Més que un viatge, avagy az Eurobarça Katalóniában
Kezdődik a nagy kaland!
Az előző, „nulladik részben” az olvasók megismerhették az első Eurobarçás túra előzményeit, a szervezés érdekesebb pillanatait egy utazó szemszögéből. A mostani részben végre megkezdődik a nagy utazás, felelevenítjük a majd’ egy napos autózás élményeit, valamint az első napok programjáról is szó esik.
„Gépkocsiba be, ablakot le, könyököt ki, kettesbe be…” 2009. augusztus 16.-án kora reggel Budakalászon gyülekezett az Eurobarçás utazás nyolc résztvevője, majd reggel hat óra körül minibuszukkal megkezdték a körülbelül 2200 kilométer levezetését Barcelonáig. Jómagam kilenc óra körül csatlakoztam Tornyiszentmiklósnál, ahonnan rövid ismerkedés után meg sem álltunk a határ túloldaláig, a pincei pihenőhelyig. Az első órák (vagy inkább az első nap) számomra a nevek memorizálásával telt, bár három Peti és két Robi is volt a csoportunkban, kellett ennyi idő az ismerkedésre. A magyar szakaszon Ádám (szergoka) fuvarozott minket, majd Szlovéniában Tamás vette át a kormányt, harmadik sofőrünk pedig Balázs (VIII. Henrik) volt. 3-4 órás váltásokkal, épségben lefuvaroztak minket Katalóniáig, köszönjük nekik! Délnyugati szomszédunkon gyorsan „átverekedtük” magunk, a matricás autópálya rendszer miatt itt akadt a legkevesebb gondunk a fizetőkapukkal. A Ljubljana – Celje – Sežana útvonalon kb. három óra alatt végigszáguldottunk (a sebességkorlátozásokat természetesen mindenhol betartva
). Ezután egy jóval hosszabb etap következett, Olaszország északi részén. Trieszt, Velence, Verona, Brescia és Bergamo mellett haladtunk el, megállásokkal a fizetőkapuk miatt. Milánóig sikerült általában jól besorolni a kapukhoz, a divat fővárosában azonban egy olyan kaput céloztunk meg, ahol kártyás fizetési mód volt lehetséges, nem pedig készpénzes. Visszatolatni nem lehetett a mögöttünk várakozók miatt, de a csapatnak 5 perc ékes magyar beszéddel sikerült meggyőznie az automatát (!), hogy engedjen át bennünket.
Ezzel sikerült 22 eurót spórolnunk, amit később „karitatív” okokból Barcelona - minden bizonnyal- legdrágább bárjában költöttünk el… Minden esetre nagy megkönnyebbüléssel hajtottunk tovább, hiszen a rendőrök sem vettek üldözőbe, és egy videómegosztóra sem kerültünk fel ügyetlenkedésünkkel. A francia határ, Ventemiglia felé haladva csodálatos tájakon hajtottunk végig. Nagyszerű látványt nyújtottak a Piemont és Ligúria határán elhelyezkedő hegyek a sok alagúttal és viadukttal, valamint a bércek és a tenger „összeolvadásánál” elhelyezkedő falvak, városok. A Côte d’Azur-ön megcsodálhattuk a tengerparti nagyvárosokat, amelyek különösen a visszaúton, este, kivilágítva voltak lélegzetelállítóak. Nizza, Cannes, Aix, Nimes és Montpellier érintésével jutottunk el a spanyol határig, (sok megállással a viszonylag rövid, fizetőkapus szakaszok miatt) ahova már jócskán az éjszaka közepén érkeztünk. A Costa bravai autópálya-szakasz után holtfáradtan (sofőrök és navigátorok), illetve az alvási lehetőségtől felüdülten (hátsó sorokban utazók) három óra körül érkeztünk meg Barcelonába. Mivel nem akartuk felébreszteni szállásadónkat, elhatároztuk, megnézzük a Nou Campot…
Kedves GPS-ünk egész várost átölelő körutazásra vitt minket, de az elszánt utazókat még ez sem (sőt, a piros lámpák sem) tántoríthatták el szándékuktól. A „szentély” sötétben is impozáns látványt nyújtott. A környék a turisták hada helyett sötétedés után az „éjszakai pillangókat” vonzotta inkább, úgyhogy gyors nézelődés után inkább visszaindultunk szállásadónkhoz. Carmen készségesen elnavigált lakóhelyünkhöz; majd a bőröndök felcipelése és a szobák elfoglalása után mindenki megkezdte jól megérdemelt pihenését…
Szállásunk a Sagrera metrómegállótól nem messze helyezkedett el, egy ötödik emeleti lakásban tartózkodtunk. Szépen berendezett, díszített otthonban laktunk, a közelben volt szupermarket, internetező hely, bár, és hangulatos zöld terek is.
