Luis Enrique számol vele | Önkritikus: a kritikákra rászolgált
Daniel Alves teljesítménye évrõl évre gyengül, ám a játékos hozzáállása nem változott, továbbra is ugyanolyan önkritikus és elszánt a brazil, mint korábban. Alves úgy érzi, a klub és a szurkolók nem becsülik meg õt eléggé, pedig érzése szerint már kivívta magának a tiszteletet az évek során. A brazil ugyanakkor nem sértõdött meg, tudja, hogy a kritikák forrása a ténylegesen visszaesõ teljesítménye, és örül, hogy Luis Enrique számol vele. Alves beszélt még Suárezrõl, az idei szezonról, valamint a 2008-as és a mostani elõszezon közötti hasonlóságokról.
„Úgy döntöttem, hogy maradok a Barçában. Tudom, hogy el fog érkezni az a nap, amikor távoznom kell, de úgy szeretnék búcsúzni Barcelonától, hogy úgy emlékezzenek rám ,mint egy nagyszerû profira. Ha most kellett volna távoznom, nem így éreznék. Úgy tûnt, hogy minden, ami a klubnál történik, az én hibám. Természetesen az én személyemet terhelõ felelõsséget vállalom.”
Hogyan indul neki a szezonnak?
„Mint mindig. Most is nagyon sokat beszélnek rólam, de már megszoktam. Olyan ember vagyok, akit a kritikák motiválnak, mert a dicséretekkel nem sokra mész, ellenben a pofonok, amiket kapsz, jó útra téríthetnek. Egyetlen egy dolgot nem tehetsz: a kritikák nem befolyásolhatnak negatívan, csakis arra használhatod fel õket, hogy fejlõdjél. Úgy érzem, ebben a klubban már kivívtam magamnak némi tiszteletet: 300 mérkõzés és 12 trófea. Megdolgoztam érte, hogy tiszteljenek. Hatalmas megtiszteltetés a számomra, hogy Luis Enriquével dolgozhatok, aki nagyon sokat követel tõlünk, ez pedig engem nagyon motivál. Nagyon jó munkát végzünk, és nagyon sokat dolgozunk. Ez a szezon óriási kihívás lesz.”
Ki fogja tölteni a szerzõdését?
„Egy évben gondolkodom mindig, és amikor a visszatérésem elõtt ugyanezt megkérdezték tõlem, már elmondtam, hogy beszélnem kell Luis Enriquével a terveirõl, mert õ lesz az, akivel az egész idény alatt együtt kell majd dolgoznom. Tudni akartam, hogy mi a szándéka a személyemet illetõen, amire õ úgy reagált, hogy számít rám, ezért én is elköteleztem magam mellette. Ez az egyik dolog. Nem fogok megváltozni a pályán kívül, ugyanúgy fogok dolgozni, mint eddig. Volt rossz két évünk, a kudarc rám esõ részét természetesen vállalom, de egy embert nem lehet megnevezni az egész csapat sikertelenségének okaként. A csapat együtt nyer, együtt veszít. Éppen ez a két év, és a mostani várakozások miatt döntöttem úgy, hogy maradok. Minél nagyobbak a várakozások, minél több a kritika, annál motiváltabb vagyok. Számomra ez a szezon kulcsfontosságú lesz, ez az, ami az emlékeimben frissen meg fog maradni. Mint már mondtam, úgy akarok távozni, mint egy igazi profi, aki ennek a klubnak a történelmét pozitívan befolyásolta.”
Ki nem becsüli meg eléggé?
„Kicsit mindkét fél: a klub és a szurkolók sem. De tudom, hogy én vagyok a felelõs, mert amikor az emberek megszokják a minõséget, nem elégednek meg az alacsonyabb színvonallal. Ez normális. Ugyanakkor úgy érzem, hogy másképpen kellett volna ezt megoldaniuk. Tudom, hogy el kell adni az újságokat, sztorikat kell kreálni, de tudomásom van arról, hogy a klub megpróbált a helyemre játékosokat igazolni. Érvényes szerzõdésem van, úgy mentem el a szabadságomra, hogy visszatérek, hiszen jó szájízzel akarok távozni, nem az elmúlt két évvel.”
