Ha Kylian Mbappé ügyét nem számítjuk, nagy valószínűséggel Erling Haaland átigazolása lesz az előttünk álló nyári transzferidőszak legnagyobb „sagája”. A norvég támadóért a Barcelona is sorban áll, ugyanakkor az elnökségnek mind pénzügyileg, mind sportszakmailag a Laporta-érák egyik, ha nem a legkomolyabb teljesítményére lesz szüksége, ha idén júniusban a katalán fővárosba akarják hozni a klub első norvég futballistáját. Lássuk, hol tart most a projekt!

Annak ellenére, hogy idén júliusban még csak 22 éves lesz, Erling Haaland megtestesít mindent, amire az ember akkor gondol, amikor meghallja: világklasszis. Csodagyerekként tűnt fel Moldéban, aztán a salzburgi évek alatt is számolatlanul lőtte a gólokat (14 meccsen 16-ot a bajnokságban, 6 meccsen 8-at a BL-ben), majd amikor következett egy még magasabb szint, jelenlegi klubja, a Borussia Dortmund személyében, játszi könnyedséggel ugrotta meg az akadályt: minden sorozatot egybe véve 83 mérkőzésen 80 (!!!) gól és 28 gólpassz a mérlege.

Amikor a német sárga-feketékhez igazolt, legyen bármennyire is sokak számára szimpatikus a Ruhr-vidéki együttes játékfelfogása és eredményei, mindenki tudta, hogy van ennél még eggyel feljebb is a világ labdarúgásában – csak az volt a kérdés, hogy Haaland mikor szándékozik ezt megugrani.

Amit jelenleg tudunk

Nos, a dolgok jelen állása szerint eljött az idő: jelenlegi szerződése 2024 júniusában lejár, Németországba szerződésekor azonban a Dortmund beletett egy olyan kitételt a megállapodásba, mely szerint 2022 nyarától 75 millió euró a norvég csatár kivásárlási ára, 2022 januárjában pedig az eddig igen türelmes dortmundi vezetőség is üzent Haalandnak: szeretnék, ha mielőbb döntést hozna a jövőjéről. A norvég támadó a Freiburg elleni győztes mérkőzés után kicsit feldúltan nyilatkozott erről az ultimátumról, pedig valahol érthető a klub álláspontja is: idén nyáron potom pénzért távozhat, jövőre pedig – a szerződésének közeli lejárta miatt – valószínűleg jóval kevesebb pénzzel kellene beérnie a németeknek.

Haaland ügynöke a nagyjából a világ összes klubja által utált Mino Raiola, aki – mint azt Zlatan könyvéből is tudjuk – a kezdet kezdetén pizzafutárkodásból kereste meg a betevőjét, onnan dolgozta fel magát a futballvilág krémjébe. Nem könnyű tárgyalópartner, és megkéri az árát annak, amit csinál: adott a 75 millió eurós kivásárlási ár, ehhez szeretne Mino egy szolid 30 milliós ügynöki jutalékot, a legutolsó hírek szerint pedig maga a csatár és korábbi futballista édesapja, Alf-Inge 20 millió eurót kérnek aláírási pénz jogcímén – ez így testvérek között is 125 millió euró, és még nem számoltuk bele Haaland potenciális fizetését, ami évi 20 millió euró sajtóhírek szerint. Ezt persze még nem szabad készpénznek venni, de a nagyságrend biztos stimmel: ilyen összegekben kell gondolkodnia a Barçának, ha meg akarja szerezni Haalandot.

Mi szólhat a Barcelona mellett?

A Barcelona régi-új elnöke, Joan Laporta is nagy rajongója a norvég gólzsáknak, a Marca és a RAC1 legutóbbi értesülései szerint pedig az elnök a Spotify színrelépésével a klubhoz 3 év alatt áramló közel 300 millió euró nagy részét Haaland megszerzésére kívánja fordítani – a Deportes Cuetro idén januárban pedig egészen odáig ment, hogy Laporta és Raiola szóban megállapodtak az átigazolásról, attól függően, hogy a Barcelona nyári pénzügyi helyzete mit tesz majd lehetővé.

Laporta 2003-ban már meghúzott egy, a klub sorsát alapvetően befolyásoló igazolást: a klubhoz tudta csábítani Ronaldinhót, egy olyan korszakban, ami kísértetiesen hasonlított a mostanira: a tönk szélén álló klub, értelmezhetetlen vezetés jövőkép és pénz nélkül, számos, a fizetéséhez képest igen szerény teljesítményt nyújtó, eladhatatlan játékos. Ha van valaki, aki otthonosan mozog az ilyen szituációkban, az Laporta – nem beszélve arról, hogy már-már legendásan jó kapcsolatot ápol Raiolával, aki többször is kihangsúlyozta, hogy nincs előzetes megállapodásuk senkivel, Haaland várhat minden klubra – az ügynök szó szerint a Barcelonát említette, ugyanakkor kiemelte azt is, hogy a Dortmund nyomásgyakorlása ellenére a maradás sem kizárt.

