A Barça ugyan duplázott az elmúlt idényben hazai színtéren, de egyrészt három esztendeje nem jutott túl a csapat a Bajnokok Ligája negyeddöntőjén, másrészt a keretben alapvető hiányosságok vannak, amit csak Valverde vezetőedző taktikai húzásai, valamint főként Leo Messi zsenialitása tudtak elfedni már eddig is. Meg kell tehát erősíteni a csapatot, főként a középpályát, a sportszakmai stáb már vélhetően dolgozik is ezen, az alábbi blogbejegyzés pedig rávilágít arra is, hogy melyik szerkezet lenne ideális a következő évi Barcelona számára a katalán szurkolók szerint. 

Az FC Barcelona mindig is látványos, rövidpasszos játékot játszott. Az ezt megelőző közel 10 év kreativitásának a kulcsa, a középpálya motorját alkotó mágikus hármas, nevezetesen Xavi, Iniesta és Busquets volt. Az utóbbi években ez a látványos foci a direktebb, statikusabb irányba tolódott el, az eredményességet előtérbe helyezve. A Valverde által irányított sztárok például többnyire célfocit játszottak a kreativitást és a szép megoldásokat sokszor mellőzve. Ha a bajnokságot nézzük, egy vereséggel végzett a csapat, így elmondható, hogy az eredményesség tekintetében maximalizálták a játékosok az elvártakat, még akkor is, ha mi, szurkolók sokszor unalommal követtük a labda útját a zöld gyepen. Ez részben annak volt köszönhető, hogy Xavi már egy jó ideje nem tagja a keretnek, valamint Iniesta se játszott úgy, mint fiatalabb korában. Másrészről pedig Valverdének 4-4-2 –es kényszermegoldást kellett alkalmaznia Neymar brazil szappanoperába illő távozása után. A következő szezonban minden bizonnyal az elsődleges fókusz a BL-trófea elhódításán lesz, ugyanis már három idény óta a döntőig se jutottunk el. Ennek a célnak az eléréséhez azonban keretfrissítésre van szüksége a csapatnak, mivel több játékosunk is a harmincas éveinek elejét tapossa, valamint a 4-4-2 sem biztos, hogy megfelelő választás nemzetközi szinten. Mindezt figyelembe véve, a vezetőségnek az elkövetkező átigazolási időszakokban már a jövő Barcelonáját kellene építenie.

Meglepne, ha Valverde ezentúl is a 4-4-2 –es formációval számolna, ugyanis a jelenlegi keret erre kevésbé alkalmas, és több olyan jelenlegi vagy jövőbeli kulcsfigura csapatnál betöltött szerepe is megkérdőjeleződne, mint például Dembelé, aki Coutinho után a legdrágább igazolásunk volt.

Véleményem szerint a 4-2-3-1 –es felállás nem lenne olyan elképzelhetetlen, ha a gránátvörös-kékek visszahoznák azt a kreatív, látványos játékot, ami miatt a legtöbbünk megszerette a katalán gárdát. A felállás a következőképpen lenne megvalósítható:

Ter Stegen – Jordi Alba, Umtiti, Pique, Semedo – (?)Busquets, Rakitic(?) – Messi, Coutinho, Dembelé – Suarez.

Az elsőre merésznek tűnő formáció legnagyobb kockázata a védekezés megszervezésében rejlik, ám ha figyelembe vesszük a következő szempontokat, akár még realitást is kaphat az elgondolás:

• Az utóbbi időket jellemző statikus, kiszámítható játék és a váratlan megmozdulások gyakori hiánya miatt a kreativitást a Messi, Coutinho, Dembelé hármas adhatná. Ők megfelelő minőséget képviselnek nemzetközi szinten is a győzelemhez.
• A két szélső támadó posztot Coutinho és Dembelé töltené be, akik gyorsaságukkal és kreativitásukkal játszanák be a területüket. Dembelé elegendő lehetőséget kapna a bizonyításra és fejlődésre. (Elengedhetetlen lenne a két szélső támadó rendszeres visszazárása védekezésnél.)
• A középpálya tengelyét jelenleg alkotó Busquets és Rakitics helyzete ezzel a variációval azonban jelentősen megnehezedne. Ennél a taktikánál 2 olyan védekező középpályásra lenne szükség, akik gyorsak, labdabiztosak és iszonyú munkát képesek végezni az ellenfél kontráinál. A nyári igazolások kulcspozíciója tehát egyértelműen a középpálya lenne, ahova a jelenlegi legideálisabb megoldás Thiago, aki védekezésben és támadásban is kitudja venni a részét, valamint a beilleszkedés is könnyen menne neki. Így a Busquets, Rakitics, Paulinho, Thiago négyes erre a két posztra megfelelően rotálva alkalmas lehet.

