Sokat dolgozik a színfalak mögött. Összehangolja a csapatrészeket, minden támadásban részt vesz, aztán észrevétlenül és szó nélkül távozik a pályáról. Soha nem helyezik a középpontba, nem igazán értékelik, de mégis kulcsjátékosa a rendszernek, nélküle talán sosem lett volna ilyen eredményes a Barça az utóbbi évtizedben. Olyasvalaki, aki összehangolja a csapatrészeket, diktálja a játékot, és megnyitja mindenki számára a területet, de mégis többnyire figyelmen kívül hagyják. Ritkán lő gólt vagy szerel keményen, de mégis ő az egyik legfontosabb játékos a pályán. Természetesen Sergio Busquets-ről van szó.

Busquets meglepően hasonlít egy polipra, hiszen a világbajnok labdarúgó befolyása a játékra hasonlít az említett puhatestű csápjaira abból a szempontból, hogy azok szélesen elágaznak a pálya minden szegletén. A polipoknak kilenc agyuk, három szívük van, illetve kék vér folyik az ereikben. Busquets óriási játékintelligenciával rendelkezik, valószínűleg néhány extra agy rejtőzik a koponyájában. Nincs kétség az önzetlenségét és az alázatát illetően. Mindig azt keresi, ami jobb a csapat számára, ahelyett, hogy a saját érdekeit helyezné előtérbe. És kék vére is van, különben hogy lehetne ilyen hidegvérű a legnagyobb nyomás alatt is?

A labdarúgást sokan félreértik. Mi, emberek, hajlamosak vagyunk arra összpontosítani, ami a leginkább látványos számunkra. Egy ollózás itt, egy becsúszó szerelés ott, ezek természetesen jobban fognak minket érdekelni, mint például egy nyomás alól kipasszolt labda, vagy egy ragyogó helyezkedés, ami több lehetőséget biztosít a játékostárs számára. Számomra azonban ezekben rejlik a labdarúgás szépsége. Egy egyszerű lefordulás, amely négy játékost ver át, bár közel sem olyan látványos, sokkal hatékonyabb, és nehezebb elsajátítani, mint öt biciklicselt, amellyel csak egy játékost vernek át.

Egy megtévesztő lefordulás, egy villámgyors döntéshozatal. Ezekkel az eszközökkel él Busquets, hogy becsapja az ellenfeleit. Elsajátította az egyérintős focit, így könnyebben túljár az ellenfél eszén. Ha megértetted a játékát, félelmetes nézni a mozgását és a helyezkedését. Úgy olvassa a játékot, mintha csak egy könyv lenne. Tudja, mit akar tenni az ellenfél, még mielőtt az ellenfél saját maga tudná. Ahogy Xavi egyszer megfogalmazta:

Nézd meg Sergio Busquets-et – a legjobb középpályás, egy érintéssel játszik. Nincs többre szüksége. Átveszi, körülnéz és passzol egy érintésből. Valakinek kettő-háromra van szüksége, a játék felgyorsulásának köszönhetően ez már túl lassú.

Ő az egyik azon kevesek közül, akik ugyanolyan veszélyesek labda nélkül, mint azzal együtt. Busquets újradefiniálta a védekező középpályás szerepét a labdarúgásban. Míg a legtöbb védekező középpályás csak az ellenfél támadásainak elfojtásával foglalkozik, Busquets olyan, mintha egyszerre indítaná el a csapata támadásait, és blokkolná az ellenfél passzzónáit. Annyira jól helyezkedik, hogy még Johan Cruyff sem tudott ellenállni, hogy kommentálja a játékát:

Úgy helyezkedik a pályán, mint egy rutinos játékos, akár labdával, akár anélkül. Labdával könnyűnek tűnik, amit csinál, egy vagy két érintéssel játssza meg a labdát. Labda nélkül tanulhatunk tőle egy-két leckét. A legjobb helyen helyezkedik, hogy labdát szerezhessen.

