Vándorlás után Barcelonába

„Az új Patrick Vieira” A hízelgõ titulus, melyet bátyjától kapott, mindent elárul a Barcelona fiatal szerzeményének játékáról.

Yaya Gnégnéri Touré az FC Barcelona idei második szerzeménye Thierry Henry után, és a leigazolásának jelentõsége remélhetõleg felér majd a francia klasszis megszerzésével. Remélhetõ ez annak fényében, hogy Touré egy nagy hiányosságát egészíti ki a csapat szerkezetének: egy erõs, lendületes, kreatív, támadni is képes, távolról is kiválóan lövõ fiatal védekezõ középpályás.

Yaya Touré (1983. május 13.) elefántcsontparti születésû, eddig 21 alkalommal húzhatta fel magára hazája válogatottjának mezét, melynek során 4 gólt szerzett. Családjában nem õ az egyetlen focista: bátyja, Kolo Touré az Arsenal csapatában szerepel, míg öccse Ibrahim Touré a francia Nice alkalmazásában áll. Yaya 1996-ban kezdett játszani az ASEC Mimosas akadémiában. Érdemes megjegyezni, hogy ebbõl a klubból indult útjára Yaya mellett többek között Kolo Touré, Aruna Dindane, Salamon Kalou, Didier Zokora, Emmanuel Eboué, Gilles Yapi, Donald-Olivier Sié vagy éppen Abdoulaye Traoré.

Yaya két év után, 1998-ban sok klubtársához hasonlóan, a K. S. K. Beveren csapatához került tovább, ahonnan újabb két év után az ukrán Metalurg Donyeck gárdájához igazolt. Ez a klubváltás annak ellenére csalódásnak számított, hogy új csapatából válogatták be elõször hazája válogatottjába, hiszen több elefántcsontparti kortársa, mint például Eboué, már Franciaországba vagy Angliába szerzõdött. 2005-ben az Eurosport a legígéretesebb fiatal tehetségek sorába választotta.

2005-ben aláírt az Olympiakosz csapatához, ami Yaya eddigi pályafutásának egyik legfontosabb állomása volt. Elõször is együtt játszhatott a Barcelona egyik legnagyobb legendájával, Rivaldóval; másrészt ebben a csapatban szerezte elsõ címeit: bajnoki elsõség és kupagyõzelem; harmadrészt a görög csapattal mutatkozhatott be elõször a Bajnokok Ligájában, ezzel megalapozva nemzetközi elismertségét. 2006-ban az Olympiakosz játékosaként fontos válogatott mérkõzéseken is megmérettetett az „Elefántokkal”: elõször az Afrikai Nemzetek Kupája döntõéig masírozott csapatával, ahol büntetõkkel véreztek el Touré-ék Egyiptommal szemben; majd a németországi Világbajnokság következett, ahonnan sajnos a szép játék ellenére gyõzelem nélkül kellett búcsúznia az afrikai gárdának.
Touré eközben már a továbblépésen gondolkozott, jelezte is távozási szándékát az Olyimpiakosz vezetõinek. Az Arsenal csapatába szeretett volna igazolni, hogy együtt játszhasson testvérével, de meghiúsult az üzlet, így az eligazolása végül igen botrányosra sikerült.

Nem csatlakozott csapata keretéhez az elõszezonban, és követelte, hogy adják el. Azzal vádolta az Olympiakoszt, hogy nem fizették ki a járandóságát, ezzel szemben a görögök állítása szerint éppen Yaya hazudott, hogy kierõszakolja az eladását. Ebben a helyzetben a klub végül beadta a derekát, és a sok neves kérõ közül (Chelsea, Manchester, Arsenal, Marseille, Monaco, Lens, Lyon, Milan) a hercegségbeli csapat lett a befutó.
Yaya így beszélt a Monaco-ról: „amikor kisrác voltam Elefántcsontparton, a Monaco partneregyesülete volt az edzõközpontnak ahol játszottam, és a csapattársaimmal mind arról álmodtunk, hogy odamehessünk! Az, hogy felfedezhetem a Championnat-ot a Monacóval, olyan, mint egy gyermekkori álom megvalósulása.”

A nagy várakozás és a szép szavak ide vagy oda, a Tigris bemutatkozása új csapatában nem volt valami zökkenõmentes. Bölöni László a bajnokság elsõ 10 mérkõzésén a kispadot koptatta vele, és csak az idény közben aláíró új edzõ, Laurent Banide érkezése után lett belõle meghatározó játékos. Banide támadó szellemû focit játszatott csapatával, amiben Yaya játéka kulcsfontosságú volt mind labdaszerzõ, mind támadó középpályásként. A Barcelona új szerzeménye ebben a szerepkörben végre kibontakoztathatta rendkívüli erejét, játékintelligenciáját és technikáját.

Az idény végeztével újra felmerült Yaya eladásának lehetõsége, de az egyik lehetséges kérõt nagyon korán kizárta a játékos: egy hónappal ezelõtt azt nyilatkozta, hogy eleget játszik bátyjával a nemzeti csapatban, és hosszas beszélgetések után úgy döntöttek, hogy jobban szeretnék egymás ellen megmérettetni magukat, mint együtt játszani hétrõl hétre. Akár közrejátszott ez az eset a katalánok új 17-esének döntésében, akár nem, az elefántcsontparti játékos végül a Barcelona csapatát választotta, ahová 2010. június 30-ig írt alá, 9 millió euró ellenében.

Adatlap:

Yaya Gnégnéri Touré „Tigris”
1983. május 13.
Magasság: 1,87 m
Súly: 78 kg

Pályafutás:
2000-2001 Asec Abidjan
2001-2002 Beveren 28/0
2002-2003 Beveren 30/3
2003-2004 Beveren 12/0 Metalurg Donyeck 11/1
2004-2005 Metalurg Donyeck 22/2
2005-2006 Olympiakosz 19/3
2006-2007 AS Monaco 27/5

Elsõ válogatottság: 2004. április 28., Guínea ellen.
Válogatott szereplések: 21
Válogatott gólok: 4

Egyéb adatok:
Jobblábas
Poszt: védekezõ középpályás
Mezszám: 17

Írta: Marci

„