Ébredésünk „magyar idő szerint” reggel 9-kor történt, belső óránk viszont hiába mutatott ennyit, valójában dél elmúlt mire felkeltünk az ágyból. Szerencsésen megérkezett a „Peti Triumvirátus” harmadik tagja Ilúvatar is, aki repülővel utazott, így némileg kipihentebben vethette bele magát a nyaralásba. Ezután a csoport egyik fele elindult bevásárolni, míg a másikak otthon maradtak és várták szállásadónkat, aki kettő óra körül meg is érkezett. Két lengyel diákhölggyel érkezett, akik segítettek áthidalni a nyelvi különbségeket, angol mondataikat én tolmácsoltam az érdeklődőknek. Rendeztük a szállás díját, majd általános ismertetőt is kaptunk a várostól, metróról, bevásárlási lehetőségekről.
Miután újból összeállt a csapat, elindultunk a Sagrada Família megtekintésére. Szerencsére lakásunk két metróvonal találkozásánál feküdt, így mindenhova könnyen, gyorsan eljuthattunk. Mindenkit lenyűgözött a Gaudi által tervezett, és még ma is épülő Szent Család templom, rögtön megszülettek az első fényképek, megkezdődött a memóriakártyák telítése. A „Jövő Temploma”, mely csakis közadakozásból épül, a jelenlegi számítások szerint 2026-ra készülhet majd el. A neogótikus és kubista jegyeket ötvöző épület mellett található a Barça egy kisebb, hivatalos boltja, valamint sok kiskereskedés, melyeket arab üzletemberek üzemeltetnek. Itt is szinte minden kapható volt, ami az utazóknak szükséges lehet és az árakból alkudni is lehetett. A Sagrada utunk egy központi eleme volt, többször visszatértünk ide barcelonai tartózkodásunk alatt.
Este Antoni Gaudi másik két híres építményét, a Passeig de Grácián (Barcelona Váci utcája) található Casa Milát és Casa Batlló-t néztük meg. A „La Padrera-ként” (Kőfejtő) ismert Casa Milá jellegzetessége a hullámos épülethomlokzat és a bejárata előtt kígyózó turistasor. A Battló az organikus építészet remeke, nincs egy egyenes vonal sem a házban. Mivel az esti fények nem voltak megfelelők a fotózáshoz, megbeszéltük, hogy nappali fényben is megcsodáljuk ezeket az épületeket még egyszer.
Hazafelé már mindenki kellően szomjas és éhes volt ahhoz, hogy a metrózás előtt betérjünk egy bárba. Valószínűleg sikerült Barcelona legdrágább éttermét kiválasztanunk, ráadásul zárás előtt nem sokkal… A pincér hölgy a második kör sör/bor/üdítő elfogyasztása előtt megígértette velünk, hogy az lesz az utolsó, sőt, nyomatékosításképpen összeszedték a többi asztalt is a térről.
Nem ez volt a legnagyobb „megrázkódtatás” az este, hanem a számla érkezése. Közös megmaradt pénzünk nagy része ráment a két kör innivalóra…
Hazaérve mindenki tele hassal (némelyikünknek inkább a cech feküdte meg a gyomrát) tért nyugovóra. Kellően izgatottak voltunk, hiszen a következő nap programja, - ráhangolódásképp a szerdai Gamper Kupára - a Nou Camp megtekintése volt; melyről a következő részben olvashattok. Tartsatok velünk akkor is!
Ezeket a képeket kérném hozzá:
Címlapra:
Cikkbe:
Szerk.: HA lehetséges bennehagyni a smiley-kat, akkor maradjon benne plíz, így szerintem közvetlenebb.
Cikkbe: 
Nem tudom hol, de valahol a napokban hallottam erről vagy olvastam, esetleg egy nyilatkozatban vagy egy elemzésben, fogalmam sincs.
)
