Ousmane Dembélé

[gránit]

Én annyit látok, hogy a hivatásos sportoló hozzájárulásával átruházható a játékjoga, az viszont nincs, hogy csak így ruházható át, miközben az amatőrök esetében ez egyértelműen meg van határozva, és ez a különbség nagyon szembeötlő. A boltos példa nem jó, ez olyan lenne, mintha egy boltban az egyik kasszához ki lenne írva, hogy "itt CSAK kártyával lehet fizetni", akkor joggal feltételezem, hogy a másik kasszánál lehet készpénzzel is. Ha ugyanott ugyanabban a témában van, ahol a kizárólagosság meg van határozva, ugyanott a kizárólagosság hiánya automatikusan plusz lehetőséget jelent.

"Ha tényleg nem kell a játékosok hozzájárulása az átigazoláshoz, akkor miről tárgyalnak a klubok a játékosokkal?" - az új szerződésükről. A fociban a játékjog átruházásával nem jár együtt a szerződés átruházása, mint például az NBA-ben, a fociban a transzfer után új szerződés jön létre a játékos és az új klubja között. Erről bizony tárgyalni kell, a játékos nem viszi át a szerződését egyik klubból a másikba, hanem új szerződést köt, a korábbi szerződése pedig a játékjog átruházásával megszűnik. Korábban egyébként jóval több játékos játékjogát adták el akaratuk ellenére, felmerült itt Beckham neve is, csak akkor a játékosoknak még többnyire kuss volt a nevük - igen, Ferguson esetében még egy Beckhamnek is, nem csak Stamnak -, míg ma a játékosokat a tenyerükön hordozzák a klubok. A szemlélet változott meg, nem a jog. A klubok ha nagyon akarnák, most is megtehetnék ezt, meg is teszik olykor - lásd di Maria esetét -, csak már jóval ritkábban.

Ha a játékos szava jogilag perdöntő lenne, mi értelme lenne először a kluboknak egyezkedniük? Tárgyalnak-tárgyalnak, majd a játékos egyetlen szóval megtorpedózza az egészet? A folyamat maradt a régi, csak időközben a játékosok szerepe nőtt meg. Így manapság már több értelme lenne rögtön háromoldalú tárgyalást kezdeményezni a két klub és a játékos között, így ha a játékos nem akarna váltani, eleve nem is lenne tárgyalás. A folyamat megmaradt, mert jogilag így logikus - először a két klub tárgyal, aztán jöhet a tárgyalás a játékos és az új klubja között -, és még nem alkalmazkodott a játékosok informálisan megerősödött helyzetéhez. A Barcelona tárgyalt a ManU-val, majd Dembélé kérésére nem lett ebből semmi, magyarán a tárgyalásnak nem volt semmi értelme; a folyamat még nem idomult a játékosok megerősödött helyzetéhez. Mégis lefolytatják ezeket a tárgyalásokat, mert jogilag így logikus, így ősidők óta ez vált a megszokott folyamattá, csak azóta bejött a képbe a játékosok jogtól függetlenül megváltozott szerepe.

Egyébként teljesen lényegtelen, nem ez a lényeg. Dembélé-től a klub ha akart volna, már rég meg tudott volna szabadulni. Az, hogy nem tartja be a klub utasításait, nem jelenik meg az edzésen, nem szól erről senkinek, nem tesz eleget a szerződésének, ezt egy rendes munkahelyen nem lehet megcsinálni. Ha valakit, őt a klub már rég el tudta volna mozdítani, ahogy ez egy normális munkahelyen már rég megtörtént volna. A normális játékosok esetében meg alap, hogy a klub nem hoz döntést átigazolásról a játékos bevonása nélkül, mert ez a gesztus jár nekik, még akkor is, ha a klub jogilag megtehetné ennek az ellenkezőjét.

Itt a Barcelona érdekérvényesítő képességének a hiányáról van szó, Dembélé ennek egy bizarr epizódja. Ha valakit, őt aztán be lehetett volna fenyíteni, hogy ha makacskodik az átigazolással szemben, ki lesz penderítve. Tele vagyunk előnytelen szerződésekkel, mert a klub nagyon sokszor tényleg elhiszi, hogy nincs más lehetősége, és adtunk 40+ milliós fizetést egy játékosnak, mások ingyen távoznak stb. Ez már a csőd közelébe juttatta a klubot, remélhetőleg a következő vezetőségnek már erőteljesebb lesz az érdekérvényesítő képessége.

A játékosok alkupozíciójának növekedéséről NovaProspekt írt, amivel részben egyetértettem, mert egyre kevesebb a különbséget tenni képes játékos, így akikben egy kis tehetséget is látnak, azokért a játékosokért valóban kiélezett a harc a klubok között (teljesen más kontextusban merült fel a játékosok alkupozíciója, mint amiről lentebb írtál). Részben viszont hozzátettem, hogy a klub szempontjából azt semmilyen rossz alkupozíció nem indokolja, hogy egy 20 éves srácnak, akiről fogalmunk nem volt, hogy beválik-e majd, évi 12 millió eurós szerződést adjunk. Ennyit sehol máshol nem kapott volna, a klub nem volt rákényszerülve arra, hogy ennyire defenzív legyen és egy ennyire előnytelen szerződésbe belemenjen. Ez a defenzív szemlélet pedig sajnos eluralkodott a klubnál az utóbbi években, és ez a klub szerződésein és a jelenlegi anyagi helyzeten meg is látszik.

[Atlantis]

Ha a hivatásos sportolók esetében lenne kizárólagosság, akkor ugyanúgy odaírták volna, hogy "csak", mint az amatőrök esetében. De a hivatásos sportolók esetében mindössze feltételes módot látok, míg az amatőrök esetében egyértelműen meghatározzák, hogy a sportoló csak előzetes írásbeli hozzájárulásával igazolható át máshova. Nem vagyok jogász, de szerintem elég egyértelmű és szembeötlő a különbség.

Ahogy az is feltételes módban van mindössze, hogy a hivatásos sportoló az átruházó sportszervezettől ellenértékre tarthat igényt. Tehát csak igényt tarthat, de nem kötelező az átruházó klubnak ellenértéket adnia. Igényt tarthat ellenértékre a játékos, de nem biztos, hogy kap, ez csak egy lehetőség, amit az átruházó klubnak nem köteles adnia. Adhat, de nem kötelező. Ez is csak feltételes mód, nem kizárólagosság. Ezzel szemben az amatőröknél egyértelműen meg van határozva, hogy nem tarthat igényt ellenértékre a játékos az átigazolás során az átruházó klubtól. Ugyanarról a dologról a hivatásos sportolók esetében csak feltételes módban írnak, míg az amatőrök esetében kizárólagosan.

