Remélhetőleg a nagy legendák nyomdokaiba lép
This is just... pic.twitter.com/FxBzTvE62n
— FC Barcelona (@FCBarcelona) July 16, 2025
Igen, valszeg ezértBob_Marley írta:Részemről a szép gondolatokat szoktam díjazni, rímelés nálam másodlagos, szeretem a "freeystlye" verselés formát, a ragrímeket mondjuk én se szeretem, de ha csak 3 sorral később fog rímelni vagy összevissza az nem gáz, vagy pl a versszak végére egy mondat ami egyáltalán nem rímel a több sor egyikére sem, kreatív, egyedi
Mondjuk lehet ezért van az hogy Tocy még soha nem tett Top 5-be
Most azért szabályosság volt részemről, téma "megkövetelte". Ebből a szempontból is szerintem a lazább témáknál nem a rímelés a fontos, hanem a mondanivaló, itt azért mindkettő.
Úgy érzem maradt még a versemben, de erre futotta, titkon egy Top 5öt jó lenne elérni(vagy folytatni a dobogó legalsó fokát
) de ez egy nagyon kiélezett kör lesz szép munkák születtek!
Egyetértek többnyire...mindenki jó verset írt szerintem, mondjuk a témáról olyan nagyon sok egyedi dolgot nem lehetett írni, bár én megpróbáltam. A rímelés viszont sokszor nekem se tetszik, nem mondom hogy az enyém a jó, csak nekem szimplán az ilyesfajta tetszik jobban. Ezt leírtam már sokszor, de nekem a pontozásnál ez az elsődleges, hogy kijöjjenek jól a rímek, lehetőleg több sor rímeljen, meg hát legyen értelme...de a rím az elsőEazzy írta:Hmm, majd mindegyik vers tartalmaz olyat, ami egészen kiváló, kis mozzanat, kis cselesség, de mégis a legtöbbnél azt érzem, hogy klisék hadakoznak egymással. Összesen két vers van, amelyiknél egyediséget érzek...sajnos a többi nekem nem jön be túlzottan. Nem mondom, hogy rosszak, de reméltem, hogy nem ezeket a sorokat fogja mindenki elcsépelni.
Meg a ragra rímelés tud még kiakasztani. Okés, néha van, én is használok, meg néha elkerülhetetlenül így jön ki, de amikor egy egész versszak lemegy a -hatoddal akkor az kicsit nekem erőltetett.
Viszont az én versemnél ezúttal legalább 6-7 biztosan több szavazatot fog kapni, mivel gondolom, hogy sokaknak ez totál mind1
1.
„Üres szoba”
Nyikorogva záródik az ajtó
a fény lassan kúszik tovább
Recseg lábam alatt a padló
por lepi el könyveim polcát
Mégis itt vagyok szabad
a világtól messze,távol
A zajokat kint hagyva
ez a szoba, mi istápol
Nem ér el ármány
Árész pusztító vihara
meghalnék itt árván
az éltemnek már mi haszna ?
Kerestem szerelmet,
egy gondoskodó Máriát
ki mint gyermekét, Jézust védelmezzen
de ez már hiú ábránd
Szél fúj be az ablakon
a függöny cikázva lobog
Lent az utcán kétes alakok
szívem hevesen dobog
„Eljött értem Lucifer katonája?”
ezek a gondolatok vannak bennem
itt sincs megnyugvásom a” szobában”
az életemnek véget kell vetnem…
2.
Egyedül
Voltam, s leszek egyedül
mint téli tájban napsugár
Ha Ő egyszer belendül
Nincs ki engem hazavár
Árnyékként követ éjszaka
Elbújni felesleges kardcsapás
Mosolyszünetből jövet épp haza
Vár az isteni megváltás
De nem enged el úgy hallom
Hogy szabadon az égbe fel
Repüljek mint luftballon
Ha kislánytól kiszökkel
Nem kapálódzok hát többet
Hagyom, hogy beborítson
Elterülni érzem jó ötlet
Hogy könnyebben szorítson
Biztosan honnan tudom,
hogy ez olyan vad magány?
Nézz csak ki az ablakon!
Nem nevet már kacagány
Biztosan honnan veszem,
hogy ez a vége már?
