Euroliga ellenfeleink: Montepaschi Siena

euroliga 2004/2005

Euroliga ellenfeleink bemutatását célzó sorozatunk következő egyesülete az olasz Montepaschi együttese, amely az elmúlt évben a Final Four-ig jutott, ezzel érve el a klub eddigi legnagyobb nemzetközi sikerét.

Az első klub amely Olaszországban komolyabban, szervezett keretek között játszotta és tanította a kosárlabdát. A jelenleg Montepaschi Siena néven vitézkedő egyesület azonban csak 1973-ban szerepelt először az A Ligában. Az azóta eltelt három évtizedben töretlenül fejlődött a csapat, és az addig is csodálatos körülmények között dolgozó kosarasok helyzete csak tovább javult az idő múlásával.

Az igazi áttörés alapjait a 90-es évek elején kezdték el építgetni azzal, hogy szerződtették a híres sztáredzőt Valerio Bianchinit és a bedobó Darren Dayet. Ezzel stabilizálták a gárda helyzetét a közvetlen élvonalban, azonban a komolyabb eredményekért rendesen meg kellett dolgozniuk. A kemény és hosszan tartó munka meghozta a várva várt gyümölcsét, és a 2001-2002-es szezonban a Siena megnyerte történelme első trófeáját, amit egy nemzetközi sorozatban, a Saporta Kupában sikerült elérni a társulatnak. A nemzetközi siker és a vezetőség erőfeszítései után a következő idényre már olyan sztárokat tudtak igazolni, mint Turkcan, Ford vagy Kakiouzis. A „nagybevásárlás” következménye (is) volt, hogy a kisebb-nagyobb hullámvölgyek ellenére a 2002-2003-as szezonban egészen az EuroLiga négyes döntőjéig (Final Four) meneteltek. Az elődöntőben vereséget szenvedtek a „honfitárs” Bennetton Trevisotól, de a bronzcsatában két vállra fektették a nagyon erős CSKA Moszkvát. Ennél nagyobb meglepetés talán csak az volt, hogy 2003-2004-es szezonban még erre is rápakoltak egy-két lapáttal és ismét bejutottak a Final Fourba. Szerencsétlenségükre újra egy olasz csapat, a Skipper Bologna állt a döntő bejárata előtt. Az elődöntőben vereséget szenvedtek, azonban ezért néhány héttel később az „itáliai” pontvadászatban vigasztalódtak. A playoffban már nem kegyelmeztek az ellenfeleknek (Varese, Pesaro, Bologna) és 9-0-s „söpréssel” lettek bajnokok. A döntőben tehát visszavágtak a Skippernek az EuroLiga elődöntőjében elszenvedett vereségért és így történelmük során először hazavihették a „scudettot”.

A csapat modern kosárlabdát játszik és ehhez természetesen megvannak a megfelelő játékosai is. Az irányító poszton a macedón válogatott Vrbica Stefanov nyújtott hétről-hétre kiemelkedő teljesítményt. Az EuroLigában mérkőzésenként 3 gólpasszt osztott ki társainak, de ha neki kellett befejeznie egy akciót, akkor sem volt gondban, mivel a hárompontos vonalon túlról 51%-os, míg a büntetővonalról 90%-os pontossággal célzott. A dobóhátvéd pozíciójában legtöbbször az amerikai Marvis Thornton (ismertebb nevén „Bootsy” Thornton) kapott lehetőséget. A vezetőség a társak és a szurkolók is teljes mértékben elégedettek voltak a teljesítményével ezért már újraszerződtették a következő évadra is. A külső sort erősíti még a Virgin-szigetek nemezti csapatában is szereplő, kitűnő fizikai adottságokkal rendelkező bedobó, David Vanterpool. A palánk alatti „osztag” tagjai az olasz válogatott Chiacig és Galanda, őket segíti a litván nemzeti csapatban érdekelt Zukauskas és a már említett görög válogatott Kakiouzis is.

Az egyik center, David Andresen elhagyta a csapatot és a CSKA Moszkvához igazolt, igaz a vezetőség nem szomorkodott sokáig és rögtön körül is nézett az átigazolási piacon. Ennek következményeképpen eddig már négy új játékos érkezett a Montepaschi bajnokcsapatához. A Reggio Calabria csapatától érkezett Sienába az olasz válogatott egyik irányítója Davide Lamma és a nigériai center Benjamin Eze. Az igazán „nagy halak” azonban csak ő utánuk akadtak a hálóba. A „halászás” eredménye volt, hogy az Ulker Isztambultól a csapathoz érkezett az NBA-t (Philadelphia 76ers) is megjárt görög center Efthimios Rentzias és a Lottomatica Roma csapatától a rutinos hátvéd, Carlton Myers.

Toscanaban reménykedhetnek a szurkolók mert az eddig is erős csapatot tovább erősítették a klub elöljárói és szponzorai. A Siena eddigi történelmét és teljesítményét összegezve megállapíthatjuk, hogy a Montepaschi üstökösként robbant be az európai kosárlabdába és a becsapódását követően kialakult detonáció még mindig érezteti hatását.