2017.03.31. 11:05:06
Érdekes egy diskurzus ez, amikor innen-onnan összeollózott "áldokumentumokkal" próbálja valaki kisebbíteni a történelmileg alátámasztott tényeket.
1936-ban a spanyol választásokon a Népfront - baloldaliak, munkáspártiak, köztársaságpártiak, kommunisták (pl. Dolores Ibárruri), szociáldemokraták - győzött. A spanyol nemzet választásával az akkor Marokkóban élő Francisco Franco y Bahamonde tábornok és társai nem értettek egyet, s nyílt polgárháborúba kezdtek a hatalom megszerzése érdekében. Franco mögött ott álltak Hitler és Mussolini csapatai, a híres Condor-légió (nézz utána Guernica elpusztításának, ami a baszk nemzet elleni egyértelmű, nyílt támadás volt, a megfélemlítés legdrasztikusabb módja), míg a Népfront oldalán a Szovjetunió és az európai baloldali gondolkodású emberek, gondolkodók álltak. A harcot végül Franco nyerte Hitler hathatós támogatásának köszönhetően. A német náci vezér őrjöngött is, dührohamot kapott, amikor megtudta, hogy a II. vh. alatt Spanyolország semleges marad. Franco ennyire gerinces ember volt.
A lényeg. Katalónia és Franco. Az egész helyzetet megalapozta a polgárháború elején történt politikai gyilkosság, aminek áldozata Josep Sunyol volt, az FC Barcelona elnöke, nem mellesleg pedig a spanyol parlament (cortez) alelnöke. Madridba tartott a cortez ülésére, amikor a Guadarrama-hegységben francóista katonák megállították az autóját, és kivégezték.
A következő lépés, ami döntően meghatározta Katalónia és a fasiszta diktátor kapcsolatát, az 1940-ben érkezett el: ekkor a D-Fro-ban bújkáló katalán miniszterelnököt, Lluís Companys-t a Gestapo letartóztatta, s átadta Franco katonáinak. Halálra ítélték, és 1940. október 15-én kivégezték a katalán függetlenség "atyját", vezérét, politikai és szellemi vezetőjét.
Franco hatalomra jutása után, 1941-ben felszámolták a Katalónia autonómiáját biztosító törvényeket, a katalán nyelv használatát betiltották, aki ezen a nyelven próbált megszólalni üldözték, börtönbe vetették. Megtiltották, és súlyos büntetéssel sújtották a katalán zászló, a katalán címer, s a katalán himnusz használóit. A katalán nyelvtan könyveit bezúzták. A katalán nyelv a következő 35-40 évben szinte teljesen használaton kívülre került, továbbélése, fennmaradása az egyháznak, ezen belül is a Montserrat-i kolostornak volt köszönhető. Ugyanis a kolostor pápai védelem alá került ebben az időszakban, és Franco katonái nem léphettek a falai közé. Montserrat nem csupán a "fekete Madonnáról" híres, hanem a katalán nyelv életben maradását is neki köszönhetjük.
S akkor a Klub-diktátor kapcsolatról pár mozzanatot. 1939-ben szervezték újjá a spanyol bajnokságot. Az FC Barcelona azonban nem működhetett abban a formában, ahogyan a polgárháborút megelőző időszakban. A Klub katalán nemzeti mivoltát minden lépéssel letörték, felszámolták. először is a Klub élére igazgatótanácsot neveztek ki - Madridból. 1939-46 között Madridból irányították, vezették a Barçát, amelynek nevét is CF Barcelonára változtatták - 1975-ig, Madridból. A Klub hivatalos nyelve is a spanyol lett, 1975-ig. Zárójel: ha valaki nem ismerné a tényt: a Barça katalán nyelven kommunikál a spanyol szövetséggel is, mind a mai napig. A klubnak minden téren, napi szinten szembesülnie kellett a francóista rezsim elnyomó gépezetével. A híres "Chamartíni-botrány" is ezt bizonyítja. Az 1943. június 13-i RM elleni kupameccs előtt, egy bizonyos Josep Finat lépett a Barça-játékosok öltözőjébe, s közölte velük:
„Igyekezzenek fejben tartani, hogy önök közül néhányan nem éppen hazafiak, és csak a rezsim jóindulatának köszönhetően futballozhatnak!” – mondta a magas rangú látogató, aki egyértelműen a külföldre emigrált Barça – játékosokra utalt ezen mondatával. /Moncz-Kormanik: Barcelona, p. 43./
Josep Finat az állambiztonsági hivatal első embere volt. S arra utalt, hogy 1943. június elején - madridi "kegy" által - az addig külföldön tartózkodó Barça-futballisták, katalánok, hazatérhettek, és játékengedélyt kaptak.
Aztán folytathatnánk még a sort. Ott van di Stefano-ügye is, amiről az eurobarca pár éve nagyon szép, teljes, mindenre kiterjedő írást közölt, amiből megtudhattuk, hogy az argentint zsenit a Barça igazolta le, aztán a falangista diktátor nyomására, Madridba kellett költöznie. Vagy ott van Johan Cruyff leigazolásának hosszadalmas története is. Madridból hónapokon át akadályozták a holland leigazolását, mondván külföldi. Aztán Montal i Costa Elnök, aki a múlt héten tért meg övéihez, felfogadott egy ügyvédet, hogy nézzen utána a spanyol ligában. Aztán kiderült, hogy kb. 60 ligában szereplő dél-amerikai futballistának valójában nincsen spanyol felmenője, így Madridban "piszkos alku" köttetett: Montal i Costa nem pedzegette tovább a dolgot, cserébe a spanyol liga engedélyezte csapatonként két idegenlégiós alkalmazását.
A sort lehetne folytatni, napestig. A helyzetnek Franco halála, s a diktatúra leáldozása vetett véget. 1977-ben - ideiglenesen - visszaállították a Katalán Kormányzatot (Generalitat), majd az 1978-as Alkotmány helyreállította Katalónia autonómiáját. Ekkortól lett újra hivatalos nyelv a katalán a tartományban, használhatták a katalán zászlót, címert, himnuszt, lett újra FC Barcelona a csapat hivatalos neve. Mindezt a 2006-os "Statútum" még tovább szélesített.
A diskurzust lehet folytatni napestig, a tényeken nem változtat: 1939 és 1975 között a Katalán Nemzet szabadsága nem létezett, minden erővel, törvénnyel, rendőri és katonai eszközzel irtva és gátolva volt. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy ebben a 36 évben a város élén nem a polgármester állt, hanem a Madridból kinevezett katonai-polgári kormányzó. Az pedig, hogy elfogult madridi "történelminek" nevezett cikkek, írások mit tartalmaznak, azok nem igazán jelentenek hivatkozási alapot. Az eseményeket sokféle oldalról meg lehet közelíteni, de a tények szikár dolgok.
Én csináltam valamit rosszul, vagy 2 GB-t leloptak róla?
De látjátok, mégis.