Ha a feltételes mód kizárólagosság lenne, az azt jelentené, hogy minden esetben köteles lenne az átruházó klubnak ellenértéket adnia a hivatásos játékosnak. De tudjuk, hogy nem köteles. Ez mind csak feltételes mód, míg az amatőrök esetében kizárólagosságot határoz meg a szöveg.

Amúgy köszi a linket, beleolvasgattam, nagyon érdekes.

10. § (1) * A munkaszerződés vagy a megbízási szerződés fennállása alatt a játékjog használati jogát megszerző sportszervezet - a hivatásos sportoló előzetes írásbeli hozzájárulásával - ezt a használati jogot ideiglenesen vagy véglegesen másik sportszervezetre átruházhatja (átigazolás). A hozzájárulás megadásáért a hivatásos sportoló az átruházó sportszervezettől a megállapodásuk szerinti ellenértékre tarthat igényt.

Az én szemszögemből komoly logikai bukfenceket látok ebben az érvelésben:
1) Pont Te emelted ki, hogy mi is az a feltételes mód: Igényt tarthat. Benne van az ige ragozásban a feltételes mód. Az egész bejegyzésed tele van a feltételes mód helyes kifejezéseivel: "lenne","tarthat","volna". Ebben a részben: - a hivatásos sportoló előzetes írásbeli hozzájárulásával - ami külön ki is van emelve, a feltételes mód semmilyen formája nincs benne. A mondatban lévő feltételes mód a klubok közti üzletre vonatkozik teljesen egyértelműen.
2) Ha tényleg beleolvastál a linkbe amit küldtem, akkor láthatod, hogy a - - jelek közé írt kiemelések minden esetben magyarázó, egyértelműsítési céllal vannak ott. Pontosan ezért van kiemelve.
3) Az amatőr sportoló, akinek nem a megélhetése függ attól hogy hol játszik, miért lenne jobban védve, mint a profi sportoló az átigazoláskor?
4) Amennyiben valóban feltételes módban lenne a mondat első része, a második résznek konkrétan nem lenne semmi értelme hogy ott van. Ha nincs szükség a sportoló hozzájárulására, akkor miért fizetne bárki is neki ellenértéket érte?
5) Ha pedig a kizárólagosság hiányát veszed automatikusan a feltételes módnak, az ugyancsak helytelen. Ez olyan, mintha azt mondanám, "a boltom 9-17ig van nyitva". Te pedig 20 órakor odaállsz dörömbölni az ajtóhoz, hogy "de nem írtad ki, hogy csak akkor van nyitva, szóval ettől még lehet hogy 20kor is nyitva van". A kizárólagosság hiánya nem egyenlő a feltételes móddal, ez nem így működik se a mindennapokban, sem a jogban.

Ha pedig mégis igazad lenne, akkor:
Ha tényleg nem kell a játékosok hozzájárulása az átigazoláshoz, akkor miről tárgyalnak a klubok a játékosokkal? Főleg ha a Te értelmezésed szerint az átigazolásukkal az előző munkaviszonyuk megszűnik automatikusan, és egyszer csak fizetés és munkaszerződés nélkül maradnak? (Hiszen ahogy fogalmaztál, a vevő már kicsengette az összeget, övé a játékjoga). Akkor milyen nehéz alkupozíciókról beszélünk a klubok szempontjából? Hiszen egyszer csak ott maradt a játékos fizetés és szerződés nélkül, a saját játékjogával nem rendelkezve, miközben ő profi sportolóként ebből él. Nekem ez egy sakk-matt helyzetnek hangzik amit leírsz a klub szempontjából és pont ellentmondana annak, hogy a klubok egyre nagyobb fizetések adására kényszerülnek. Ebben az esetben mégis mi kényszerítené őket erre? Semmi, maximum az átigazolási összegek növelésére lenne kényszer.
Miért van benne rengeteg cikkben az, hogy XY játékost (Suarez, Bale, Özil) a magas fizetési igénye miatt nem tudják eladni, és sokszor kölcsönadni sem? Akkor kit érdekel a fizetési igénye a játékosoknak ha úgy van ahogy Te írod? Vagy miért van sokszor a játékossal megegyezés előbb, mint a klubbal? Egész egyszerűen úgy érzem amit írsz, az pont hogy szembe megy mindennel amit felnőtt fejjel a futball átigazolási hírekről olvastam, ráadásul jogi szempontból is elképesztően aggályos lenne, ami pont az EU-ban elég meglepő lenne ha így működhetne.

[gránit]

Ha a hivatásos sportolók esetében lenne kizárólagosság, akkor ugyanúgy odaírták volna, hogy "csak", mint az amatőrök esetében. De a hivatásos sportolók esetében mindössze feltételes módot látok, míg az amatőrök esetében egyértelműen meghatározzák, hogy a sportoló csak előzetes írásbeli hozzájárulásával igazolható át máshova. Nem vagyok jogász, de szerintem elég egyértelmű és szembeötlő a különbség.

Ahogy a hivatásos sportolók esetében az is feltételes módban van mindössze, hogy az átruházó sportszervezettől ellenértékre tarthatnak igényt. Tehát csak igényt tarthatnak, de nem kötelező az átruházó klubnak ellenértéket adnia. Igényt tarthat ellenértékre a játékos, de nem biztos, hogy kap, ez csak egy lehetőség, amit az átruházó klubnak nem köteles adnia. Adhat, de nem kötelező. Ez is csak feltételes mód, nem kizárólagosság. Ezzel szemben az amatőröknél egyértelműen meg van határozva, hogy nem tarthat igényt ellenértékre a játékos az átigazolás során az átruházó klubtól. Ugyanarról a dologról a hivatásos sportolók esetében csak feltételes módban írnak, míg az amatőrök esetében kizárólagosan.

Ha a feltételes mód kizárólagosság lenne, az azt jelentené, hogy minden esetben köteles lenne az átruházó klubnak ellenértéket adnia a hivatásos játékosnak. De tudjuk, hogy nem köteles. Ez mind csak feltételes mód, míg az amatőrök esetében kizárólagosságot határoz meg a szöveg.

Amúgy köszi a linket, beleolvasgattam, nagyon érdekes.

[Atlantis]

Én nem látok a szövegben semmilyen kizárólagosságot. Ebben a pontban már igen, ebben az esetben egyértelmű a helyzet:

(4) Az amatőr sportoló csak előzetes írásbeli hozzájárulásával igazolható át - ideiglenesen vagy véglegesen - más sportszervezethez. A sportoló a hozzájárulás megadását ellenérték fizetéséhez nem kötheti.

