gránit írta: ↑2024.10.28. 01:36:48
Pengeélen táncol a lestaktikánk, ez igaz. Éppen ezért tartok tőle, hogy most hátra dőlünk, és lemondunk a vkp-projektről. Középhátvéd, vkp, kapus, ezekre szerintem szükségünk van. Eljöhet az az idő, amikor felkészülnek a lestaktikánkból, és nyeljük majd a gólokat, mint kacsa a nokedlit, mert ElBartimaeus-nak abban teljesen igaza van, hogy ez a pengeélen táncolás nagyon könnyen átfordulhat, most viszont lehet, hogy úgy érzi a vezetőség, hogy nincs szükség igazolásokra, és hátra dőlhetünk.
Szerintem nem oldaná meg egy vkp ezt a gondot, főleg, hogy Casado és Cubarsi (főleg utóbbi) nagyon jó ütemben lép közbe az indításokba, Pedri is elég jól olvassa a játékot. Nem is magában a feltolt védelem miatt érzem pengeélnek a dolgot, hanem tényleg, más szóval nem tudom mondani, a kontroll hiánya miatt.
Egy feltolt védelemmel kontrollt tud adni, hogyha rendesen vannak forszírozva az ellenfél hátsó játékosai, vagy középpályásai abba, hogy oda kerüljön a labda, ahova azt te szeretnéd. Egyszerű esete ennek az agresszív 1-1-es letámadás, amiből a leggyakoribb kilépés a hosszú felívelt labdák a középpályára/csatárhoz, ahol ha védekező csapatként nyered a párharcaidat, akkor célravezető, mert a legtöbbször megfojtod a támadás lehetőségét. (Nagyon sokáig ez volt Xavi első számú taktikája védekezésnél, Flick is hasonlóan kezdett.) Komolyabb csapatok ellen ez elég veszélyes a jelenlegi kerettel egy Busquets, illetve Gavi szintű játékos hiányában (részint ezért is aggódtam a nagyobb meccsek előtt), de néha még velük is, mert egy elvesztett párharcból nagyon nagy területre tud indulni az ellenfél. (Ezért sem ez a legdominánsabb letámadás sok esetben, csak bizonyos helyzetekben, amit Xavi is nagyon jól felismert és Flick is elkezdett ésszerűbb taktikával próbálkozni, csak még nem tart ott, hogy ez kiforrott legyen.)
Hogy a fenti hibákat elkerüljék pressing triggerek szoktak lenni, illetve bizonyos emberekhez próbálják kényszeríteni a labdát, hogy utána egyértelműbb legyen, hogyan fog a támadás tovább épülni. Elég sokszor marad nyíltan 1-1 szélső védő ilyen esetben, hogy utána arra az oldalra eltolódva legyen csapdázva a labda, de ha hosszú labda is érkezne a túloldalra, akkor sokkal könnyebben fogható. Ha pedig valami olyan helyzet alakul, ahol lehet rendesen fogni a passzsávokat és fogy a védők ütemelőnye, akkor lehet felfejlődni a fenti 1-1-es nyomásra, ahol már egy kikényszerített felívelésed van, ami pontatlanabb lesz.
A Madrid ellen egy feltolt mid-block-ban védekeztünk a játék legnagyobb részében, aminek során a hátsó 4-5 játékosukra semmi nyomást nem tettünk, ezért szabadon tudták kialakítani a támadásaikat. Pontosan a fenti nagyon laza presszió és a középpálya nehezebb megjátszhatósága miatt volt annyira sok elfutásuk, amiből annyira sok les lett. Ezúttal bevált a mostani Madrid ellen, de arra nem lehet apellálni, hogy majd úgyis elrontják mindig. (Őszintén, védhető a taktika, de kockázatos, mert nem te irányítasz.)
Mindemellett viszont a mi labdakihozatalaink nagyon magas aránya volt kikényszerített hosszú labda és mint ahogy már írtam is, egyszer-egyszer sikerült úgy megfutni őket, hogy lett belőle helyzetünk. Néha próbáltuk nyugtatni a játékot visszajátszásokkal, de relatíve kevés ideig tudtuk ezt tartani. Írom ezeket az első 50 percről, mert azt követően javult a helyzet (amihez De Jong biztosan hozzátett). Azt követően lőttünk 2 gólt, Ancelotti meg elkezdte lekapdosni a középpályásait, szóval várhatóan fordult át az irányítás a kezünkbe, amivel utána pompásan élni is tudtunk és a második félidő jelentős részében már mi tartottuk inkább kezünkben a meccset.