Veidt_madridista írta:...
Azt nem értem még mindig, hogy miért kell egyetemesen elfogadott történelmi narrativának nekimenni. Felőlem vitázhatnánk a föld lapos - gömb viszonylatában is, de abszurd kijelentésekkel magadat igazolni még mindig ostobaság lenne. Mert ne feledd, az egész egy olyan kijelentésből indult, mi szerint "nevetséges az, hogy 39-75 között terrort élt meg a Katalán nép". Egy nagyon buta kijelentés, amit később megpróbálhatsz finomitani, néhány összeollózott cikkel árnyaltan alátámasztani, de még mindig zsákutcában jársz és nem tudod eldönteni, hogy mit akarsz hinni, mivel azonosulsz. Egyelőre még mindig a tényekkel feszülsz szembe csúsztatások ide, vagy oda.
Terror volt, elnyomás, súlyos áldozatok, és morális mélypont, amit na és persze a Katalán nyelv betiltása - de ha jobban emészthető, mondjuk úgy száműzetése, használatának ellenjavallata is. Nyilván, a klasszikus, brutális terror kimerült Barcelona bevétele és a szeparatisták szétverése, valamint a tisztogatás időszakában, nagyságrendileg 41-ig. Ez viszont csak a nagybetűs terror. Az azt következő fél évtizedben a helyzet még abszolút nem konszolidálódott. Viszont már önmagában a polgárháború is hihetetlen tragédiát jelentett a tartományok polgárainak, s ekkor még nem beszélünk a 40-es évekről.
Akkor sem igaz ez, ha addigra kevesebb, mint 50ezer hazafival kevesebb Katalán élt a felhigtott (spanyolok betelepitése okán) közegben. Akik maradtak, vagy túlélték, nos azok is félelemben, árgus szemek előtt, mocskos törvények égisze alatt. Evidens, kénytelenek voltak alkalmazkodni. Ahogy az is igaz, hogy a Katalán nemzet egy része nem csupán asszimilálódott, vagy túlélt, hanem egyenesen falangistává lett, akár meggyőződésből, akár szélrózsaként, bólogató jánosként.
Ettől még az európai történelem egyik nagy szégyenfoltja ez, s nem is merek belegondolni, milyen kövtekezményekkel járt volna a világháború elhúzódása. Azt azért ne felejtsük el, hogy 45-ben a szövetségesek lezárták a második nagy égést, ami Franco számára erőteljes kijózanitó pofon volt a jövőre nézve!
A törvények és előirások, az irott és iratlan szabályok (ami nekünk szocializmusban szenvedett népnek aligha ismeretlen) olyannyira egyértelműen célozták meg a Katalán, mint renitens nép és kultúra megregulázását, megalázását, részleges megsemmisitését, hogy attól a holokauszt már csak egy lépcsőfok - miközben emlékezzünk, többezren kerültek Franco által is náci és Nagy Spanyol munkatáborokba.
A nyelv betiltása elfogadott tény, maximum a kifejezést lehetne árnyalni, de ha fejtetőre állsz is, még akkor is ez történt. Akkor is, ha a való életben nem azt jelentette, hogy eltűnt a Katalán nyelv. Azonban a közélet, a hivatalok és az oktatás, valamint a nyilvános, falangisták előtti használat igenis durván tiltott volt. De önmagában már az is vérláztó, hogy egyetlen hivatalos nyelvként a spanyolt ismerték el. Ez példátlan intolerancia és fasizmus.
A kultúra nyilvánvalóan akkor szárnyal - ahogy Imperial is emlitette - amikor elnyomás, zsarnokság, sajgó szivek, vérző sebek szabdalnak egy kultúrát. Főként, hogy 39-40-ben eltűnt több tucat művész, elégett több ezer könyv, megszűnt az addigi oktatási rendszer, elillant több mint 100 tanár csak az egyetemekről, és többszáz hivatalnok, középosztálybeli és gondolkodó.
Megemlietted a 42-ben megjelent Rosa mística kötetet. Igen, 2 év kőkemény diktatúra után megjelent, mint első könyv, amit legnagyobb részt annak köszönhetnek, hogy a cime spanyolul is ugyanaz, mint katalánul, valamint vallási témájú. S innentől kezdve még évekig semmi érdemi dolog nem történt, amin még az sem segitett, hogy Franco számára létszükség volt a közhangulat féken tartása, a látszatpolitika, valamint a francóista katalánok pártolásával a katalán nemzeti öntudat inkubátoron tartása. ÁVH-sok sem a ruszkik voltak nálunk...