Volt rá példa, hogy Dembélé nem jelent meg az edzésen, és nem is szólt senkinek, egy rendes munkahelyről őt már rég elküldték volna. Az előírt diétát sem tartotta be. Az, hogy a klubok méltányosságból a legtöbb esetben figyelembe veszik a játékos akaratát átigazolási ügyben, teljesen rendben van. Én az ő esetében nagy ívben tennék arra, hogy ő mit akar.

Az én eddigi jogi tapasztalataim alapján dísznek nem szoktak ilyeneket beleírni. A megfogalmazás sem "lehetőségként" írja, mert akkor oda lenne írva egy IS szó a végére. Mivel a bekezdés második fele konkrétan arról szól, hogy az amatőr sportolókkal szemben ők kérhetnek is ellenértéket, így számomra ez végképp elég egyértelmű, de azt hiszem itt maximum egy ügyvéd, vagy egy sportmenedzser tudna igazságot tenni a kérdésben.

[gránit]

Én nem látok a szövegben semmilyen kizárólagosságot. Ebben a pontban már igen, ebben az esetben egyértelmű a helyzet:

(4) Az amatőr sportoló csak előzetes írásbeli hozzájárulásával igazolható át - ideiglenesen vagy véglegesen - más sportszervezethez. A sportoló a hozzájárulás megadását ellenérték fizetéséhez nem kötheti.

Volt rá példa, hogy Dembélé nem jelent meg az edzésen, és nem is szólt senkinek, egy rendes munkahelyről őt már rég elküldték volna. Az előírt diétát sem tartotta be. Az, hogy a klubok méltányosságból a legtöbb esetben figyelembe veszik a játékos akaratát átigazolási ügyben, teljesen rendben van. Én az ő esetében nagy ívben tennék arra, hogy ő mit akar.

[Atlantis]

Látod, mégis megtörténik (a paragrafusban az áll, hogy a játékos írásbeli engedélyével átruházhatják a játékjogot, az viszont nincs, hogy enélkül nem ruházhatják át). Özil sem akart eligazolni Madridból. Rengeteg esetben adnak túl egy játékoson úgy, hogy az nem akar távozni. Persze ilyenkor nincs is szükség paragrafusokra, mert a játékosok felfogják a szituációt, hogy a klub már nem tart igényt rájuk, a maradásuk senkinek nem lenne jó, váltaniuk kell. Dembélé esetében nyilván nem ez forog fenn, mert jó neki évi 12 milliót kapni a semmiért, amit máshol nem tehetne meg, mivel 12 millió eurót ő sehol máshol nem kapna. Csak ha már a focit normális munkahelynek tekintjük, és hétköznapi példákkal akarjuk szemléltetni, akkor azért tegyük hozzá, hogy semmittevésért bárkit ki lehet paterolni. Ezt, amit ő a Barcelonában évekig végigcsinált, ezt egyetlen rendes munkahelyen nem tehette volna meg. Hogy a bukott pénzét, a különbözetet az előző klubja megtérítse neki, azzal egyetértek. Egyetértek a munkavállalói jogainak az érvényesítésével, ami jár neki, az jár neki, ahogy a spanyol törvények értelmében a késései sem voltak megtorolva, mert ahhoz nem késett eleget (nagyon helyes, legyen joga a melósnak). De a szervezetnek is legyen joga egy semmittevő ballasztjával szemben.

Ez most komoly? Pont ezt jelenti a paragrafus, hogy kizárólag a hivatásos sportoló előzetes írásbeli hozzájárulásával lehet az átigazolást végrehajtani.
A srác jár edzésekre, ott van a meccsen, semmilyen klub utasítást nem tagadott meg, tehát a szerződésbeli kötelezettségének eleget tesz. A sérüléseiről legjobb tudomásom szerint nem tehet, legalábbis a klub nem adott ki ellenkező közleményt. Mindeközben a sérülésével járó rehabilitáción is részt vett, stb.. A késések miatt büntetéseket befizette.
A Te példáddal élve, egy hétköznapi munkahelyen is elvárják, hogy teljesítsd a munkaköri leírásodat, de például egy rakodó munkástól sem várhatják el hogy ha Te hivatalosan betegszabadságra kerülsz (sérülés párhuzam) mondjuk egy lábtörés miatt, akkor igenis folytasd a munkádat.

Igen, a munkáltató abban az esetben ha rendszeresen és túl gyakran van betegszabadságon, dönthet úgy hogy kezdeményezi a munkaszerződésed felbontását. Csakhogy ennek is megvan a jogi előírása, attól függően milyen a szerződésed. Dembelével is azért nem bontják fel a szerződését, mert ebben az esetben jogosan tartana igényt valószínűleg legalább 1 évnyi fizetésére, plusz elbuknák az általad sokszor emlegetett játékjogát, ami a mai napig érhet legalább 50 millió eurót (tehát még most is legalább 4 évnyi fizetésével megegyező értéke van).

Én nem vitatom, hogy sajnos eddig a rendszeres sérülései miatt közel sem szolgálta meg a leigazolásának árát, sem az éves fizujára nem érezzük úgy, hogy rászolgált a teljesítménye alapján. Ezzel egyetértek, még akkor is ha én amúgy látom benne a potenciált és nagyon megnézném már fél évig sérülés nélkül mire lenne képes. Csakhogy ezek szubjektív vélemények, és szerződéseknél, jogi vitáknál nem érzelmek döntenek, hanem objektív tények.

[gránit]

Látod, mégis megtörténik (a paragrafusban az áll, hogy a játékos írásbeli engedélyével átruházhatják a játékjogot, az viszont nincs, hogy enélkül nem ruházhatják át). Özil sem akart eligazolni Madridból. Rengeteg esetben adnak túl egy játékoson úgy, hogy az nem akar távozni. Persze ilyenkor nincs is szükség paragrafusokra, mert a játékosok felfogják a szituációt, hogy a klub már nem tart igényt rájuk, a maradásuk senkinek nem lenne jó, váltaniuk kell. Dembélé esetében nyilván nem ez forog fenn, mert jó neki évi 12 milliót kapni a semmiért, amit máshol nem tehetne meg, mivel 12 millió eurót ő sehol máshol nem kapna. Csak ha már a focit normális munkahelynek tekintjük, és hétköznapi példákkal akarjuk szemléltetni, akkor azért tegyük hozzá, hogy semmittevésért bárkit ki lehet paterolni. Ezt, amit ő a Barcelonában évekig végigcsinált, ezt egyetlen rendes munkahelyen nem tehette volna meg. Hogy a bukott pénzét, a különbözetet az előző klubja megtérítse neki, azzal egyetértek. Egyetértek a munkavállalói jogainak az érvényesítésével, ami jár neki, az jár neki, ahogy a spanyol törvények értelmében a késései sem voltak megtorolva, mert ahhoz nem késett eleget (nagyon helyes, legyen joga a melósnak). De a szervezetnek is legyen joga egy semmittevő ballasztjával szemben.