Már Barcelonán kívül látta magát?
„Nem, soha, mert nem akartam távozni. Az elõzõ klubomból is úgy távoztam, hogy mindent megtettem érte, amit tudtam. Ha azonban mindent megteszek, és nem tisztelnek, az nem jó érzés, ezt nem néztem jó szemmel. Ha a klub úgy dönt majd, hogy nem tudok segíteni a csapatnak, távozom.”
Az igazgatóság nem bízik már Önben?
„Igen, a vezetésben voltak kételyek a személyemet illetõen, ezért is nem kellenek a mesék. Valós dolgokat akarok hallani. Nem vagyunk már gyerekek, ha úgy érzik, hogy nem vagyok eléggé jó már, mondják meg. Tettem már annyit ezért a klubért, hogy ne ezt a bánásmódot érdemeljem. Ezek miatt akartam tudni, mit gondol rólam Luis, aki azt mondta, számít rám. Most már csak dolgoznom kell, küzdeni a posztomért, játszani, és gyõzni.”
Önkritika
„Mint már mondtam, viselem a kudarcok rám esõ részét, felelõsnek is érzem magam, mert engedtem, hogy a csapat gyengüljön. Versenyzõ típus vagyok, aki dolgozik keményen, és egy ilyen játékosnak nem szabad engednie, hogy a játékostársai egy-egy vereség után lehajtsák a fejüket. Az elmúlt két évben nem alkottunk nagyszerû csapatot, az elmúlt évben pedig nem érdemeltük volna meg a bajnoki címet.”
Észrevette a változást a tavalyi évhez képest?
„Igen, észrevettem, de nem csak a múlt évhez képest, amirõl azt mondják, hogy az egész ‘Tata’ hibája volt. Ez a nagy probléma ebben a szakmában, hogy mindig bûnbakot keresnek, felelõst, akit lehet okolni. Mi, játékosok nem futballoztunk jól, és akkor ‘Tata’ a hibás? Ne nevettessetek… ‘Tata’ nagyszerû edzõ, és nagyszerû ember. Az elmúlt idényben összejöttek a dolgok, a csapat egyik fele az egyik irányba, a másik a másik irányba ment. Ez az igazság.”
Hasonlóság a 2008-as elõszezonnal?
„Igen, és ez pozitív. Nagyon jól igazolt a klub, itt pedig meg szeretném köszönni azoknak a játékosoknak a teljesítményét, akik már nincsenek itt. Nagy öröm volt velük egy csapatban játszani. Az új játékosok nagyon motiváltak, hasonló eltökéltséggel érkeztek ide a nyáron, mint mi 2008-ban.”
Suárez
„Szükségünk van néhány rossz fiúra, mert mindenki csak rám mutogat… (nevet – a szerk.) Nagyon jó játékos, igazi versenyzõ típus, remélhetõleg élvezhetjük majd a klasszis teljesítményét. Tudja, milyen szituációból érkezett ide. Néha a dolgok azért történnek meg veled, hogy erõsebbé tegyenek, el kell fogadni, és ennyi. Tudja, mit kell tenni, de én azt tanácsoltam neki, hogy ne változtassa meg a személyiségét, mert ezt teszi õt különlegessé. A végsõkig küzd, sosem adja fel. Nyilvánvalóan egy adott határt elérve kontrollálni kell ezt, de azt a szenvedélyt, amit érez a futball iránt, nem szabad elveszítenie.”
Félnek a Madridtól?
„Nem, sosem. Mindig is tiszteltük a Madridot, függetlenül az aktuális kerete erõsségétõl: történelem, tradíció, trófeák és természetesen a világklasszis játékosok. De félelem? Nem, az sosem volt, kölcsönös tiszteletrõl beszélhetünk. Meg fogják nehezíteni a dolgunkat, és hozzájuk viszonyítva eljön majd az idõ, mikor kiderül, hogy mire is aspirálhatunk ebben az idényben.”