• Messi nem valószínű hogy újra kimenne a jobb szélre, mint ahogy tette ezt korábban, Suarez viszont egyértelműen szenved a bal szélen, ő egy tipikus befejező játékos, akihez el kell juttatni a labdát, hogy azt gólra váltsa, valamint a labda védők közötti megtartásában van komoly szerepe. Messi előző szezonbeli hőtérképén (és egyébként játékán is) jól látható, hogy gyakran visszahúzódik, és mélységi irányítóként funkcionál, emellett gólkirály is lett. Azzal, hogy hivatalosan is a csatár mögött játszana amolyan középső támadó középpályás pozícióban, nem veszítene hatékonyságából a gólok tekintetében, illetve a szervezői szerepe is megmaradna. Suarez pedig szintén az eredeti posztján kapna lehetőséget, mindenki jól járna a döntéssel.

• Visszatérhetne a saját nevelésű Munir a szélre cserének. Paco Alcácer távozása se lenne ésszerű, hiszen eladása esetén mindenképpen igazolni kellene valakit a helyére.

• A fociban sokáig uralkodó taktikai irányzat, a lapos, rövidpasszos labdabirtoklásra épülő játék hatékonysága csökkenő tendenciát mutat. Az ilyen filozófiát követő csapatok egyre kevésbé tudnak érvényesülni a nemzetközi porondon. Ez a vb-n is jól látható, ahogy például a spanyolok szenvedtek Irán ellen vagy ahogy sokszor a Barcelona szenved a kisebb csapatokkal szemben. A tömörülő védelem és a gyakran 10 játékosból álló dupla védelmi vonal ellen a gyakran fásult labdajáratás nem elég. Jelenleg a BL-ben is inkább az eredményre törekvő, kontrajátékot játszó csapatok uralkodnak. Talán a 4 támadós játék, 2 gyors szélsővel kellőképp képes lenne széthúzni a pályát, és megbontani az ellenfél védelmét.

• Ha az ellenfél és a taktika megkívánja, továbbra is játszhatjuk a nagyobb biztonságot nyújtó 4-4-2-t.

• A Xavi, Iniesta, Busquets hármas sem volt védekezés szempontjából jelentősen erősebb, mint lenne például a Busquets\Rakitics, Thiago, Messi triumvirátus, ellenben kreativitás szempontjából közel azonos kvalitást képviselnének.

Összegezve a fenti gondolatokat kijelenthetjük, hogy egy szezon rengeteg mérkőzésből áll, főleg, ha a csapat a bajnokság mellett a kupákban és a BL-ben is jelentős eredményeket szeretne elérni. Emiatt szükséges, hogy a Barcelona kerete mély legyen, a cserepadon pedig minőségi játékosok foglaljanak helyet. A védelem megerősítéséről szóló hírek alapján a francia Clement Lenglet érkezése harmadik számú hátvédnek hosszútávú megoldást nyújtana tekintve, hogy 23 éves, így később akár alapemberré is válhat. Ha a Griezmann-mizéria óta hinni lehet a híreknek, akkor már a nyáron érkezne a brazil Arthur is. Ezen a két igazoláson felül Valverde és a vezetőség legnagyobb felelőssége az, hogy megadják az esélyt a saját nevelésű fiataloknak az első csapatban. Fontos észben tartani, hogy a keretet nem csak bővíteni, de szűkíteni is szükséges, ezért a vezetésnek törekednie kell az egyes játékosoktól való megválásra is. Érdekes nyárnak és szezonkezdetnek nézünk elébe mind az igazolások terén, mind pedig a választott formációval kapcsolatban.