[Atlantis]

Bevallom őszintén, én sem láttam még focis átigazolási papírokat. Robinho a Chelsea-hez akart szerződni, ahogy írtad, Scolarival akart tovább dolgozni. A Madrid viszont megtehette, hogy ezt megtorpedózza, és Robinho sírt is emiatt rendesen.

Valóban megtehette volna, hogy nem ír alá a City-hez, de mindenki tudta, hogy alá fog írni, mert sok-sok pénzt akart keresni, és játszani akart. Technikailag valóban megtehette volna, hogy nem ír alá, annyiban módosítandó a hozzászólásod, hogy ekkor már kidobta a pénzt az ablakon a City. A vevő csapat először kicsengeti a pénzt, aztán jön csak az új szerződés, és nem fordítva. Kockázatnak kockázat, de nem olyan nagy, mert a játékos pénzt és játéklehetőséget akar. Rengeteg példa van olyan adás-vételekre, amelyekbe a játékos nem egyezett bele, például Stam esetében Ferguson kérlelhetetlenül alkalmazta a "fiam, csomagolhatsz"-eljárást, egyik pillanatról a másikra.

Tavaly is rásózhattuk volna Dembélé-t a Bayernre. Azt a lehetőséget is elszalasztottuk. Jogilag azért tehetik meg ezt a klubok, mert a játékosok munkaszerződése együtt jár a játékjoggal. Ha megszűnik a játékjog, megszűnik a szerződésük, és ahogy írtad is, nem kötelező aláírniuk a másik klubhoz, így jogilag semmire nincsenek rákényszerítve. Mivel a játékos nem birtokolja a játékjogát, ezzel a klub azt csinál, amit akar. Hogy a játékos alá akar-e írni az új klubnál, az már az ő dolga. Megteheti, hogy nem ír alá, nincs rákényszerítve (Robinho úgy fogalmazott, hogy a Real Madrid kényszerítette, ami legfeljebb átvitt értelemben igaz, nem volt köteles aláírni a City-hez, de természetesen aláírt, mert játszani akart és sok pénzt akart keresni).

Spanyolországban különösen erősek a munkavállalói jogok, és tavaly is fokoztak ezen, amivel maximálisan egyetértek, és abszolút támogatom a dolgozók minél magasabb szintű jogait. Azzal például egyetértenék, ha a játékosok szakszervezete azt mondaná, hogy ha történik egy klubváltás, és ezzel egy játékos pénzt bukik, és kevesebbet keres, az előző klubja fizesse ki a különbözetet. Azzal is egyetértenék, ha a játékosok azt mondanák, hogy birtokolhassák a saját játékjogukat, ne lehessen őket akaratuk nélkül eladni, és ha a beleegyezésükkel történik egy adás-vétel, abból a pénzből ők közvetlenül részesedjenek, hiszen ezt a pénzt ők termelték ki a klubnak, joguk van ebből részesedést kapniuk. Ezekkel teljesen egyetértenék, bár erősen kétlem, hogy a focisták jelentős része ilyesmin agyalna.

Jelenleg viszont a kluboké a játékosok játékjoga. Ezt az állapotot el lehet ítélni, ezen lehet változtatni, de jelenleg így van. Hogy Suárez miért követelőzhetett a fizetésével kapcsolatban, azért, mert a Barcát most már mindenki palira tudja venni. Évi 12 millió eurós szerződést adtunk egy akkor 20 éves srácnak, akiről fogalmunk nem volt, hogy beválik-e. Ha nem adnánk érdemtelenül ekkora fizetéseket, a csapat ballasztjai sem akarnának ennyire maradni. De így persze, hogy maradni akarnak, több évnyi semmittevéssel több tízmillió eurót bárki nagyon szívesen keresne. Amennyi pénzt ő 2017-ben érdemelt volna, annyi pénz mellett már bőven megérte volna neki váltania az évek során egy másik klubhoz, és akkor most nem lenne gond azzal, hogy mit kezdjünk vele. Emellett ingyen engedünk el játékosokat, tényleg nagyon kíváncsi lennék ezekre a tárgyalásokra, hogy hogyan lehetséges az, hogy a klub ennyire előnytelen szerződéseket köt. Tele vagyunk ilyen előnytelen szerződésekkel.

Ha nem haragszol, saját magamat idézném Suarez topicjából:

Igen, itt ugye arról van szó, hogy Suareznek határozott idejű munkaviszonya van, ami ugye fix bérezést jelentett az X évre. És mivel nem munkavállalásra képtelen lett, vagy van csődeljárás alatt a klub, ezért ha nincs valamilyen közös megegyezés a játékossal akkor fizetni kell neki felbontáskor.

Magyarországon is így működik a dolog:

A munkáltató a határozott időre szóló munkaviszonyt indoklással és indoklás nélkül egyaránt megszüntetheti. Indoklás nélkül közölt felmondással a foglalkoztatónak munkaviszony ún. elszámolási jogviszonnyá történő azonnali hatályú átalakítására van lehetősége, ilyenkor köteles a munkavállaló részére a határozott időből még hátrelévő időre, de legfeljebb tizenkét hónapra járó távolléti díjat megfizetni. Indoklással a munkáltató a határozatlan idejű munkaviszony megszüntetésére nyitva álló eseteknél jóval szűkebb körben, felszámolási- és csődeljárás alatt, a munkavállaló képességére alapított okból, illetve a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tévő elháríthatalan külső ok fennállására hivatkozva szüntetheti meg a munkaviszonyt [Mt. 66. § (8) bekezdés].

Amit mondasz, hogy ha eladják más csapatnak a klubok a játékjogát a munkaszerződése megszűnik, egész egyszerűen jogi szempontból teljesen hihetetlen a számomra. Utána néztem, és én ezt találtam:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a0400001.tv - jelenleg is hatályos jogszabályok:
10. § (1) * A munkaszerződés vagy a megbízási szerződés fennállása alatt a játékjog használati jogát megszerző sportszervezet - a hivatásos sportoló előzetes írásbeli hozzájárulásával - ezt a használati jogot ideiglenesen vagy véglegesen másik sportszervezetre átruházhatja (átigazolás). A hozzájárulás megadásáért a hivatásos sportoló az átruházó sportszervezettől a megállapodásuk szerinti ellenértékre tarthat igényt.

Tehát Magyarországon a játékos hozzájárulása nélkül a játékjogát sem adhatják el. Meglepődnék, ha bármelyik FIFA/UEFA tagszövetségnél ez másképp lenne meghatározva. Szóval még egyszer megjegyezném: a játékosok nem dirigálnak, hanem szimplán a törvényes jogaikat érvényesítik akkor, amikor nemet mondanak az eligazolásra a csapattól.