Mert nem vagy itt velem
Nincs ki engem hazavár
3.
Depresszív magány
Elborít a rossz kedv, hogy ha egyedül vagy,
Ha minden ember a Földön téged egyedül hagy.
Nincs kivel beszélgess, a lelked megfagy,
Kérlek Drága Istenem, egy lelkitársat adj!
Nincs semmi másod, csak a sötét gondolatod,
Neked nem szánt senkit a Sors, ezt így gondolhatod.
Csak kóborolsz az utcákon, egy hangot keresve,
Egy álomkép az a lány, a lelkedben eltemetve.
Vegetálni sincs értelme a Földön pár nélkül,
Mit ér az élet mondd meg nekem, egy igazi társ nélkül?
Ilyeneken gondolkodsz, mígnem arra jutsz végül,
Az élet sz...! A depressziód mélyül...
Egy emberre vágysz, kinek a szíved kitárhatod,
De ez nem osztályrészed, ezt itt csak várhatod.
A negatív dolgokkal az idegeid rághatod,
De nem vagy vele előrébb, nézd meg, láthatod.
Mégis...homályos a világ és szürkének tűnik minden,
Lassan kicsordul a könnyed, mert csak ezt adta az Isten,
Már a fű sem zöldül és az ég sem kékül,
A magánytól minden ember bizony halálra rémül.
Nem szeret senki sem, kitaszított lettél,
Úgy érzed ott hibáztál, amikor levegőt vettél,
A keserű Élet-citromból bőségesen ettél,
"Csak egy társat szeretnék!" rimánkodni kezdtél.
Magányos vagy, de ezt tovább már nem bírod,
Előkapsz egy tollat és az érzéseid leírod,
De nem leszel jobban, így a fejed kopaszra lenyírod,
Majd leülsz otthon és egyedül magad leiszod...
Reggel felébredsz, de semmi nem változott,
Az újdonság a Nemzeti, amit a szomszéd áthozott,
Csak azt látod magad előtt: Aki magányos, az rátoszott!
"Ó te rohadt Élet...légy mindörökké ÁTKOZOTT!!!"
De valami nem változik: még mindig nincsen párod,
Egyetlen társad van, a saját szolid magányod,
"Öngyilkos leszek" ezt hangosan kiáltod,
Na ez az barátom, amit nem kellene csinálnod.
4.
Idegen helyen alszok
Idegen helyen alszok, a hidegtől fázok,
lelkemben vihar, eső, és ázok.
Idegen helyen alszok.
Többször is éreztem már,
hogy csak sodor engem az ár,
hogy egyszerűen gyenge vagyok,
ide-oda rugdosnak a nagyok.
Vannak társaim, de még sincsenek,
elvagyok velük, de még sincs egy igazi,
kinek elmondanám a legnagyobb bánatom,
ki a hátam mögött is ki áll mellettem, és nem rágalom.
Persze vannak jó pillanatok, de ezek mulandók,
hullámvasút az egész,
előbb-utóbb összedől a kártyavár,
én meg csak várok rád.
Elvont mindenki, de én még elvontabb lennék?
Itt nem azon van a hangsúly, hogy milyen jót ennék,
hanem, hogy kivel, hogy kivel ennék,
kivel akárhova mennék.
Nem találom a helyemet ebben a világban,
próbáltam beilleszkedni, mind hiába.
Sose akarnak összejönni a dolgok,
amikor már azt hiszem jó vagyok,
ledől minden, és csak pislogok.
Ilyenkor magam elé bámulok.
Akikben bíztam, ők már nincsenek számomra,
mindig is akartam egy valakit, akire úgy tekinthetek, mint a páromra,
de mind hiába.
Rossz helyre születtem, pedig én szerettem.
Idegen helyen alszok.
5.
Fájó a reggel, melyeken nem vagy velem,
Fájó az este, mert már nem vagy nekem,
Előttem az arcod, de már nem látlak,
Egyek voltunk, szívedet lelkembe zártam.
Te jelentettél mindent, te voltál az életem,
Miért hagytál el? Csak ezt kérdezem,
A szürke pesti utcákon lézengek,
Nincs életcélom, csak fájdalom a lényemnek.