Sportszakmai szempontból a Barcelona akkor lehet vonzó Haaland számára, ha abszolút vezérszereplő szeretne lenni egy, az európai csúcsfutball trónjára visszakerülni kívánó klubban, ugyanakkor emellett hajlandó kivárni azt a remélhetőleg minél rövidebb időt, amíg az óriási potenciállal rendelkező tinédzserek (Gavi, Nico, Fati) és a klasszisgyanús fiatalok (Ferran Torres, Frenkie de Jong, Araújo) összeérnek annak érdekében, hogy a Xavi által a kispadról vezérelt támadógépezet első számú ékköveként tündökölhessen.

Ha azonban azonnal nyerni akar, akkor…

Amit sejthetünk

…akkor az alábbi klubok valamelyike lehet a következő állomás:

A Real nagy valószínűséggel idény nyáron megszerzi a franciák csillagát, Kylian Mbappét. A madridiak nagyobb problémák nélkül zavarják le a generációváltást, jelen állapotukban emiatt talán vonzóbbak lehetnek Haaland számára, ugyanakkor – ahogyan arra Piqué is utalt a tőle megszokott finomsággal – a két dudás egy csárdában esete minimum felvetődne: a 2020-as évek két egyértelműen legmeghatározóbb egyénisége azzal a tudattal játszana egymást mellett, hogy csak egyikükre sosem vetülne a rivaldafény, mindig csak együtt állnának a kereszttűzben. Az Aranylabdát pedig még nem osztották ki megosztva – bár a világ mostani állapotát elnézve soha nem lehet azt mondani, hogy soha…

Célállomás lehet Anglia, és ott rögtön három klub is. A Liverpool Kloppal új aranykorát éli, ugyanakkor a támadósor meghatározó játékosai (Mané, Szalah, Firmino) közelítenek a szerződésük lejártához – és 30. életévük betöltéséhez: nagy valószínűséggel életük utolsó nagy kontraktusát szeretnék megkötni (emiatt húzódik már hónapok óta például Szalah hosszabbítása), épp ezért bőven benne van, hogy egyikük – sőt akár ketten a trióból – távoznak, a Pool pedig rárepülne Haalandra, megoldva a következő 10 év csatárkérdését az Anfielden.

A Citynek is megvan mindene egy esetleges transzferhez, ugyanakkor Guardiola rendszerének régóta nem nélkülözhetetlen eleme a klasszikus center, sokkal inkább a hamis kilencesek és a 4-6-0-s felállások dominálnak, azonban Pep nem szokott dolgokat ok nélkül csinálni: ha ő úgy érzi, hogy Haaland centerben még magasabb szintre tudja emelni a csapat játékát, akkor a City is beszállhat a versenyfutásba.

A három, fentebb említett angol klub közül talán a Chelsea áll vagy állhat legtávolabb Haalandtól, egész egyszerűen azért, mert Tuchel legyen bármennyire is jó edző, két év alatt a második csatárának a karrierjét sikerül épp földbe állítania: tavaly Werner, idén Lukaku került a bizalom körén kívülre, és mostanság inkább játszik elől Pulisic vagy Havertz, mint a fentebb említett úriemberek.

Pár héttel ezelőtt még ideírtuk volna a Juventus nevét is, de ők Vlahovic leigazolásával kiestek a sorból.

Amit nem tudunk

Egyetlen dolgot nem tudunk: hogy mit akar Haaland. Nincsenek elejtett nyilatkozatok, bekövetett csapatok az Instán, óvatos vagy épp szókimondó utalások („gyermekkorom példaképe Saviola”; „mindig arra vágytam, hogy ott tréningezzek, ahol korábban Rochemback”), az elmúlt évek sajtóértesülései pedig hidegen hagyják – mondhatnánk, hogy az északi mentalitáshoz méltón.

Nagy kérdés, hogy meddig lesz fenntartható ez a fajta hallgatás a tavasz folyamán – itt inkább Raiola kerülhet előtérbe, akitől nem idegen az a módszer, hogy a minél jobb feltételek kiharcolása végett a sajtóban üzenget az érintett csapatoknak…

Mi szól Haaland mellett? Nagyjából minden. Gyors, labdabiztos, erős, szenzációsan érkezik a kapu elé, ziccert nagyon kevésszer ront, ésszel játssza a focit, Dárdai Pál szavaival élve az a fajta csatár, aki „öl a kapu előtt”.

Mi szól ellene? Nagyjából semmi – a fő kérdés az lehet, hogy az elmúlt évek fizetési politikájának és következményeinek ismeretében a klub be tud-e (ezt még ugye nem tudjuk) és be akar-e vállalni (ha előbbi lehetővé teszi, akkor erre is igen a válasz) egy ilyen léptékű fizetést.

Szerencsénkre, ha oda kerülne a sor, ez majd a Laporta-Alemany páros fogja eldönteni.