[gránit]

Az általad leírtak nagy részével egyetértek, de ezek nem cáfolják azt, amit írtam, hanem "csak" önmagukban igazak. Abszolút támogatom a játékosok - gyakorlatilag melósok - minél magasabb szintű jogait. Azt is pofátlanságnak tartom, hogy a transzferekből a játékosok nem részesednek, én ezeknek a pénzeknek minimum a felét a játékosokhoz juttatnám. Ezt ők termelték ki, ezért ők dolgoztak meg, joguk van ebből a pénzből látni is valamit (és így mindjárt nem ágálna Dembélé sem a váltással szemben).

Itt viszont egy olyan esetről beszélünk, amikor a csapat egy ballaszttól akar megszabadulni, egy herétől, akitől a szervezetnek éppúgy joga van szabadulni, mint ahogy joga van egy rendesen teljesítő melósnak a saját jogait követelni. Ha egy kétszeres BL-győztes azt mondja, hogy "figyu, én már itt nem vagyok kezdő, de szerintem még van pár jó évem, szeretném még ebből a legtöbbet kihozni, add el a játékjogomat annak a csapatnak, amelyet az ajánlatok közül én választok", habozás nélkül teljesítem az akaratát, akkor is, ha abból a klubnak kevesebb pénze származna. Mert megérdemi. De itt egy heréről beszélünk, volt, hogy évi 1 bajnoki gólért fizettünk neki 12 millió eurót... Egy Dembélé ne ágáljon, ha a játékjogától meg akarnak szabadulni, mert egy rendes munkahelyen őt már rég kirúgták volna, teljes joggal. Munkavégzés nélkül keresett eszméletlen pénzeket a klubnál, miről beszélünk... Ilyen kiváltság után, hogy a nagy semmire kapott több tízmillió eurót, egy szava nem kéne hogy legyen az ellen, ha a klub ezt nem akarná tovább folytatni. Egy Dembélé játékjogát a klubnak igenis legyen joga lepasszolnia, ha akarja a here, ha nem, inkább örüljön és legyen hálás a klubnak, hogy évekig a semmire kapott csillagászati összegeket.

Túl sok pénz került a fociba, és áramlik a klubok között. A tehetség viszont tűnik el a játékosokból, így, hogy taktikailag a foci óriásit fejlődött. Gyakorlatilag 100 oldalpasszkirály futógépre jut 1 db focizni valóban tudó ember, aki ha csak a tehetség írmagjával is rendelkezik, máris azt csinál, amit akar. Ma rengeteg pénzes klubra jut kevés jó játékos, így a játékos baromi jó alkupozícióba került.

Ez abszolút igaz, és örülök, hogy végre valaki nem keveri össze a futball taktikai fejlődését a játékosok képességeivel. Én ma kevesebb pengés játékost látok, mint 20 éve, csak divat lett mindenkit irdatlanul hájpolni. Ezt a kosaras topic-ban is leírtam arra a felvetésre, hogy ma mennyivel több a jó játékos, mint évtizedekkel ezelőtt. Nincs több jó játékos - sőt, a centerpozíció terén kifejezetten komoly a színvonal visszaesése -, csak ma sokakat érdemtelenül hájpolnak, olyanokat, akiket 30 éve Magic Johnsonék elcipőztek volna az öltözőben (lásd Johnson interjúját ezzel kapcsolatban Isiah Thomas-szal). Hogy az általad leírtak miatt kedvezőbb az alkupozíciójuk, az lehet. Viszont mivel sok a tucatjátékos, sok a robot, könnyebben helyettesíthetők is. Amit Dembélé a Barcelonában csinált, azt nagyon sok tucatjátékos le tudta volna hozni. Semmi nem indokolta, hogy évi 12 millió eurós szerződést adjunk neki. Így persze, hogy nem akar távozni. Ha annyi pénzt adunk neki, amennyit érdemelt volna, akkor már tavaly elpasszolhattuk volna, és akkor most nem kellene arról beszélnünk, hogy milyen jogi lehetőségek vannak arra, hogy egy játékostól megszabadulhassunk.

Az alkupozíciónk ilyen anyagi helyzetben rossz, de semmilyen alkupozíció nem indokolja, hogy egy Suárez-t ingyen elengedjünk. Semmilyen alkupozíció nem indokolja, hogy a játékosok megmondják a klubnak, hogy az mennyiért "adja el" (ingyen) a játékjogukat. Amiről itt beszélünk, az már a vicc-kategória. Létezik nehéz alkupozíció, de hogy innen ingyen mennek el játékosok, valamint tele vagyunk rossz szerződésekkel, az nem következik a nehéz alkupozícióból, csak a töketlenségből. Hozzáteszem, pont emiatt a töketlenség miatt tart itt anyagilag a klub, és emiatt lett rossz mostanra az alkupozíciónk. A rossz tárgyalástechnika, a rossz megállapodások egy öngerjesztő folyamatot, egy lefelé vezető spirált eredményeztek.

[NovaProspekt]

Ezt a gesztust viszont én csak azoknak tartanám fenn, akik valamit azért le is tettek az asztalra. Van különbség szerintem humánus hozzáállás és palira vétel között, azért egy Dembélé ne dirigáljon a klubnak, ő nem tett eleget ahhoz, hogy ezt megengedhesse magának. Ő inkább örüljön, hogy az elmúlt évek csetlése-botlása ellenére még egy ManU-ban játszat. Utóbbi időkben nagyon sokszor a palira vétel érvényesül a csapat háza táján.

Ez egyrészt általános jelenség, amiről írsz. Az egyén súlya megnőtt a klubokéval szemben. Régen egy Beckhamet gyakorlatilag valóban rabszolgaként adott tovább a ManU, ez a sztori számomra szürreálisnak tűnik annak fényében, hogy ma nyeretlen hülyegyerekek csicskítják a legnagyobb klubokat. Régen kevés pénzes klubra jutott rengeteg jó játékos, így az egyén nem volt jó alkupozícióban.

Túl sok pénz került a fociba, és áramlik a klubok között. A tehetség viszont tűnik el a játékosokból, így, hogy taktikailag a foci óriásit fejlődött. Gyakorlatilag 100 oldalpasszkirály futógépre jut 1 db focizni valóban tudó ember, aki ha csak a tehetség írmagjával is rendelkezik, máris azt csinál, amit akar. Ma rengeteg pénzes klubra jut kevés jó játékos, így a játékos baromi jó alkupozícióba került.

