A tél igazolása: Piqué és a stabilitás

Enrique a kritikák után dicséretet is érdemel | Fejlõdési pontok

Az FC Barcelona tíz napon belül kétszer is legyõzte a bajnoki címvédõ Atlético Madridot, amivel bizony bejelentkezett a komolyabb trófeákért. Luis Enriquét joggal kritizálták a szezon elsõ felében, most joggal lehet dicsérni is, nem elfeledkezve természetesen a fejlõdési lehetõségekrõl. 
 

Az Atléticóra még sokan mindig legyintenek, és azt tartják róla, hogy egy tökéletesen védekezõ csapat, amely kreatív támadófocira nem képes. Messzebb nem is járhatnának az igazságtól, amit mi sem jelez jobban, mint az a tény, hogy a Bajnokok Ligája egyik fõ esélyese, a Real Madrid január elsõ felében két meccsen sem tudta legyõzni az Atléticót, és az idei szezonban a legjobb eredménye a BL-címvédõnek a ‘Matracosok’ ellen két döntetlen. Mi több, az Atlético az idei összes, a Real Madrid elleni meccsén be tudott találni a kapuba, míg a Barça ellen két meccsen összesen volt 3-4 lehetõsége, abból az egyik a tizenegyes. 
 
A Barça továbbra sem tökéletes gépezet, de ha Luis Enrique leteszi a voksát a stabilitás mellett, Xavit elfelejti a kezdõcsapatból, és egy-két játékosból, mint Pedro, Rafinha, Sergi Roberto vagy Adriano, akik a padról beállva adhatnak pluszt, jó formát hoz ki, úgy a katalánok komoly címekért harcolhatnak. 
 
A tél igazolásai: Piqué és Rakitic
 
A horvát játékos szerepérõl már írtunk korábban, most pedig már azt is kijelenthetjük, hogy amint lehetõséget kapott egymás után 3-4 meccsen folyamatosan, úgy feljavult a passzpontossága is, és szerda este már szenzációs labdákat is osztogatott a hatalmas mezõnymunkája mellett. Csak két példa: Suárez óriási helyzeténél finoman beemelte az uruguayi elé a játékszert, Messinek pedig a jobb oldalról teremtett nagy lehetõséget egy keményen meglõtt passzal. 
 
A horvát mellett Piqué formajavulására volt nagyon szüksége a Barcelonának. A katalán hátvéd az elmúlt években megérdemelte a kritikát, ám az õsszel már többé-kevésbé stabil teljesítményt nyújtott, ezt fejeli meg most azzal, hogy a csapat összeállásával az egyének határozottsága, önbizalma is megnõtt, nincs ez másként Piqué esetében sem. Mascherano idén is szenzációsan magas szintet hoz végig, mellette azonban Piqué kezd felnõni ismét a szinthez, ez pedig gólokban és szinte hibátlan védekezõmunkában mutatkozik meg.
 
A hátvéd hozzáállásáról tanúskodik az a jelenet, amikor Piqué sarokkal akadályozta meg az Atlético ellentámadását az elsõ félidõben. Itt természetesen szerencsére is szüksége volt, de azért tenni kell, Piqué pedig úgy néz ki, hogy sokkalta jobban koncentrál a játékra, mint az elmúlt években. 
 
Látható távolságban a komoly trófeák, de…
 
Ennyit tesz két hét, megfordult a világ, és lehetséges, hogy amilyen váratlan fordulat állt be a Barça játékában, olyannyira váratlanul fog véget érni ez a jó széria, ám egyelõre az Atlético egymás utáni kétszeri legyõzése ezt nem indokolja, így az mindenképpen kijelenthetõ, hogy ilyen fegyelmezett, hátul stabil, elõl kombinatív játékkal Európa legjobbjai ellen is gyõzelmi esélyekkel lép pályára a Barcelona. 
 
Ugyanakkor Suáreznek le kellene vetkõznie a görcsösségét. Ahogy Luis Enrique mondta, nagyon sokat segít a csapatnak az uruguayi, az elmozgásokkal területet teremt, ráadásul a korábbiakkal ellentétben most már meccsenként megvan 2-3 nagy lehetõsége, ám ezeket még rendre elhibázza. Ha Suárez ezt a túlfûtött bizonyítani akarást elhagyja, a gólok érkezni fognak, mert a képességét nem lehet megkérdõjelezni. 
 
Furcsa ezt leírni, de Dani Alves is „szárnyalásba” kezdett a csapattal párhuzamosan. Természetesen a régi Alvesrõl még mindig nem beszélhetünk, de az õszi szintjéhez képest jelentõs a formajavulás, és komoly hiba nélkül hozza le a meccseket a brazil. 
 
Most akkor minden tökéletes?
 
Egyrészt az Atlético elleni meccsekbõl kiindulni nem lehet, mert Mourinho együttesein kívül nincs még egy olyan csapat jelenleg Európában, amely a saját tizenhatosa elé betömörülve hasonló módon tudja megfojtani az ellenfél támadásait, mint Simeone együttese.
 
Másrészt az Atlético elleni meccsbõl annyiban ki kell indulni, hogy aki Simeone csapatát tíz napon belül kétszer is legyõzi, az számot ad a taktikai érettségérõl, a fegyelmezettségérõl, és arról, hogy tud alkalmazkodni az ellenfélhez, miközben nem feledkezik meg a saját erényeinek a kihasználásáról.