A Trianon tökéletes példa arra, miért nem fogunk tudni a rasszizmuson sem felülemelkedni. A trianoni sérelmek is azért vannak bennünk, mert mind a mai napig táplálják belénk a sértettség érzetet miatta. Félreértés ne essék, szerintem sem volt korrekt, csúnyán elbántak velünk, és a mai napig hatással van emberek életére, már elsősorban inkább politikai céllal van felhasználva. Minden évben amikor jön a trianoni évforduló jönnek a cikkek, a videók, stb. és a legtöbbször nem szimpla megemlékezések, hanem felszítása a dolgoknak, és belénk nevelése, hogy ha Te nem háborodsz fel ellene nyíltan, nem is szereted a hazádat.daffy írta: ↑2020.12.10. 17:03:48Egyfelől értem amit írsz,hovatovább egyet is értek vele. Az igazi gondolataimat nem nagyon tudom szavakba önteni. A kérdésem az,hogy mi a megoldás? Hogy kell hívni a feketét,ha ez nem megfelelő? Mi az,amit nem tud majd visszavezetni az ő vagy valószínűbben ősei sanyarú múltjára? Vagy mi az,amit majd nem akar visszavezetni?
Mindenkinek fáj a múlt,még ha ő nem is élte meg. Sok ismerős huszonéves habzó szájjal Trianonozik. Én bevallom,a történelmüket sokkal hiányosabban ismerem,mint ti. (nyilván rabszolgaság,elnyomás,mészárlások megvan). Én nem szeretem a múltat felhozni sok dolognál,igyekszem továbblépni,előre tekinteni. Ez hol jó,hol rossz. De végtére is azt gondolom,hogy amíg a "feketék" és mindenki más együtt nem képes ezt elengedni,addig rasszizmus/"álrasszizmus" lesz a fekete jelző.
A rasszizmus elleni harcnak sem az kellene legyen a kulcsa, hogy mindenhova kiplakátoljuk, hogy ne legyél rasszista, és betiltunk szavakat, szobrokat, történelmi eseményeket. A kulcs az emberek gondolkodásmódjának a megváltoztatása lenne, hogy jobban elfogadjuk a másikat, és értékrendben ne tegyünk különbséget embertársaink között valamilyen rasszba sorolás miatt, hanem kizárólag a saját maga által tett és képviselt dolgok alapján alkossunk véleményt valakiről.
Amikor munkatársat vesz fel valaki a céghez, akkor tényleg a képességeit és személyiségét nézze, ne a nemi hovatartozását, bőre színét, stb.
Ehhez egy komoly gondolkodásmódbeli változás kell már a gyerekkori neveltetéstől kezdve, mert ezek a dolgok belénk vannak nevelve, és nagyon nehéz levetkőzni. Ami pedig a legfontosabb idő kell hozzá, és el kell fogadni a tényt, hogy ez bizony időbe telik, mert felnőtt emberek gondolkodásmódját nem tudod megváltoztatni egy-egy törvénnyel.
Teljesen megértem azokat az érveket, hogy mi nem érezzük át azt amin keresztül ment a fekete társadalom, az elnyomáson. És megértem, hogy bizonyos dolgokban érzékenyebbeknek kell lennünk velük szemben. A konkrét rasszizmus ellen igen, fel kell lépni ezt is elismerem. Szóval ha például valahol nem szolgálnak ki valakit azért mert arab/zsidó/fekete/magyar tehát színtisztán rasszista okokból, akkor az ellen fel kell lépni.
Viszont ha az emberekbe elkezdjük erőszakkal ráerőltetni ezt a Te semmit sem mondhatsz rá dolgot mert fehér vagy, annak az a vége, hogy majd folyamatosan az jár az emberek fejében egy feketével találkozva, hogy "jajj most nehogy azt higgyék rasszista vagyok, mit mondhatok, mit nem?".
Ez pedig folyamatos feszültséget, elnyomást, ezáltal pedig konfliktust fog szülni összességében, így csak negatívabb hatással lesz az együttélésre, hiszen ez szvsz rasszizmus, csak a fehérekkel szemben, a fehér emberek történelmi hibái miatt.
Én nem hiszem, hogy ilyen esetben tényleg a tűzzel tűz ellen a helyes megoldás... A PSG meccsén hogy nézett volna ki a szituáció ideális kezelése egy ideális világban: igen, felelősségre vonják, hogy mégis hogy gondolta a niggerezést, mire bíró kifejti, hogy nem niggerezett, semmilyen rasszizmus nem állt szándékában, erre a kedves játékos aki az arcába ordibált 10 centiről korrektebb hangnemben kioktatja, hogy szerinte miért nem volt helyes még így sem , a bíró felfogja, és bocsánatot kér, és a meccs megy tovább. - a kulcs a helyes kommunikáció
Csak hát az üldözöttséget üldöztetéssel kell megoldani, mert az emberek nem tudnak nem végletekben gondolkodni.