontból a legfontosabb momentum. A sok magabiztos, fölényes Barcelona győzelmek után az volt az a pillanat, amikor a madridiak ismét elhitték, hogy van keresnivalójuk. Azután már sokkal kiegyensúlyozottabb meccseket játszott a két csapat. Mourinhónak, ha időbe is tellett, de sikerült megtalálnia az ellenszert a Barca játékára. Persze ez közel sem jelenti azt, hogy most ezentúl mindig mi leszünk a fallosz túl oldalán, de ahogy az elmúlt időben, úgy a közeljövőben is nyílt meccseket fog játszani a két csapat. És ideje minden Barcelona drukkernek megbarátkozni a gondolattal (ha még nem tette), hogy vége annak az időszaknak, amikor abszolút esélyesként lépünk ellenük a pályára.
A csapat finoman szólva is egy nagyon nehéz helyzetben van. De ez egy próba. Általában minden évben eljönnek ezek a szituációk és ilyenkor dől el, hogy az adott társaság mennyire is hivatott. A Milan ellen már nem mi vagyunk az abszolút esélyesek, de továbbra is tartom, hogy a továbbjutás meg lehet és nem kell ehhez csoda. Ehhez szimplán egy jó meccset kell játszunk, egy olyant amilyent az elmúlt időszakban nem sikerült.
Tegnap is leírtam és ma is megteszem. Ideje kicsit leszállni a földre. Én személy szerint Tito kinevezése után nem voltam valami bizakodó. Egyszerűen azt gondoltam, hogy ennek a csapatnak valami teljesen másra van szüksége, meg kell újulnunk és ehhez egy olyan tréner kell, aki képes valami újat hozni. Tito ezt részben megtette, direktebb lett a játék, legalábbis az első felében a szezonnak, plusz sikerült újra feltüzelnie a játékosokat. Az egésszel arra akarok kilyukadni, hogy amit a csapat művelt a Guardiola érában az nem természetes, sokkal közelebb áll a csodához. Éppen ezért minden sikernek kell örülni. Én azt vártam, hogy most jön néhány szűkebb esztendő, ahol a madridi dominancia nem lesz annyira számottevő, de uralni fogják a bajnokságot. Éppen ezért nekem ez a szezon már nem lesz csalódás, ha meglesz a La Liga. Persze sajnálni fogom, ha a BL-ből kiesünk (nem fogunk
) és pont azért fogom sajnálni, mert a szezon elején, közepén azt éreztem, hogy ez a csapat sokra hivatott, ez a csapat ismét odaérhet Európában is. Tudom, hogy most nem vagyunk éppen abban a helyzetben, de ha a Milánon túljutunk, akkor az hatalmas lökés lenne.
Az egész Real-Barca hercehurcában talán a két tábor drukkerei zavarnak a legjobban. Valahogy a nagy többség nem érdemli meg, hogy ennek a két csapatnak szurkoljon. Megy a fröcsögés mindkét oldalon. Sokkal könnyebb lenne, gratulálni a másiknak fair módon, aztán továbblépni. Most is. Nyert a Madrid, örüljenek, jobbak voltak. Pont. Nem kell szidni a játékosaikat, edzőket stb. Legalábbis szerintem.
Így a végére még eszembe jutott. Az este legjobban nem is a vereség mérgesített, hanem Alba produkciója. Szégyen volt, amit leművelt. Nem tudom, csak remélem, hogy valaki komolyan elbeszélget velük az ilyen esetek után. Mert ez tényleg nem méltó ehhez a klubhoz. Jönnek az ellendrukkerek és nem csak ők, hanem a sima futballrajongók és mondják, hogy mennyit színészkednek a játékosaink, a legszomorúbb az, hogy igazuk van. Nem mondhatjuk, hogy de nem.
Na bocsi, hogy ilyen hosszú lett. Tudom, hogy most a nagy többség abban a periódusban van, hogy inkább kiírja magából a dolgokat, minthogy elolvasná mások véleményét. Uff, én végeztem, üres a szemeteskukám.
Visca Barca!
Az előző évtized közepesen aktív fórumozója.
dehát ez van, talán kibírjuk nélküle! 