Ehhez jön pluszba a Barca mostani helyzete, ahol az elnököt teljesen sarokba szorította a rivális BL-triplája, és a tény, hogy elveszítette Neymart. Ezek miatt hátrányból játszott Barto már jó ideje, oltotta a tüzet, osztogatta a nagy lóvékat mindenkinek, kapkodott, átgondolatlanul cselekedett folyamatosan. Mindehhez társul egy baromi hangos spanyol-katalán média, amely megszellőztetett mindent (is). Így a tárgyalópartner kb. azt is tudja az asztalnál ülve, hogy Barton aznap milyen színű alsógatya van.
Egy bukott játékost nagyon nehéz továbbadnia emellett egy top csapatnak. A játékos a top csapathoz aláírva általában jóval többet keres, mint majd keresni tudna azoknál a csapatoknál, akik átveszik őt a bukása után, mivel ezek általában gyengébb csapatok kisebb bevétellel. Mivel a játékosnak a bére szent dolog, arról lemondani nem fog, ezért a vevő - aki játékosvásárláskor a focista bérét, és vételárát is együtt mérlegeli - csak kevesebbet fog tudni fizetni az eladónak, hogy megérje még neki a dolog. A Barca top csapatok között is kiemelkedő béreivel pedig mindenki tisztában volt, és azzal is, hogy a coviddal padlót fogott a klub. Suárez esetében még a játékossal is összekülönbözött Barto.

Tárgyaláskor nagyjából Barto arcára lehetett írva, hogy Suárez egy hatalmas probléma neki, akitől szabadulni akar mihamarabb. Ez megint egy nagyon rossz alkupozíció, ha minden eddig leírtat figyelembe veszünk. Az Atlético a végén úgy gondolta, hogy még méltányos volt, hogy ingyen átvette, és nem ő kért pénzt érte.

[Nero.]

Egyrészt idegesítő, másrészt most itt verhetnénk a mellünket hogy “mi megmondtuk”, de az az igazság hogy ez a csapat annyira gyenge hogy még ha egészséges is lenne, akkor se nyernénk úgyse semmit.

Nem rá haragszom, hanem arra a 3-5 vezetőre akik az elmúlt pár évben porig rombolták ezt a klubot mind anyagilag mind morálisan.

[Leon]

Én egyedül azokat a fórumozókat sajnálom akik elhitték, hogy ebből a léhűtő piócából még a végén játékos lesz.

[gránit]

Bevallom őszintén, én sem láttam még focis átigazolási papírokat. Robinho a Chelsea-hez akart szerződni, ahogy írtad, Scolarival akart tovább dolgozni. A Madrid viszont megtehette, hogy ezt megtorpedózza, és Robinho sírt is emiatt rendesen.

Valóban megtehette volna, hogy nem ír alá a City-hez, de mindenki tudta, hogy alá fog írni, mert sok-sok pénzt akart keresni, és játszani akart. Technikailag valóban megtehette volna, hogy nem ír alá, annyiban módosítandó a hozzászólásod, hogy ekkor már kidobta a pénzt az ablakon a City. A vevő csapat először kicsengeti a pénzt, aztán jön csak az új szerződés, és nem fordítva. Kockázatnak kockázat, de nem olyan nagy, mert a játékos pénzt és játéklehetőséget akar. Rengeteg példa van olyan adás-vételekre, amelyekbe a játékos nem egyezett bele, például Stam esetében Ferguson kérlelhetetlenül alkalmazta a "fiam, csomagolhatsz"-eljárást, egyik pillanatról a másikra.

Tavaly is rásózhattuk volna Dembélé-t a Bayernre. Azt a lehetőséget is elszalasztottuk. Jogilag azért tehetik meg ezt a klubok, mert a játékosok munkaszerződése együtt jár a játékjoggal. Ha megszűnik a játékjog, megszűnik a szerződésük, és ahogy írtad is, nem kötelező aláírniuk a másik klubhoz, így jogilag semmire nincsenek rákényszerítve. Mivel a játékos nem birtokolja a játékjogát, ezzel a klub azt csinál, amit akar. Hogy a játékos alá akar-e írni az új klubnál, az már az ő dolga. Megteheti, hogy nem ír alá, nincs rákényszerítve (Robinho úgy fogalmazott, hogy a Real Madrid kényszerítette, ami legfeljebb átvitt értelemben igaz, nem volt köteles aláírni a City-hez, de természetesen aláírt, mert játszani akart és sok pénzt akart keresni).

Spanyolországban különösen erősek a munkavállalói jogok, és tavaly is fokoztak ezen, amivel maximálisan egyetértek, és abszolút támogatom a dolgozók minél magasabb szintű jogait. Azzal például egyetértenék, ha a játékosok szakszervezete azt mondaná, hogy ha történik egy klubváltás, és ezzel egy játékos pénzt bukik, és kevesebbet keres, az előző klubja fizesse ki a különbözetet. Azzal is egyetértenék, ha a játékosok azt mondanák, hogy birtokolhassák a saját játékjogukat, ne lehessen őket akaratuk nélkül eladni, és ha a beleegyezésükkel történik egy adás-vétel, abból a pénzből ők közvetlenül részesedjenek, hiszen ezt a pénzt ők termelték ki a klubnak, joguk van ebből részesedést kapniuk. Ezekkel teljesen egyetértenék, bár erősen kétlem, hogy a focisták jelentős része ilyesmin agyalna.

Jelenleg viszont a kluboké a játékosok játékjoga. Ezt az állapotot el lehet ítélni, ezen lehet változtatni, de jelenleg így van. Hogy Suárez miért követelőzhetett a fizetésével kapcsolatban, azért, mert a Barcát most már mindenki palira tudja venni. Évi 12 millió eurós szerződést adtunk egy akkor 20 éves srácnak, akiről fogalmunk nem volt, hogy beválik-e. Ha nem adnánk érdemtelenül ekkora fizetéseket, a csapat ballasztjai sem akarnának ennyire maradni. De így persze, hogy maradni akarnak, több évnyi semmittevéssel több tízmillió eurót bárki nagyon szívesen keresne. Amennyi pénzt ő 2017-ben érdemelt volna, annyi pénz mellett már bőven megérte volna neki váltania az évek során egy másik klubhoz, és akkor most nem lenne gond azzal, hogy mit kezdjünk vele. Emellett ingyen engedünk el játékosokat, tényleg nagyon kíváncsi lennék ezekre a tárgyalásokra, hogy hogyan lehetséges az, hogy a klub ennyire előnytelen szerződéseket köt. Tele vagyunk ilyen előnytelen szerződésekkel.

[Atlantis]

Minden átigazolás úgy történik, hogy a vásárló klubb megegyezik a eladó játékos klubbjával, és a játékossal is.

Nem egészen, millió példa van ennek az ellenkezőjére. Robinho esete volt talán a legviccesebb, akit jól pofára ejtett a Madrid (konkrétan hazudtak neki, és nem tehetett ez ellen semmit).