Most, hogy szerelmed nem lobog,
Már a Hold is másképp ragyog,
A testemet körbejárja a kínzó magány,
Mert nem vagy velem, ezen a borús éjszakán.
Remélem tudod, hogy mindig melletted leszek,
Még akkor is, ha már nem fogod a kezem,
Mert míg élek, szívemből szeretni foglak,
Sosem felejtem el, ahogy csókollak.
Érzem, egyedül fájdalmasan fuldoklom,
Megöl a magány, haldoklom...
6.
Magányos álom
Egyedül a magányban
Cigaretta a számban
Whiskey a kezemben
Miért tetted ezt velem?
Egyedül a magányban
Mint egy elveszett kamrában
Sötét van, félek
Gyere vissza, kérlek
Egyedül a magányban
Már lejártam a lábam
De még mindig kereslek
Belül már temetlek
Egyedül a magányban
Ülök egy kabátban
Indulásra készen
Lassan itt a végem
Egyedül magányban
Bölcsőben, sírban, bánatban
Irány a temető
A magány, nem túl felemelő
Egyedül magányban
Párom mellett az ágyban
Végre felébredtem
A magányos álmomnak, véget vetettem.
7.
Magányos élet
Hirtelen, hívatlanul érkezik és maradni akar,
S nem tettei, hanem kínzó csendje zavar.
Azt kívánom, hogy bárcsak ne lennék egyedül,
S nem hallanám szomorú dalát, mit nekem hegedül.
Félek. Jobban tartok tőle, mint bármi mástól.
Ránézek s remegek: Előtte papír, kezében toll.
Írásra szánja el magát, a sorsom vési éppen alant,
Kegyetlen s halálos költő, kinél fegyver a lant.
"Miért vagy itt nálam? Miért vagy itt velem?
Miért lesz otthonomból egy sötét, rideg verem?"
Kérdem tőle, s közben remegek mint a nyárfalevél,
Írás: stop. Arccal felém fordul, érzem felmér.
Várok, mint halálsoron egy utolsó elítélt.
Imádkozni kezdek. Könnyem csordul egy kis hitért.
Hinni, leginkább egy hű és szerető társban
Ki velem van és mellettem áll, ha baj van.
De nekem most ez nem jár, csak a magány,
Reményem egy boldogabb életre halovány.
De nem adom fel, mert lesz valaki, érzem,
Ki rám vár, ragyogó napsugárként az égen.
Hé, ismeretlen idegen, kit érzek idebenn:
Kérlek, hagyj csókot magányos szívemen...
8.
Vándorok vagyunk egy rohanó világban
napról-napra élve
néha vidáman - néha szomorúan
kiútra várva
gyakran hamis kincsek után járva.
Rideg világban élünk igaz szóra várva
de félünk hinni neki - ez a létünk átka
félünk bízni, mert túl sok az álnok
önmagát fényező nagyhangú szónok
ki belülről oly' üres, mint egy Tesco-s túrós táska
discokban és plázákban tenyészik a fajtája.
Hiába tudjuk, hogy lépni kellene,
hogy a magány sötétjéből a szeretet fénye vezethet kifele
ha örökké csak másra várunk, hogy az első lépést
Ő tegye meg
kinek azt is tudnia kellene
a lelkünk köré emelt falon bejutni hogyan lehetne.
Ülünk csak méla önsajnálatba süppedve
észre sem véve
hányszor szóltunk nyitott kapukat döngetve
inkább elsunnyogtunk, magunkon még véletlenül sem segítve
vissza az önkéntes száműzetésbe.
Amíg a csigaházból elő nem bújunk
a világ felé egy cseppet sem nyitunk
a magány lesz a társunk
félelmeinkből lesz a legjobb barátunk
míg a nyitott kapukon legalább betekinteni nem tudunk.
9.
A magányhoz
Szeretnék ölelni valakit, de nincs kit.
Szeretnék jó szavakat mondani valakinek, de nincs kinek.
Óh, Magány! Szeretnék végre boldog lenni,
Ezért egyet kérek: az életemből lépj most ki!
Bárcsak valaki azt mondhatná nekem:
„Szeretlek! Veled akarom leélni az életem!”
De soha senkitől nem hallottam még ezt,
A baj velem lehet-e vagy sem?
