

Holnap elutazok egy hétre szülőkkel Balcsira! Jó fórumozást!
u.i.: Isten éltessen Charlie!
Jó utat! Azért demoralizálódnék én is egy kicsitjelwaz írta:Fel oran belul indulok a repterre es utana 3 ora mulva felszall a gep. Bogota-Caracas-Frankfurt-Budapest-Nyiregyhaza. Demoralizalo...
Én Felsőörsön, ez Veszprém mellett van, igazából lett volna lehetőségem Füredre meg Tapolcára is menni, de egy évvel az érettségi előtt nem nagyon akartam még plussz annyit utazni, most meg, hogy Pesten leszek egyetemen örülök, ha hazérek meccskre hétvégén, de majd Pesten körülnézek.Zozzy 5 írta:Egyébként Te hol játszol, hogy külföldre mész ilyen komoly tornákra?
Igazad van, ilyen korban 1-2 év még tényleg nagyon sokat számít. Abban is igazad van, hogy minél több meccset kéne játszani, mert az mind egyénileg, mind a csapatban fejlődéshez vezet. Erre sajnos tavaly nem sok lehetőségünk volt, de ebben az évben tervezzük, hogy sok kispályás tornán megjelenünk. Látszik még, hogy fiatalok vagyunk, főleg a csapat egészén. Akiknek sok meccs van a lábukban együtt, azok tudják, hogy ki hova mozogjon, zárjanak vissza stb. Alakul ez nálunk is, de még idő és minél több meccs kéne ehhez. Nameg ugye ez nem egy vérkomoly csapat, csak egy baráti kör. Szóval itt olyan, hogy edzés meg taktika nem nagyon van. Csak ismételni tudom magad és téged is, minél több meccs kell, és akkor kialakul az magától is.Drigo írta:Fel a fejjel Zozzy!
Emlékszem amikor mi kezdtük, kb annyi lehettem, mint Te általában 10+ kaptunk meccsenként, persze, akkor 16-17 évesekkel játszottunk állandóan, és ebben a korban még nagyon sok az a 3-4-5 év. Aztán múlt az idő, és eljött a 2004-2005-ös szezon, a MI szezonunk, nyáron néhány csapattársammal, valami válogatottal nyertünk Szlovákiában egy tornát (hú valami drogos állat szídta a magyarokat, jó kis tömegbunyó lett belőle, de az a jó, hogy egy másik szlovák szólt neki, hogy most már elég lesz, azért ez mindenképpen jó érzés volt.), aztán megnyertük a bajnokságot, pedig nálunk "jóval nagyobb" csapatokkal játszottunk, aztán utolsó meccs után 1 nappal mentünk Németországba és ott is sikerült nyernünk egy U-19-es tornát német holland és francia csapatokkal szemben. Szóval ne búsulj, ilyen korban szerintem úgyis csak az számít, hogy minél több meccs. Nekem is mindig azt mondták otthon, hogy nem baj, lesz majd jobb is, és lett is (igaz mindig utáltam úgy hazamenni, hogy 5-10-zel kaptunk ki, testvéreim mindig jót röhögtek).
VV19. Neked pedig jó utat és sok sikert kívánok!