A korrekt eljárás valóban az, amit írtál, de ez nem kötelező, és nincs is kőbe vésve. Általában így zajlanak a dolgok, de közel sem minden esetben. Kőbe vésve a formaságokon kívül semmi nincs, elvileg a "tapping" sem engedélyezett, mégis gyakori szokás, lásd ahogy a Barcelona leigazolta anno Ronaldót.

A játékos nem rendelkezik a saját játékjogával. Azzal a klub rendelkezik. A játékos egy munkaszerződéssel rendelkezik, de nem a játékjogával. Tehát a munkaszerződése is csak addig él, amíg a játékjoga a klubnál van. Nem tartom korrekt eljárásnak azt, ha azt mondják egy játékosnak, hogy "fiam, csomagolj, már nem vagy a klub játékosa". A Barcelona viszont már az ellenkező végletbe esik, ahogy az ingyen játékosajándékozással is. Nehezen tudtunk megválni Rakitic-től is, Vidaltól is, de ez a nulla eurós transzfer-mánia, ez a defenzív szemlélet, hogy ezt a klubot mindenki palira veheti, már a csőd közelébe juttatta a Barcelonát.

Robinho eleve beleegyezett abba, hogy elhagyja a Real Madridot (ugye le is nyilatkozta, hogy szívesen ment volna a Scolari kezei alá játszani), csak végül a Real megorrolt a londoniakra és inkább a City ajánlatát fogadták el. Tehetett volna ellene annyit, hogy azt mondja a Citybe nem hajlandó igazolni, nem ír alá, és így a City sem dob ki az ablakon 50+ millió eurót egy játékosért aki nem játszik.
Én pedig erről beszélek, hogy a játékos aláírása nélkül a játékos nem fog pályára lépni az adott klubnál. Ez nem korrektség, hanem pusztán üzleti logika a vásárló oldaláról. Kisebb játékosoknál még beválhat a dolog, mert a megélhetése függ ettől, meg nem akkora kockázat, de egy csapat sem kockáztat 40-60 millió eurós kiadást, hiszen láttuk már sok játékosnál (Bale,Özil,stb.), hogy akár a lelátón is elücsörögnek ha közben megkapják a csillagászati fizetést. A munkaszerződés, és ezáltal az abba foglalt fizetése pedig nem vész el a ködben azért, mert a klub eladta a játékjogát. Elismerem nem olvastam még konkrét focista szerződést, de nagyon meglepődnék, ha ez jogilag bármilyen módon lehetséges lenne. Ha erre tudsz nekem konkrét példát mondani azt megköszönöm, de addig erősen kétlem hogy bármelyik EU tagország jogi rendszere erre lehetőséget adna. Suarez idei őszi átigazolási balhéja is pont azon alapult, hogy még hátra volt X év a szerződésében és ragaszkodott az abban foglalt pénzhez.
Ha ez így működne ahogyan Te mondod, akkor miért licitálnának a klubok egymásra a fizetéseknél? Elég lenne csak a klubokkal megegyezniük.

[Arthur8]

Nálam Dembele a Koeman által hozott új erőnléti edzők és fizikális felkészítő stáb érkezésével kicsit tiszta lapot nyitott és én pont ezért még megvárnám, hogy mennyire súlyos az a sérülés. Lehet és remélem, hogy csak egy húzódás és 2-3 hét lesz , ami bárkivel előfordulhat. (Most befejezte a meccset , nem ült le és kellett lecserélni, mint az eddigi több hónapos kihagyásai esetén). Eddig Koeman pont azt emelte ki , hogy egyre jobb fizikálisan és én is kezdtem elhinni, hogy végre beérik. Ha megint egy szakadás és 3-4 hónap kihagyás , akkor én is biztos vagyok benne, hogy neki sajnos nem lehet helye a top fociban , mert akkor egy teljesen más erőnléti stáb edzései esetén sem bírja a lába a terhelést.

[gránit]

Évi bruttó 12 millió eurót keresett a fizetéscsökkentésekig. Egy kölcsönbeadás esetén ettől megszabadulhatnánk, viszont szűkülne a keret, ez pedig a sérülések mellett - lásd Fati kidőlését - azért is nagy veszély, mert így egyes játékosok a biztos pozíciójuk tudatában még inkább elkényelmesednek. Én inkább eladnám, ahogy Griezmann-t is, és jöhetne két új játékos, szélre és középre.

[Tomix354]

Sajnos ezt az üzletet csúnyán bebuktuk, egyszerűen nem lehet rá számítani a sérülései miatt. Le kell nyelni, nincs mit csinálni. Pénzt nem nagyon kapnánk érte, a fizuja nem tudom mekkora, max azon lehet spórolni ha sikerülne elpasszolni kölcsönben. Ilyenekkel nem lehet kalkulálni, nem is kell olyan messzire menni, hogy lássunk ilyenre példát (Hazard).

[gránit]

Minden átigazolás úgy történik, hogy a vásárló klubb megegyezik a eladó játékos klubbjával, és a játékossal is.

Nem egészen, millió példa van ennek az ellenkezőjére. Robinho esete volt talán a legviccesebb, akit jól pofára ejtett a Madrid (konkrétan hazudtak neki, és nem tehetett ez ellen semmit).

A korrekt eljárás valóban az, amit írtál, de ez nem kötelező, és nincs is kőbe vésve. Általában így zajlanak a dolgok, de közel sem minden esetben. Kőbe vésve a formaságokon kívül semmi nincs, elvileg a "tapping" sem engedélyezett, mégis gyakori szokás, lásd ahogy a Barcelona leigazolta anno Ronaldót.

A játékos nem rendelkezik a saját játékjogával. Azzal a klub rendelkezik. A játékos egy munkaszerződéssel rendelkezik, de nem a játékjogával. Tehát a munkaszerződése is csak addig él, amíg a játékjoga a klubnál van. Nem tartom korrekt eljárásnak azt, ha azt mondják egy játékosnak, hogy "fiam, csomagolj, már nem vagy a klub játékosa". A Barcelona viszont már az ellenkező végletbe esik, ahogy az ingyen játékosajándékozással is. Nehezen tudtunk megválni Rakitic-től is, Vidaltól is, de ez a nulla eurós transzfer-mánia, ez a defenzív szemlélet, hogy ezt a klubot mindenki palira veheti, már a csőd közelébe juttatta a Barcelonát.

