Egy kis eszmefuttatás a Selecaoról:
Brazíliával kapcsolatban egy 6-7 éve az a probléma legbenső forrása, hogy egyszerűen a "kincsesbánya" mostanában olyannyira terméketlen korszakát éli, hogy olyanok lehetnek válogatottak és ott ráadásul kezdők, akik meg sem közelítik a nagy múltú Selecao színvonalát. Így fordulhat elő, hogy a lutri brazil ligában két jó passzt, és pár gólt lövő 18-20 éves játékosok egyből a válogatottban, sőt a kezdő 11-ben találják magukat. És miért? Nem azért, mert rászolgáltak volna, vagy meg van a tehetségük, hanem, mert nincs vetélytársuk az előttük levő generációkból. Ha megnézzük egyre kevesebb a brazil játékosok száma az európai topklubokban, és főleg megfigyelhető ez a támadóposztokon. Egyre magasabb arányban fordul elő a brazilok hamari kiégése, és a motiválatlanság a sikerek után. Ez az oka annak, hogy a brazil válogatott nem képes színvonalas focit játszani. Mert a szervezettség, Argentínával ellenben megvan (ugye Dungánál már túlontúl megvolt), csak nincsenek meg a pozíciókra a megfelelő, minőségi játékosok. Jó példa erre a most zajló Copa Americán vitézlő gárda összetétele. A középpályán a Lucas Leiva (egyáltalán hogy kerülhetett a keret közelébe, nemhogy alapember legyen), Ramires (bár legalább nagyon hajt, bárcsak focizni is tudna...), Ganso (egyelőre a jó játékossága is igencsak megkérdőjelezhető, az, hogy most két gólpasszt adott azt hiszem nem elegendő ellenérv a mutatott játékra...) hármas meg sem közelíti mondjuk a 98-as, 2002-es, vagy akár a 2006-os csapat tengelyének minőségét, és a cserepad is szégyenteljes: a nem túl acélos Tottenhamben ímmel-ámmal szóhoz jutó Sandro, az Atleticoban padozó Elias, és az Európában mindenhol megbukott, és a Santosba hazatérő Elano. A támadósor is a fent említett problémákat kiválóan támasztja alá: a top bajnokságban még nem bizonyított, és hihetetlenül túlértékelt, 'peléutód'-nak csúfolt Neymar (ráadásul kezdő...szégyen...) és Lucas, az európai topfutballban próbálkozó, de mindenhonnan kirugdalt, most a Milanban 27 évesen a fiatal generációt képező Robinho, és a Robinhoéhoz hasonló pályát befutó, Isten tudja honnan összekukázott Fred (ja a Fluminenséből...)
Nem csoda, ha nem jön az áhított joga bonito, de térjünk rá a stílusbeli (újfent) problémákra!
Mert a másik problémája a Selecaonak, hogy a felfogás Dunga óta teljesen megváltozott, és a modern európai futball negatívumait sikerült meghonosítani Brazíliában. Erre a legkézenfekvőbb példa, hogy ha megnézzük a 2006-os VB óta, akármelyik nagy tornára nevezett brazil keretet, minden évben a védelem volt a legerősebb pontja a csapatnak, a múltban szenzációs sikerekkel hatalmas hírnevet szerzett támadójáték ellenében. A középpályán rendre túlsúlyban vannak a védekező, vagy a stabilitást megadó szürke eminenciások, és egyre több a célfutball-ra mutató elem a játékban.
Ebből természetesen hamar elege lett a joga bonito-t megszokó hazai közönségnek és Dunga fejét követelték, amit ugyan formálisan meg is kaptak, ám a Dunga-vonulat folytatódott, folytatódik Manoval is. Ugyanis hiába az első sajtótájékoztatón hallott hangzatos kijelentések, és a biztató, újulást ígérő első kerethirdetés, a játék kis híján ugyanazon az alapokon áll, és a keret fiatalodására is a háttérben zajló játékosállomány negatív változása az ok, nem pedig a fiatalabb generációban rejlő potenciál. A csapatot továbbra is a védelem stabilitására építik, még mindig Ramiresek futkároznak playmakerek helyett, és nemhiába, nemhogy a joga bonitonak, de még a passzdominanciának sincs halvány szele sem, és ez az összeszokatlanságra sem fogható, ugyanis ilyen Venezuela szintű válogatottakat még csukott szemmel is haza kéne repíteni.
De ismét visszatértünk a legelőször kifejtett problémára, ismét oda vezethető vissza a stílusbeli bukfenc, ugyanis továbbra sincsenek meg a minőségi a játékosok, és amint látjuk az ezt ellensúlyozni igyekvő szervezettség önmagában nem elegendő.
És az a szomorú (főleg számomra, és a többi brazil drukker számára), hogy már most látszik, hogy a nagy szenzációval körülhájpolt új generáció sem hozza el a megváltást, sőt még meg sem közelíti a korábbiak színvonalát. És mindez 3 évvel a hazai rendezésű VB előtt.
A remény maradt már csak, hogy a zsenik tűzhányója ismét aktívan működésbe lendül, és az új évtized haladtával még viszontláthatjuk az igazi szambaföldi Joga Bonitot.
De most komolyan, nevetségesen gyenge mindkét "gigász", akkor már inkább egy Uruquay-Chile legyen a fináléban.
Idén a Milan-ban is ezt a szintet hozza. Neymar sem fényes. Elnyomják fizikailag. Akinek meg szerveznie kéne a játékot Ganso nem igazán azt teszi, hanem inkább beindul. Amúgy taposnak itt a brazilok is. Ott van a sárga lapos szituáció is. Idén már úgyis a taposás a divat. Biztos a spanyol ligából jön. 