Én próbálok barátokat gyűjteni,
De egyszerűen nem akar ez összejönni.
Óh, Magány! Keress valaki mást helyettem,
Nincs hely számodra az én szívemben.
Én a barátok élményeivel szeretnék gazdag lenni,
Ezért nem is fogok többet Rád gondolni!
10.
Magányzárka
Rideg, bús falak között,
Ahová a magány beköltözött,
A nap is éjnek öltözött,
A gyász magához kötözött.
Fájdalomtól csorbult szív,
Sok-sok könnyet előhív,
Fojtogat, mardos a kín,
Nem érdekel mi van kinn.
Nálad sikert nem arattam,
Elhagytál, magamra maradtam,
Folytatni hiába akartam,
Utánad potyára kapartam.
Itt ülök hát üres lélekkel,
Újra felidézett emlékekkel,
Lassan kifakuló képekkel,
Sebbel, mit személyed tépett fel.
Fordulnom pedig nincs hova,
Feldereng barátoknak sora,
Kik miattad lettek oda,
Dobtam őket, óh, én ostoba.
Késő már bármit tennem,
E pirulát le kell nyelnem,
Magam miatt kell szenvednem,
Amiért a kísértésnek engedtem.
A remény lángja pislákolva ég,
Hogy lesz erőm kitörni innen még,
A magányzárkában vendég,
Sokáig voltam, már elég!
De visszahúznak erős karok,
Rádöbbentenek, egyedül vagyok,
A lélek terhei igen nagyok,
Félek, hogy alatta ragadok.
11.
Meghalni egyedül
Sápadt holló repül át a város fölött,
Egyedül vagyok a négy fal között,
Gyertyám már csonkig égett,
Hajam szála őszbe lépett.
Elmúlt már fölöttem az idő,
Gondolataim zakatolása őrjítő
Narancssárga gondolatok az agyamban
Átváltanak szürkévé magamban.
Elmúlt a nyár és a fény,
Csípős napként fogy a remény.
Szívemben nincs hely másnak,
A magány rabszolgái mélyre ástak.
Mint az ér mely tengerré duzzad,
Egyre vesztettem el az álmokat,
Nem ér már semmit életem,
Keresem a saját végzetem.
Mint szürke majom a ködben,
Elvesztem lélek-rengetegben.
Utálom az embereket, hegyeket, tavakat,
De főképp talán saját magamat.
Nincs már fény az alagút végén,
A pokol kapujához érvén,
Egyre inkább közel az ítélet
Véget ér számomra ez a mocskos élet.
Szerintem már az elején leszögeztük, hogy nem ér PM-et bemásolniGame90 írta:Remélem mindenkinek tetszett a téma, én most élveztem a legjobban a versírást, nem tudom, hogy a többiek milyen minőségű munkát hoztak össze, de szerintem idáig ez lesz a legjobb/legkiegyensúlyozottabb forduló.
Láttam este 10ig van a határidő, ha esetleg megoldható én csak éjfél körülre tudom elkészíteni a munkámat.Plusz 2 órával toljuk ki a határidőt ha van rá mód.miihii írta:Skáccok! Legyetek Magányosak,mert eddig csak a top5-re való alkotmány készült el és este zárul a kör
Sajnos most sem tudok sokat ígérni...lesz vers a magányról, de hogy péntekre....nemtom. Megint zűrös hetem lesz. Sajnos inkább hétvégén tudnék írni, így lehet vasárnapra tolódik ez is, de igyekszem elkapni egy nyugodt órámat...miihii írta:Csapassátok neki,mert ez érdekes körnek ígérkezik.Remélem mindenki időben elkészül a művével.
Nem örülök ennek, mert konkrétan verte a versed a mezőnyt "komolyabb hangvétel" - kategóriábanEazzy írta: Örülj, hogy kicsúsztam az időbőlDe a héten elkaplak!
Örülj, hogy kicsúsztam az időbőlEl fanático írta:Ezt nem mondjátok komolyan, hogy megnyertem a fordulót?![]()
Az eddigi három közül ezt a versemet éreztem a leggyengébbnek, ugyanakkor ezzel kínlódtam meg a legjobban...
Köszönöm mindenkinek a szavazatot!