[Atlantis]

Meg még egy dolog, abban egyet is értek veled, hogy nem szép dolog egy játékos játékjogát csak úgy akarata ellenére eladni. Ezt egy klub nagyon is megteheti, Joe Harttól kezdve di Mariáig igen sok példa volt erre az elmúlt években. Ez valóban nem egy humánus dolog, hiszen ha a játékos játszani akar, tényleg kénytelen máshova költözni, és ott futballozni, ahol egyébként nem akarna. Az nagyon is nagyra becsülendő, hogy a Barcelona figyelembe veszi a játékosainak a kérését, és ha nem akarnak váltani, nem adják el a játékjogukat. Ezt a gesztust viszont én csak azoknak tartanám fenn, akik valamit azért le is tettek az asztalra. Van különbség szerintem humánus hozzáállás és palira vétel között, azért egy Dembélé ne dirigáljon a klubnak, ő nem tett eleget ahhoz, hogy ezt megengedhesse magának. Ő inkább örüljön, hogy az elmúlt évek csetlése-botlása ellenére még egy ManU-ban játszat. Utóbbi időkben nagyon sokszor a palira vétel érvényesül a csapat háza táján.

Minden átigazolás úgy történik, hogy a vásárló klubb megegyezik a eladó játékos klubbjával, és a játékossal is.
Az, hogy vannak játékosok akik beletörődnek abba, hogy a klubbjuk meg akar szabadulni tőlük és aláírnak máshova, nem jelenti azt, hogy egy klub megvesz egy játékost euró milliókért, ki is fizeti és azt mondja hogy "majd biztosan megegyezünk".
Pont ezért szabadulnak meg a nagyobb klubbok nehezen a magas fizetési igényű, gyengén teljesítő játékosoktól.

Az meg, hogy a játékosnak van egy fix évre szóló szerződése, benne fix összeggel, amihez ragaszkodik, az nem dirigálás. Azért ez továbbra is egy üzletág, benne törvényes szerződésekkel, szabályzatokkal, nem pedig egy érzelmi alapú fifa a gépen.

[Barcahun]

Sajnos attól tartok Dembi nem alkalmas a profi sportra, pedig La Liga sem egy nagy dara már egy jó ideje, talán a francia bajnokságot bírná. Reméltem, hogy tényleg csak a kemány edzések hiányoztak neki, egész hosszan bírta és jól. Kár érte, nem tudom mi történ a Dortmund óta, ott nagyon ígéretes volt és alig volt sérült.
Nem tudom milyen helyzetben van a klubb anyagilag, de Messi, Dembele, Pique, Busi, Alba távozása akár ingyen is elég komoly összeget szabdít fel, sok tehetséges fiatal van, kicsit már várom elkezdődjön az igazi átalakulás, új kerettel és edzővel.

[gránit]

Meg még egy dolog, abban egyet is értek veled, hogy nem szép dolog egy játékos játékjogát csak úgy akarata ellenére eladni. Ezt egy klub nagyon is megteheti, Joe Harttól kezdve di Mariáig igen sok példa volt erre az elmúlt években. Ez valóban nem egy humánus dolog, hiszen ha a játékos játszani akar, tényleg kénytelen máshova költözni, és ott futballozni, ahol egyébként nem akarna. Az nagyon is nagyra becsülendő, hogy a Barcelona figyelembe veszi a játékosainak a kérését, és ha nem akarnak váltani, nem adják el a játékjogukat. Ezt a gesztust viszont én csak azoknak tartanám fenn, akik valamit azért le is tettek az asztalra. Van különbség szerintem humánus hozzáállás és palira vétel között, azért egy Dembélé ne dirigáljon a klubnak, ő nem tett eleget ahhoz, hogy ezt megengedhesse magának. Ő inkább örüljön, hogy az elmúlt évek csetlése-botlása ellenére még egy ManU-ban játszat. Utóbbi időkben nagyon sokszor a palira vétel érvényesül a csapat háza táján.

[NovaProspekt]

A szimpátia kölcsönös, vannak a fórumon értelmes emberek, az előző hetekben is felbukkant két, mindig jó hozzászólásokkal előrukkoló arc. A nemzetközi kommentfolyamokban inkább a zsigeri fikázódás megy, természetesen az ellenfél szurkolóinak bekapcsolódásával.

Az teljesen világos, hogy a Manchester Uniteddel volt tárgyalás, és közel álltak a felek. Kölcsönhöz vagy átigazoláshoz. Pontosan nem tudjuk, mit tudtunk volna elérni, de számomra nem kétséges, hogy 4 év alatt el tudtuk volna adni Dembélé-t, ha akartuk volna. Remélem, nem sérül le komolyabban, és akár télen, akár nyáron rá tudjuk sózni valakire. Nincs kétségem afelől, hogy ez lehetséges, bár a Barcelona játékospolitikája is érdekes, ahogy palira veszik a klubot már hosszú évek óta, lásd a Suárez-dealt.

Ámen.

[gránit]

A szimpátia kölcsönös, vannak a fórumon értelmes emberek, az előző hetekben is felbukkant két, mindig jó hozzászólásokkal előrukkoló arc. A nemzetközi kommentfolyamokban inkább a zsigeri fikázódás megy, természetesen az ellenfél szurkolóinak bekapcsolódásával.

Az teljesen világos, hogy a Manchester Uniteddel volt tárgyalás, és közel álltak a felek. Kölcsönhöz vagy átigazoláshoz. Pontosan nem tudjuk, mit tudtunk volna elérni, de számomra nem kétséges, hogy 4 év alatt el tudtuk volna adni Dembélé-t, ha akartuk volna. Remélem, nem sérül le komolyabban, és akár télen, akár nyáron rá tudjuk sózni valakire. Nincs kétségem afelől, hogy ez lehetséges, bár a Barcelona játékospolitikája is érdekes, ahogy palira veszik a klubot már hosszú évek óta, lásd a Suárez-dealt.

[NovaProspekt]

Neked kell elengednek ezt. El tudtuk volna adni Dembélé-t, jó pénzért, nem most, hanem már évekkel ezelőtt is. De természetesen minden forrás hülye, mindenki hazudik, mindenki kamuzik, csak te tudod egyedül, hogy Dembélé-t nem lehetett volna eladni 4 év alatt.

Gránit, te egy meglehetősen értelmes fazon vagy, és rengetegszer jókat írsz itt. De most a forrásaid nem ültek, és nem támasztják alá azt, amit állítasz.

Emiatt én valóban el is engedtem már ezt, ahogy most javasoltad. Nem szeretném a cikkjeidet olvasgatni helyetted mindenféle nyelveken, ha megbocsátasz.

[gránit]

Nem. Arra céloztam, hogy nem rabszolgakereskedelem, sem jogilag, sem számvitelileg, sem semmilyen tekintetben. A játékost semmire nem lehet rákényszeríteni. Ettől persze aláírt volna a Unitedhez, mert kell neki a pénz, és játszani akar.

Neked kell elengedned ezt. El tudtuk volna adni Dembélé-t, jó pénzért, nem most, hanem már évekkel ezelőtt is. De természetesen minden forrás hülye, mindenki hazudik, mindenki kamuzik, csak te tudod egyedül, hogy Dembélé-t nem lehetett volna eladni 4 év alatt.