Lehetséges, hogy néhány embernek egészen más ingerküszöbe és interpretációja van a terrorra, ami egészen megdöbbentő, mivel ennek töredékét sem kellett még átélnünk - kivéve az idősebb korosztály határon túli magyarjainak.
A weben és irott, nyomtatott formában ezerszámra találni nemzetközi és Katalán történészek, tudósok értekezését a témában. Felesleges felhozni olyan példákat, melyek mosdatni akarnak egy ilyen csúfos történelmi eseménysort.
A Barca valamint a Franco éra kapcsolata pedig még specifikusabb, ugyanis az egyszerűbb emberektől a továbbra is büszkén Katalán értelmiségi körökig az FC Barcelona teljesen más megvilágitásba került a diktatúra idején. Ne feledjük, Franco határozottan meg akarta semmisiteni az FC Barcelonát is a korai évekeben, ahogyan minden más csoportosulást, ami katalán, szeparatista, vagy balos volt. A klub megmenekült és a keretekhez mérten otthont tudott adni nem csak egy sportegyesületnek, hanem a Katalán identitásnak is. Úttörő volt ilyen tekintetben, de ez, ahogyan az, hogy milyen nehézségeket élt át a sportéletben a Chamartini botránytól kezdve a politikai konfrontáción át a Real Madriddal történő rivalizálásig, már más téma, erről most nem is kell szót ejteni.
Imperial írta:Önmagában viszont azt, hogy két magyar ember erről "vitatkozik" nevetségesnek tartom!
Én nem vagyok katalán, semmi közöm hozzájuk. A Barcelonának drukkolok már több mint 20 éve, de nem azért, mert katalán a csapat, hanem mert meghoztam egy döntést gyerekként és azóta is csak erősödik a szimpátiám. Arra hogy Katalónia autonóm törekvéseivel egyetértek nekem ideológiai és politikai okaim is vannak. Ha emiatt már hungarokatalán vagyok, ám legyen! Az ilyen jelzők használóira én is tudnék egyéb jellegű jelzőket használni, sőt face to face használom is, ha kell!
Ezzel viszont abszolút nem értek egyet. A dolgok épp te emlitetted, hogy nem fehérek vagy feketék. A spanyol-katalán történelem is európa históriájának szerves része, hatásai ugyanúgy elnyúltak a kárpátokig, mint a német-római birodalom bukása, vagy a francia forradalom. Ahogy a 48-as tavasz sem Magyarországon kezdődött. Aki pedig szereti az FC Barcelonát, mint klubot, az nem mehet el amelett, hogy mit jelképez és prezentál a Blaugrana Katalóniában. Ez nem olyan dolog, mint hogy Tommy Hilfiger inget lehet hordani kommunistaként is, miközben a nácik öltöztetője volt. Az FC Barcelona történelmének szerves része a Francói rezsim is, ahogy a mai napig a Katalán nemzet és kultúra zászlóshajója. Nem kötelező ezzel foglalkozni, de azért akit érdekel, és legyen szó egy burkina fasói és egy szibériai ürgéről, nem hiszem, hogy nevetséges lenne ha erről diskurálnának. Másrészt azért is, mert ha abból indulunk ki, hogy csak az ismer és nyilatkozhat, vitatkozhat egy témáról, aki ott él, annak a földnek, kultúrának gyümölcse, akkor gondban vagyok, mert lenne pár kérdésem egy-két Spártai katonához... Mivel ilyen aligha van, a történelemtudományra hagyatkozhatunk, amit egy magyar épp anyira megérthet és átláthat, mint Jorgosz Santoriniről. Végül, az ilyen hozzáállás nagyjából egy séma, mait ha ráhúzunk egy felvidéki magyarra, aki 20 éves kereken, azt mondhatjuk, hogy ne cseréljen eszmét Magyarország jelenéről, de akár történelméről, mert 1, nem élt benne, közigazgatásilag más játszótérre született, másrészt honnan tudhatná. És itt most nem a szavazati jogról van szó, ami sokkal kényesebb kérdés, hanem hogy nyugodtan lehet véleményt nyilvántani témákról.
Én csináltam valamit rosszul, vagy 2 GB-t leloptak róla?
Hiányoznak azok a Vampire esték, mindig jó hangulatban folytak, csak ugye az RPG világa amúgy is egy szűk szubkulturális kör sajátja, még kevesebben ismerik az asztal köré gyűlős játékokat, és még kevesebbeknek van rá ideje vagy ami még ennél is nehezebb, még kevesebben tartózkodnak ahhoz egy városban. Összességében ez marha szomorú, mert iszonyat szórakoztató szituációs játékok és hatalmas élvezeti faktor annak, akit érdekel a sci-fi-fantasy és könnyen magával is ragadja. 
De látjátok, mégis.
