Bányász írta:Akár hányszor elmegyek a munkaügyibe mindig ér valami meglepetés...bár már nem kellene meglepődnöm semmin... 
 
...szóval nem tudom eldönteni,h csak én vagyok iylen szerencsétlen vagy a többi emberrel is ilyenek történnek a munkaügyi hivatalokban?
 
Tudom, hogy sovány vigasz a számodra, de én már regényt írhatnék a munkaügyi központos kalandjaimról. 
A hozzá nem értés, a közönyösség ami árad az ember felé... Tanfolyam? Csak zsebből fizetve. 
...és az sok ember. A sok fiatal nő. Szülés előtt és után, pici gyerekekkel, akik a külön nekik kialakított rajzoló sarokban játszhatnak, amíg anyuci sorba áll... Lélekromboló a valóság. Behívnak - mint a tombola sorsoláson, ha számod látod, bemehetsz/ az mondjuk nem rossz dolog/  - és az arcodba vágják, hogy egyetle nút áll előtted: költözz el! Költözz, mert nem tudnak segíteni - te segíts magadon és menj el.
...és akkor Krojf írja: kihalt a város, sok ház üresen áll. 
Aki fiatal és dolgozni akar már elment Pestre és a munkaügyi erre bíztat mindenkit.
...de mi lesz azokkal, akik nem akarnak elmenni, elköltözni? 
Erre nincs válaszuk.