socio66 írta:hát a távkapcsolat a legnagyobb hülyeség kb.
emlékszem mi sms-eztünk állandóan barátnőmmel,meg csomószor este vártam rá msn-en mint valami hülye,aztán ha beszéltünk is nem nagyon volt miről,mivel nem voltak ugye közös élmények..
kéthetente láttam kb hétvégén,akkor elmentünk bulizni és azok olyan jók voltak hogy mikor megint elment,akkor csak néztem ki a fejemből pár napig és semmi se érdekelt.
aztán visszaálltam,majd megint jött,megint egy jó buli és megint a nagy semmi mikor ment. ez volt pár hónapig,aztán mikor túl voltam a sokadik magamba forduló időszakon,amikor anyám már sokadjára bszott le amiért másfél hetente kellett tölteni a telót,meg amikor már a tököm kivolt a mindennapi msn előtt [auto_cenzúra]ástól,akkor azt mondtam,legyen vége.
persze msn-en sikerült megbeszélni a dolgot,stílszerűen..
röhejes volt,azóta eldöntöttem,hogy távkapcsolatot soha többé.
Kábé ugyanez...
Jónéhány éve,szilveszter BP-en.Kiszúrtuk egymást hamar,és olyan csöpögősen meglátni és megszeretni egy pillanat volt.Buli után még elvoltunk egy jó darabig,aztán én vissza Zegre,ő meg 60ba.Csak hazáig még cirka 15 sms oda-vissza.Aztán napi szinten teló (a "malacperselyem" rendesen ki is volt belezve feszt...) meg minden lehetséges távkommunikációs eszköz.Mondjuk nálunk abszolút nem volt problem a beszélgetés,nem volt kínos hallgatás sosem.Hetente-kéthetente tali nálam vagy nála,esetleg Pesten party.Égigérő szerelem volt,ami még inkább lángolt,amikor együtt voltunk és borzasztóan elemésztő,amikor nem.Randi előtt pár nappal már meg voltam veszve,utána pár napig még rózsaszín ködben.Aztán a holtidőben rettenet lehangolódás,ahogy teltek a napok és nem volt ott 3D-ben.

3 hónapig bírtuk az ingajáratot,aztán közös megegyezéssel feladtuk -mondjuk mi legalább szemtől szemben,volt is sírás-rívás...- ,mert ő is piszkosul megszenvedte a "holtjátékot".Sokáig nem lehet ezt bírni,ha igazán komoly a dolog.Korábban is volt néhány lájtosabb távkapcsom,de ez volt az utolsó.
Ő volt (eddig) életem szerelme,a nagy Ő.Nála "egészebb" csajjal még nem találkoztam,minden megvolt benne,ami nekem fontos,talán még több is.Csak sajna a fél ország köztünk és a körülmények nem engedték csökkenteni a hézagot.
Ha visszagondolok rá,a legtalálóbb kifejezés:keserédes.
Huh,nem gondoltam volna,h pont erről fogok valamikor is beszélni egy focifórumon 