Busquets egy zseni. Ha a Barça az autó, akkor Busquets a motor. Ha a Barça a test, akkor Busquets a gerinc. Nagyban befolyásolja a csapatának sebességét a játékával. Nélküle teljesen más lenne a Barcelona. Stabilitást biztosít a Barça védőinek, így Rakitic vagy Iniesta nyugodtan támadhat. Visszalép a két középső védő közé, egy hármas védelmi vonalat alkotva, amint és amikor szükséges, ami nagyobb teret enged a szélső védőknek, hogy magasabban és a vonalhoz közelebb helyezkedhessenek. Ritkán hallod a ‘Busquets’ és a ‘hiba’ szavakat egy mondatban. A nagysága a nyomás alatti játék alatt bontakozik ki igazán, még ha több játékos is veszi körül, olyan könnyedséggel tartja meg és passzolja le a labdát, hogy az emberek észre sem veszik ennek a szépségét és fontosságát. Még César Luis Menotti is csodálta a zsenialitását:

Ő az egyik legnagyobb tehetség, amit a spanyol labdarúgásnak adtak. Amikor először láttam Busquets-et játszani, felhívtam a barátomat és azt mondtam: ‘Láttam egy játékost a kihalt fajtából’. Ő egy csiszolatlan gyémánt. Egy abszolút tehetség

Sosem fogod azt látni, hogy Sergio Busquets feleslegesen elhagyja a pozícióját az ellenfelek közötti lyukakban, hogy előrelépjen, és gólszerzési lehetőséget keressen. Mindig egyenletes, mindig megbízható és mindig a helyén van. Csak ritkán van nagy szerelése, és ritkán szalad az ellenfél után, mert nincs szüksége rá. Mondhatnád: ‘Casemiro többször szerelt ebben a szezonban’, vagy ‘Kanté sokkal többet fut, mint ő’, de Busquets teljesíti azt, amit ők csinálnak, és még annál is többet, fele annyira leizzadva.

Megemlíthetném vagy elemezhetném Busquets legjobb meccseit, de annyira egyenletesen játszik, hogy lehetetlenné tenné számomra, hogy kiemeljek egyet a több száz meccséből. Talán az egyenletes teljesítménye teszi alulértékeltté. Annyira megszoktuk, hogy olyan profin és nyugodtan uralja a középpályát hétről hétre, hogy már meg sem lep minket. Ha Busquets-nek rossz napja van, az egész csapat szenved, de ha jó formában van, a csapat megállíthatatlan.

Még harminc éves sincs, Busquets viszont már szinte mindent elért klub- és válogatott szinten is. Megnyerte a Világ- és az Európa-bajnokságot Spanyolországgal, nem beszélve a 6 La Liga-, az 5 Király Kupa- és 3 Bajnokok Ligája-címről. Hosszú utat tett meg, hogy a fiatal srácból legyen egy olyan játékos, akit az első csapatba hívnak a La Masiából, kiszorítja Yaya Tourét a kezdőcsapatból, Javier Mascheranót pedig arra kényszeríti, hogy posztot váltson. Pep Guardiola ügyesen leírta, miért olyan fontos Busquets a csapat számára:

Busquets a világ legjobb védekező középpályása. Taktikailag nagyon erős, és csak még fontosabb lesz a jövőben a Barcelona számára. Carles Puyol és Xavi nyomába érhet. Ha játékosként újraszülethetnék, olyan szeretnék lenni, mint ő.

Ha választanom kellene egy játékost, aki pótolhatatlan a Barça számára, Sergio Busquets lenne az.

Miután mindent leírtam, még mindig van egy kis hiányérzetem, de Vicente del Bosque tökéletesen összefoglalta Busquets zsenialitását két mondatban:

„Ha a meccset nézed, nem látod Busquets-et. Ha Busquets-et nézed, az egész játékot látod.”